„Pénz nélkül – jaj! – meghal a föld!” Dalok a pénzről

Ősidők óta ez az egyik legfontosabb tényező az életünkben, így természetesen a több évtizede az életünkben jelen levő pop-rock előadók sem maradhattak ki abból, hogy dalokat írjanak arról, amiből élnek.  

The Beatles: Can't Buy Me Love (1964)

Pénzért nem tudok szerelmet venni – döbbent rá John Lennon ezelőtt jó ötven évvel, aztán megírta a korai Beatles-korszak egyik legemblematikusabb dalát. Olyan korszak volt az, amikor tombolt a beatlemánia, a négy liverpooli, szegény sorból vagy középosztályból származó huszonéves srác éppen elnyerte a világsztár státust, éjjel-nappal koncertezett, filmezett és dalokat szerzett. És persze elképesztően sok pénzt keresett. 

Pink Floyd: Money (1973)

Majd tíz évvel később Angliában már nyoma sem volt a beatlemániának, noha a Beatles életműve rányomta a bélyegét a pop-rockzene talán minden előadójának munkásságára. Még hatvanas évek végén jelentkezett a Pink Floyd nevű formáció a ködös Albionhoz illő, egyszerre furcsa és korszakalkotó lemezeivel, kompozícióival. Az 1973-ban megjelent The Dark Side of the Moon című album minden idők egyik legtöbbet hallgatott lemeze, rajta ezzel a híres számmal (a bevezető riff nem tud kimenni fejedből, ha bemegy, vég nélkül ott tud lenni), no meg szöveggel. A „think I'll buy me a football team” sort sokan dúdolhatták azóta, Roman Abramovicstól Manszúr sejkig, Gigi Becalitól néhai Stadler Józsefig.  

 Dire Straits: Money for Nothing (1985)

Még egy angol csapat és még egy nagy klasszikus „pénzdal”, a nyolcvanas évek mélyéről. A magyar édesapától származó Mark Knopfler énekhangja és gitárriffje viszi a dalt, akárcsak az egész zenekart, ez a szám sorrendben az ötödik Dire Straits-lemezen, a Brothers in Arms-on jelent meg, azóta is az az együttes legismertebb lemeze. Ami a dalt illeti, egy fricska az akkori világnak, de ma is szomorúan aktuális a „Money for nothin', chicks for free” (pénz a semmiért, csajok ingyen) sor, amit elvileg munkásgyerekek, háztartási gépeket pakoló emberek énekelnek, miközben az MTV-n nézik a gitárost.

ABBA: Money, money, money (1976)

Kicsit vissza az időben és előre, a svéd négyes futószalagon gyártotta a slágereket a hetvenes évek végén, fantasztikus sikereket aratott (persze nem ingyen...), idén pedig arról is szólnak a hírek, hogy újra összeállnak. A pénzről szóló daluknak nagyon jellegzetes a kezdése zongorával, de a szerzemény egy jó popdal minden tulajdonságát hordozza. Mint az ember a pénzt. Álmodozás igen magas szinten („In my dreams I have a plan if I got me a wealthy man”, tehát „álmaimban van egy terv, ha szerzek magamnak egy gazdag embert”), ami reméljük, hogy valóra vált.  Mindenesetre évtizedekkel később Galla Miklós és Nagy Natália igen nyersen Pénz, pénz, pénz címmel fordította le a dalt, igen sajátos ez a feldolgozás, mert nem lehet nem nevetni a szövegen, és nem rájönni, hogy milyen csodálatos a magyar nyelv, ha ilyen kínrímeket lehet kierőltetni belőle.

Piramis: A becsület (1977)

Ha már áttértünk a magyarokra, akkor jöjjön egy igazi nagy magyar klasszikus a hetvenes évek végéről, amikor a Piramis volt Magyarország legnépszerűbb rockzenekara. Habár sokszor olyan igazságokat mondtak ki a dalaik, amik maguktól értetődők voltak, mégis ezreket hódítottak meg szerzeményeikkel – ilyen A becsület is, ami fontosabb a pénznél. Horváth Attila szövege ezzel a zenével, elképesztően üt még mindig, majd negyven év után is.

Kiscsillag: A pénz miatt (2009)

Eredetileg Péterfy Borinak írta Lovasi András, később a Kiscsillag is kezdte játszani, általában a mostani koncertek repertoárján is ott van, az Örökre szívembe zártalak című albumon van rajta. A szövege szerintem zseniális, több olyan sor is van benne, ami „viszi az egészet”, („börtönbe meg bankba járnak a pénz miatt”), de hát Lovasi Andrást pont ezért, az ilyenekért szeretjük. Pénz nélkül – ugye, jaj! – meghal a föld, s Dubajban is nagy gondok lennének. Olyanok, amilyenek most épp nincsenek. Itt van egy MÜPÁ-s felvétel is a dalról, fantasztikus. 

Bëlga: Lóvé Mambo (2010)

„A pénz Sztálin, a pénz Hitler, a pénz Pol Pot, a pénz killer, de nem egészen, mert nekik nem, de a Pénz úrnak sikerült, és ráadásul sokkal több életbe is került” – a Bëlga számomra mindig egyfajta 21. századi urbánus népköltészet marad, amely gyakorlatilag az élet minden területét megérintette egy-egy dalában, szövegében. A Lóvé Mambóban például azt, amiről évek óta szó van Kelet-Közép Európa mindennapjaiban: a srácok a pénzlenyúlásról képes viccesen, ironikusan danolászni.