„Én ott vagyok valahol, ahol a vonatom zakatol..!” Dalok a vonatról

A gőzmozdony feltalálása és a személyi szállítás huszadik századi fejlődése közepette nagyon sok víz lefolyt a Temzén, a híresen sebes francia és japán vonatok csak úgy suhannak a síneken, mint egy-egy üstökös – gyorsasága ellenére a vonat belülről mindig ad egyfajta nyugalmat. Egy csokornyi dal erről is szól, de arról is, hogy a vonat úgy száguld, és úgy tűnik tova, mint maga a szerelem.     

Jimi Hendrix: Hear My Train A Comin’ (1967)

Legalább húsz olyan, Hendrix halála után megjelent lemez van, amelyre rákerült a Hear My Train A Comin’, ilyen szempontból az egyik leghíresebb dala a feledhetetlen gitárosnak. Nyilván ebből is rengeteg verzió és feldolgozás született, de Hendrix már csak ilyen, egy dalában annyi ötlet van, hogy manapság  egy „menő” együttes egy duplalemezt is kihozna  belőle, addig csűrnék-csavarnák a dolgokat rajta meg addig „puttyogtatnának-butonálnának”. Posztumusz Hendrix-albumok egyre-másra jelennek meg, nem hivatalosak és hivatalosak is, utóbbiak közül a People, Hell & Angels-en is szerepel ez a vonatra várakozós szám, ami egy amerikai folkdalból ered, Hendrix bluesosította ilyenre. Ez a felvétel egy ritkaság, amelyben akusztikus hangszeren játssza a dalt a gitáristen.   

The Clash: Train in Vain (1979)

A Clash leghíresebb lemezéről, a London Callingról való ez a szám, ami pont arról szól, amit a felvezetőben írtam, hogy a szerelem tulajdonképpen egy vonat. A Calsh minden idők legjobb punkzenekara volt, amelynek karizmatikus frontembere, Joe Strummer mindenről és mindenkiről, mindenféle helyzetről tudott dalt írni, amúgy idén év végén lesz húsz éve, hogy meghalt.

Soul Asylum: Runaway Train (1992)

Ez egy kőkemény dal a depresszióról, amelyhez az „elszabadult vonat” metaforát társítja a dalszövegíró, a Soul Asylum együttes frontembere, Dave Pirner. Az amerikai alter-zenekar hetedik albuma volt ez, a Grave Dancers Union, de ez a felvétel hozta meg a világhírt a csapatnak – és talán ez is maradt az egyetlen igazán imert slágere a Soul Asylumnek. A videóklipp a kilencvenes évek közepén majdnem minden nap lement az akkor virágkorát élő MTV-n és az elveszett, eltűnt emberek hozzátartozóinak himnusza lett. Ma is megható, nemhogy harminc éve.  

AC/DC: Rock and Roll Train (2008)

A világ egyik legnagyobb rock and roll bandája (a másik, ugye, a Rolling Stones) ezzel a számmal gördült be a 2009-2010 évi világkörüli turnéjára, hiszen akárcsak a Black Ice lemez, a koncertek is ezzel kezdődtek. Érdemes megnézni az animációt is, utána kirobban a vonat a díszletből s a zenekar is a színfalak mögül. Eksztázis, ha valaki átélte. 

Locomotiv GT: Zenevonat (1980)

Térjünk át a magyarokra, mégpedig a talán legnagyobb valaha volt magyar zenekarra, a Locomotiv GT felvételére – ez az együttes már a nevében hordozta a mozdonyt, illetve a vonatot, mégpedig azt a vonatot, amely berobogott Magyarország (és nemcsak) pop-rockzenei életébe. 1980-ban, a X.-re keresztelt lemezük (valójában a kilencedik) idején talán túl voltak kicsit már a csúcson, de ez a dal felejthetetlen maradt, főleg azok számára, akik 1992-ben résztvehettek a Nyugati pályaudvaron az LGT akkori egyik „búcsúkoncertjén” – mert mint kiderült, nem volt az, az LGT csak Somló Tamás halálával szűnt meg véglegesen.

