Black Mirror: borzongató jövőképek helyett középszerű horrorantológia

Így hát Brooker elkészítette amit szeretett volna, csak továbbra is Black Mirrorként, fricskaként pedig megfejelte az egészet a Netflix tartalomgyártási szokásait kipellengérező Joan is Awful epizóddal, ami valamelyest hozza a korábbi részek hangulatát, és egy meglehetősen abszurd jövőképet vázol fel, ahol az elolvasás nélkül elfogadott szerződéseknek igencsak súlyos következményei vannak. Az epizódban Streamberrynek keresztelt Netflix is megkapja a magáét, ezt azonban valószínűleg bájvigyorral nyelték be a streamingplatform tartalomfejlesztésért felelős igazgatói a várható nézettség és az egyfajta „ingyenreklám” fejében, Booker pedig ezért cserébe azt csinálhatott, amit akart, amíg

A második, Loch Henry címet kapó rész is tartalmaz még nyomokban Fekete Tükör-jellemvonásokat, hiszen a true-crime műfaj kapja meg benne a magáét, azonban itt már látszik, hogy Booker egy sajátos horrorsztorit akart elmesélni egy fiatal párról, akik egy korábban virágzó angol település megrázó történéseibe ássák bele magukat, hogy aztán a dokumentumfilm-készítés közben egészen szürreális dolgokra derítsenek fényt, ami az egyik szereplő szüleihez kapcsolódik. A Loch Henry egy kissé elnyújtott, ennek ellenére kellően izgalmas történet, aminek megvannak a jobb és kevésbé jobb pillanatai, a vége pedig meglehetősen sötétre sikerült.

A közel másfél óra hosszúságú Beyond the Sea egy kevés szereplőt megmozgató kamaradráma, aminek már vajmi kevés köze van a borzongató jövőhöz. Egy alternatív 1969-ben járunk, ahol két űrhajós éli kettős életét: a világűrben sodródva teljesítik a küldetésüket, emellett pedig egy különleges technológiának köszönhetően egy róluk mintázott szintetikus testben töltenek időt a családjukkal, így hidalva át a köztük levő több fényévnyi távolságot. A Josh Hartnett által alakított űrhajós és családja földi életét egy, a Charles Mansonéhoz hasonló gyilkos hippibanda pecsételi meg, akik nemes egyszerűséggel legyilkolják őket abból az indíttatásból, hogy megszüntessék az „abnormalitást”. Űrhajósunk földi avatarja megsemmisül, családja nélkül pedig az élete is céltalan lesz, azonban nem adhatja fel, hiszen az űrhajó működtetéséhez társával együtt ketten kellenek. Az Aaron Paul által játszott másik űrhajós a feleségét is megkérdezve egy idő után felajánlja az egyre inkább depresszióba süllyedő társának, hogy időnként használhassa a földi avatarját, és „járjon le” a Földre, ez azonban egy idő után nem várt bonyodalmakhoz vezet és egy meglehetősen sokkoló végkifejletben csúcsosodik ki. Ez sem egy hagyományos értelemben vett Black Mirror-rész, de egy elgondolkodtató, lassú tempójú kisfilmként megállja a helyét. Nekem kifejezetten tetszett az epizód felépítése és a benne felvázolt helyzetek, még ha időnként elég andalító volt nézni, ahogy Aaron Paul karaktere magába révedve, kifejezéstelen arccal járkált fel-alá a földi helyszínen.

A Mazey Day az évad leggyengébb epizódja, ami aztán tényleg minden, csak nem Black Mirror. Ezúttal a 2000-es évek elején járunk, ahol paparazzik hada teszi pokollá az amúgy is labilis sztárok életét, sok esetben a halálba hajszolva őket. A Zazie Betz által játszott Bo-nak emiatt lesz elege a paparazzo-életmódból, de mivel pénzre van szüksége, egy ígéretes fotótéma miatt ismét fényképezőgépet ragad, és előszedi a régi kapcsolatait. Egy feltörekvő tinisztárt kell megtalálnia és lefotóznia, aki korábban egy csehországi forgatáson bedrogozva egy gyalogost gázolt el, ezt követően pedig nyomtalanul eltűnt a nyilvánosság elől. A két szálon futó történet egy B-kategóriás horror, eléggé szürreális fordulattal, de amíg addig eljutunk, nagyon sokat fogunk ásítozni.

A közepesnél kicsit jobb az utolsó, Demon 79 címet kapó rész, ami szintén nem is állhatna messzebb a történetével a Black Mirror-univerzumtól. Abból a szempontból viszont visszatér a gyökerekhez, hogy a történet az Egyesült Királyságban játszódik és brit, vagy az országban élő színészeket castingoltak a szerepekre. A 80-as években játszódó cselekmény középpontjából egy fiatal, indiai bevándorló lány áll, aki egy pláza cipőboltjában dolgozik, folyamatos elnyomással szembesülve. Amikor már főnöke az őt megvető kollégája nyomására leküldi őt ebédelni az alagsorba, egy titokzatos talizmán megérintésével szó szerint elszabadul a pokol a lány számára. Egy démont idéz meg, aki elmondja neki, hogy ha nem öl meg három embert egy bizonyos határidőn belül, akkor bekövetkezik a világvége és kénköves tűzben fog elpusztulni minden. A légynek sem ártó Nida hatalmas dilemmával néz szembe, hogy