„Gyertyaláng helyett reszket sok élet.” Dalok a halálról és az elmúlásról

Ebben a témában nagyon sok dal van, mind a magyar, mind pedig a nemzetközi pop-rockmezőnyben, a mai alkalomra egy olyan magyar szerzeményekből álló dallistát állítottunk össze, amely az elmúlásról, az emlékezésről, a halálról szól – főleg úgy, hogy sajnos a magyar rockzene történetéből is sokan kiléptek már az örökkévalóságba.  

Locomotiv GT: Egy dal azokért, akik nincsenek itt (1971)

Presser Gábor és Adamis Anna szerzeménye a hetvenes évek mélyéről. "Gyertyaláng helyett reszket sok élet, / S a vihar elfújhat téged" – szintén egy nagyon megható, gyönyörű dal, ezen a felvételen már elhunyt magyar és nemzetközi rocksztárok, zenészek fényképei sorakoznak, majd legvégül néhány magyar labdarúgó. A Locomotiv GT több tagja is elhunyt az idők folyamán, Somló Tamás és Laux József sincsenek közöttünk, mint ahogy a zenekar elő gitárosa, Barta Tamás sem, aki tragikus körülmények között halt meg Amerikában.  

P. Box: A zöld, a bíbor és a fekete (1982)

Eredetileg a P. Boksz tagjai, Csiga Sándor, Cserháti István és Sáfár József szerezték a legnagyobb magyar gitárosnak tartott Radics Béla emlékére – az eredeti dal még 1982-ben jelent egy kislemezen. Manapság, majd negyven évvel a dal születése után az egyik legismertebb és legtöbbet játszott magyar rock-szerzemény. Sajnos ma már nemcsak Radics, hanem a magyar rockzene nagy halottjainak emlékére szokták énekelni.

Hobo Blues Band: Halj meg és nagy leszel (1988)

A magyar pop-rocktörténelem egyik legjelentősebb alkotója, Földes László Hobo és zenekara, a HBB gyönyörű, lírai dala. Egy vallomás és beteljesülés, a végén egy dögös betéttel, a Csavargók könyve albumról. „Valahol fáj nagyon, / A szíved beleszakad, / Üvöltsd ki, ne nyomd el! / Ne sajnáld magad!” – ez a pár sor mondja el talán a legjobban, hogy miről is szól a rock and roll. A dal pedig azt, hogy ahhoz, hogy istenigazából észrevegyenek, először meg kell halnod. Mint mondjuk Van Goghnak, József Attilának vagy Radnótinak.

Zorán: Kell ott fenn egy ország (1994)

Eredetileg Chris Rea dala (Tell Me There's a Heaven), Magyarországon a Sztevanovity-testvérpár feldolgozásában lett nagyon népszerű – Dusán a szöveget írta át, Zorán pedig előadja. Egy olyan lemezen jelent meg, amely hasonló, angol nyelvű dalok feldolgozásait tartalmazza (Szép holnap, Volt egy tánc, True Love). Ezt a dalt szokták talán a legtöbbet játszani a rádiók egy ilyen napon, mint a mai.   

Tankcsapda: Egyszerű dal (1995)

Egy dal Kurt Cobain emlékére, Lukács László egyik legszebb lírai szerzeménye a kilencvenes évek közepéről, a dallam a Nirvana Polly című számának soraiból áll. A régi, klasszikus Tankcsapda egyik legismertebb dala, alapvetően egy nagyon szomorú, „befelefordulós” szám.

Kispál és a Borz: Egy az egybe (csak maga) (1995)

A halott indián balladája. Egyszerre vicces és nagyon szomorú. Lovasi András eredetileg zenei kíséret nélkül énekelte lemezre (Sika, kasza, léc – 1995) az egyes szám első személyben tett indiánvallomást, később zenei kísérettel is játszották. A legszebb része a halál utáni vallomás, pontosabban ez az idilli kép: „ahol meg jó, ott kiskabát lennék egy milliomos fián".

Kispál és a Borz: Ha az életben... (1998)

Még egy Kispál: a pécsi alternatív zenekar talán legismertebb dala, legnagyobb slágere: Lovasi András szövege telített az öniróniától, picit mókásan beszél a halálról.

Cseh Tamás-Ady Endre: Az halottas ünnep (2004)

Ady Endre az idegenbe szakadt Mikes Kelemen nyelvezetével írta e verset, Cseh Tamás pedig az  Ady-verseket feldolgozó lemezén jelentette meg. Korabeli dallam, korabeli előadásmód – nem megszokott „csehtamásos" hangzás, de mégis nagyon szépen szól, s a sorok egyszerűen gyönyörűek és szomorúak („Az halottas ünnep / Bizony magyar ünnep, / Nem maradt ott a javábul, / Aki kicsit jobb volt, / Bánatában föld alá bujt.").

Republic: Csak a testünk múlik el (2004)

A Republicnak több olyan dala volt és van, amely az elmúlásról szól, hiszen a Díszítsetek fel!, Az én országom, az Égi lovakon, A csend beszél tovább mind erről a témáról szól. Kicsit olyanok ezek a dalok, mintha Bódi László (Cipő) előre írta volna a sorsát. 2013. március 11-én hunyt el, a videómegosztóra akkor, Cipő halála után került fel ez az igen erőteljes dal, amely születésekor talán fel sem tűnt annyira a Mohikán lemezen.

„A hajókürt nem szól, a hajókürt nem szól tovább
A gyárakban csend van, és meghalt az egész világ
Az idő az áll, csak a testünk múlik el...”