Búcsújáró dráma: színre viszik Péter Beáta első darabját

A csíkszeredai újságíró eredetileg teatrológia szakon végzett Kolozsváron, három évig a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház dramaturgja és művészeti titkára volt, majd az Udvarhely Táncműhelyé, de tíz éve a sajtóban dolgozik – a színháztól azonban nem szakadt el, hiszen azóta is ír előadásokról, sajtótájékoztatókon vesz részt, interjúkat készít színházi emberekkel. Sőt, 2015 és 2017 között a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem drámaíró mesteri szakára is járt  – és ide vezeti vissza a dráma „keletkezési körülményeit”.

„Történt egyszer, hogy írásgyakorlatból az volt a feladat, hogy újságcikkek alapján kellett jeleneteket írni, hozzám pedig egy, a csíksomlyói búcsúról szóló cikk került. Csíkszeredai vagyok, itt élek a Somlyó-hegy lábánál, mindig kimegyek a búcsúra, újságíróként is éveken keresztül foglalkoztam a témával. Ott, akkor megszületett néhány jelenet, tulajdonképpen egy átlagos csíki család és vendégeik fiktív életét vittem be valóságos elemek közé” – emlékszik vissza Beáta. Aztán a 2017-es kanyarójárvány adott újra aktualitást a történetnek, újra elővette a szöveget és kibővítette ezzel a szállal. Tavaly, amikor a koronavírus-járvány miatt nem lehetett megtartani a búcsút a nyeregben, adta magát a folytatás: ismét továbbírta a történetet, mert feltevődött benne a kérdés, hogy ezek az emberek, a dráma figurái vajon hogyan élték/élnék meg ezt a helyzetet. Hát az egy évvel korábbi pápalátogatást? A dolgok összeálltak.

Mivel az Örkény-ösztöndíjat tavaly is meghirdették – ezúttal a Petőfi Irodalmi Múzeum –, Bea úgy gondolta, megpályázza, és az elképzelés, hogy a csíksomlyói búcsúról készüljön dráma, kedvező elbírálásban részesült.

És így leültem és megírtam. Vittem bele új elemeket is, vettem ki belőle, ahogy kell, ez így alakult szépen” – említi Péter Beáta.

Emellett sok témát beleépített, a fiatalok elvándorlásától a moldvai csángók helyzetéig, de a valóságban elhangzott szövegrészeket is tartalmaz a szöveg – tulajdonképpen a valóságra van „ráfektetve” egy fiktív család és környezetének története.  

Még alig fejezte be a darabot, meg is keresték a Csíki Játékszíntől: az intézmény művészeti vezetősége tudott az Örkény-ösztöndíjról és arról, hogy született egy helyi dráma, helyi tematikával, helyi szerzőtől. Ez arra ösztönözte a színházat, hogy eltervezze: valamilyen formában, valamikor bemutassa a darabot. „Kívánhat-e többet egy elsődrámás szerző..?” – teszi fel a költői kérdést Péter Bea. Sok mindentől függ, hogy mikor és hogyan valósulhat meg a teljes színházi produkció, de célként ott lebeg a Csíki Játékszín előtt.