Pünkösd szombatján, a csíksomlyói pünkösdi búcsús szentmisét követően jótékonysági előadásra várták az érdeklődőket Csíkszeredában. Az eseményen egybefonódott a színház, a zene, a közösség ereje.
2025. június 13., 18:122025. június 13., 18:12
Péter Beáta Búcsújárás című drámáját mutatták be a Szakszervezetek Művelődési Házában, Tarjányi Krisztina Irma rendezésében. A Csíki Játékszín színészei, a Role zenekar tagjai és helyi művészek fogtak össze egy közös ügyért – a segítségnyújtásért.
A szereplők megelevenedő történetei egyszerre voltak szívszorítóan ismerősek és meglepően újak. Ott volt a nagyvárosból érkezett zarándokok könnyedsége és kíváncsisága, a székely háziasszony hite és csendes ereje, a kétkedő, de a közössége jövőjét szívén viselő gazda, a csángó bácsi, aki a nagy igazságokat mondja ki, az atya, aki világok között közvetít, és az álmodozó fiatal, aki a világ másik végén keresi a helyét. De benne voltak a kegyhelyhez kötődő legendák, hagyományok, a búcsús forgatag.
A telt házas előadáson szépen gyűltek az adományok is. De ami talán még fontosabb: nyomot hagyott bennünk. Egy este, ami emlékeztetett arra, hogy a közös történetek, a megosztott pillanatok és a segítő szándék képesek közösséggé formálni bennünket.
Egy év, amelyben művészek, gondolkodók, zenészek, tanárok, alkotók és közösségépítők szólaltak meg. Hagyományról és jelenről, hitről és kételyről, személyes sorsokról és közös élményekről – a Liget interjúinak esszenciája.
Az új év kezdetén érdemes megállni egy pillanatra, visszatekinteni a természet adta ajándékokra, és néhány újévi fogadalmat tenni, amelyek a figyelemre, a tiszteletre és a természet szeretetére szólítanak.
Kiállítások, könyvbemutatók, koncertek, színházi előadások és közösségi események formálták az évet. A Liget kulturális áttekintője hónapról hónapra idézi fel azokat a pillanatokat, amelyek megmutatták: a kultúra él, kérdez és összeköt.
Emlékszem egy ifjúkori, magányos szilveszterre, még valamikor a kilencvenes évek elejéről. Éjfél előtt pár perccel felkaptam magamra a kabátot és kisétáltam a kertünk végén áthaladó vasúti töltéshez.
A leghétköznapibb, legmegszokottabb, ugyanakkor a legcsodálatosabb gyümölcs tájainkon is az alma, amelynek kultúrtörténete, gyógyhatása és gasztronómiai felhasználása is sokrétű.
A karácsonyi bőséges menük után jól esik egy kis húsmentes frissesség. Ez a napi étrend könnyed, mégis tápláló fogásokkal segít tehermentesíteni a szervezetet, miközben ízekben és tápanyagokban továbbra sem kell hiányt szenvednünk.
Ha szeretjük a savanyú káposztából készült fogásokat, ez is nagy kedvencünk lesz. Köretként és egytálételként is kiváló.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz az 1840 óta működő létesítménybe.
A Long Story Short nem akar szerethető lenni, inkább marad „igazi”. Raphael Bob-Waksberg új animációja a gyászt, a családi múltat és a zsidó identitást nem lineáris időben, hanem érzelmi pontossággal rendezi egymás mellé.
szóljon hozzá!