Locomotiv GT: Éjszakai vonatozás (1984)

A zenét Presser Gábor szerezte, a szöveget Sztevanovity Dusán írta az LGT-nek a nyolcvanas évek közepén bekövetkezett leállás előtti utolsó nagylemezre. Ezek a dalok már nem ütöttek akkorát, mint a hetvenes évek szerzeményei, de ez a dal egy egész jó szerzemény – a vonat amúgy nemcsak a Locomotic GT dalszövegeinek, hanem lemezborítóinak is egy visszatérő motívuma volt.

Demjén Ferenc: Mikor elindul a vonat (1977)

Ideírhattam volna a székelyföldi lakodalmak egyik fénypontjaként elkönyvelt Demjén Rózsi-féle Szerelemvonatot, de inkább egy másik, szerintünk sokkal jobb vonatos Demjén-dalt választottunk, az Ajjaj, fekete vonat-kategóriáig pedig nem szállunk alá. A Mikor elindul a vonat egy klasszisokkal jobb szám a témában, zenéjét szintén Presser Gábor szerezte, szövegét az előadó Rózsi. A Fújom a dalt című lemez Demjén első szólóalbuma volt, érezhető rajta, hogy mind Pressert, mind pedig Demjént az amerikai feketék zenéi, a soul, a funk kezdte érdekelni akkoriban. Ez a dal pont egy ilyen stílusú szerzemény, nem mellékesen Babos Gyula gitározik benne.

Beatrice: Hegyek között, völgyek között (1991)

Nosztalgia felsőfokon, az eredeti verzió egy mozgalmi dal volt. Ebből csinált paródiát Nagy Feró és a Beatrice zenekar az Utálom az egész XX. századot című lemezre. A Rice sokszor kísérletezett mozgalmi dalok megrockosításával, még a hetvenes években is, nemcsak a rendszerváltás után.  

Taktáts Tamás Dirty Blues Band: Zakatol a vonat (1993)

A Pocsolyába léptem mellett az együttes legnagyobb slágere a kilencvenes évek elejéről, amikor Takáts Tamás Gál Gábor barátjával megcsinálta a zenekart – ez ugyan a második lemezük, de az elsőn csak feldolgozások voltak, ezek voltak az első saját dalok, bár a Pocsolyába léptem-et pont nem Tamás, hanem bizonyos Boros György írta. A Zakatol a vonat bevezető, igen jellegzetes basszusfutamot Giret Gábor játssza. Igazi magyar funkys, bulis blues-szám csajokról, vonatállomásokról, mocskos asztalokról és természetesen magáról a vonatról.

Tankcsapda: Vonat (1997)

Tovább a kilencvenes évek mélyére. Egy nem feltétlenül elhíresült Tankcsapda-lemez (Connektor 567) nem feltétlenül híres dala a Vonat, az említett album azért viszont érdekes, hogy ezen dobol utoljára az alapító tagnak számító Buzsik György, illetve a tizenhárom dal mind egyszavas címmel van ellátva. Igazi kilencvenes évekbeli Tankcsapda-hangulat, de a dalt később is gyakran játszották.

Republic: A vonat legutolsó kocsiján (2001)

A Lassú vonat érkezik is a Republictól van, akárcsak ez az igen jellegzetes és szép szerzemény, hiszen Cipő dalaiban is visszatérő motívum volt a vonat, ahogy mindannyiunk életében is. A kilenc évvel ezelőtt elhunyt énekes-szövegíró és együttese, a Republic 2001-ben megjelent, A reklám után című lemezén szerepel ez a dal. Igaz, ezt pont nem ő, hanem az akkori zenekar második számú zeneszerzője, a gitáros-énekes-billentyűs Tóth Zoltán szerezte. Mestermű, annyi idő után is, mint a régi Republic megannyi dala – egy klasszikus a maga nemében.