„Kiakasztod, s elengeded...?” Sebes pisztrángok, sekély vizek

A témaválasztás talán kicsit furcsa lehet Szabó Attila eddigi dokufilmjei után, ám ha elkezdjük nézni, hamar bevillan, hogy ez a film azért egy icipicit kapcsolódik a Méregzöld mesékhez, de egy kicsit A szőnyeg alá söpört negyedhez is. A televíziós újságíró filmjei ugyanis szinte mind arról szólnak, hogy itt, egymás között, ezen a világon lehetne jobban, szebben, kellemesebben is élni, ha egyszerűen csak az élni és élni hagyni elvet alkalmaznánk a mindennapokban. Ha nem harácsolnánk a természetet, ha egymással kicsit elfogadóbbak, megértőbbek lennénk, teljesen másképp ébrednénk mindennap.

A film egyik fontos szereplője az a Gothárd Ferenc Alpár, aki évek óta halőrként dolgozik a horgászegyesületnél – emellett szenvedélyes természetfotós és -filmes, legszebb képeiből mi is mutattunk be egy csokorravalót. Rajta kívül Szabó András (a filmrendező Attila öccse), illetve még néhány udvarhelyi horgász rendszeresen halakat telepítenek a folyóba, horgásztábort szerveznek, harcolnak a környezetszennyezés ellen, illetve néha inkompetens hivatalnokokkal vitatkoznak. Emiatt néha ki-ki csúszik egy nem feltétlenül szép szó is a szájukon, de a filmben bemutatott helyzetekben ez abszolút érthető. Amikor a megfulladt hal szájában cement van, érthető a felháborodás meg a düh, és rettenetesen idegesítő a tehetetlenség. Az idilli képek közé, a film felénél a folyóba betolakodik a markológép, egy hídépítésnél a vízbe kerül a szennyeződés, a halak pusztulnak, innen jön egy konfliktus.

A film kis gyengeségeként megemlíteném, hogy nem mindig követhető, néha – főleg a vége felé – kicsit érthetetlen, zavaros, de végül kitisztul. Erősségei szerintem azok a jelenetek, amikor idősebb, tapasztaltabb horgászok tanítanak gyerekeket a „szakma” fortélyaira – igen emberi felvételek, jelenetek ezek, talán a legjobban megragadhatják a laikus, ez esetben nem horgászó embert is. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a videómegosztóra az angol fordítással ellátott verzió is felkerült. Szabó Attila filmjeinek állandó zeneszerzője a Monyo Project, illetve Monyó (Molnár Endre), aki már sokadik alkotásához készít igen odaillő háttérzenét.  

A film nem zárja le a témát, a kérdés nyitva marad: lehet-e húsz év múlva itt olyan víz és olyan levegő, amelyben a pisztrángoknak és a horgászoknak is jó vagy pedig felelőtlenséggel, nemtörődömséggel és gondatlansággal tovább romboljuk azt, ami ma még menthető lenne?