Béke az, ami kompromisszumokra, elhallgatásra és beletörődésre épül?

Hajdu filmje a kiszolgáltatottságról, egymás leuralni akarásáról szól, cselekménye pedig egyetlen éjszaka alatt játszódik. (Érdekesség, hogy a film producere az a Jim Stark, aki a hasonló témájú Éjszaka a Földön – Night on Earth producere is volt).

A Békeidőben részesei lehetünk egy lelkész családi drámájának (a lelkészt a film rendezője, Hajdu Szabolcs játssza), egy rendkívül határozatlan nő tapasztalatainak, egy lakásszínházi előadás utáni személyes drámának. Beleláthatunk egy rendszer ellen lázadó aktivista-csoport vezéralakjának ellentmondásos személyiségébe, aki demonstrációt szervez, de magánéletében pont ugyanolyan vaskalapos, mint a rendszer, ami ellen lázad. Helyet kap ugyanakkor a filmben egy fiatalon apává vált, szexuálisan és emberileg éretlen figura és egy meglehetősen fura taxisofőr utazása, de

Mindezt politikai és közéleti áthallásokkal teszi még aktuálisabbá a rendező, aki Kolozsváron, Budapesten és korábbi gyakorlatához hasonlóan a saját lakásában forgatta alkotótársával – az alkotásban szintén szerepet kapó – Török-Illyés Orsolyával a filmet. Hajdu Szabolcs „házimozija” azonban nem rendhagyó, hiszen egy oktatási programból nőtte ki magát, így olyan kezdő filmesek is belekerültek az alkotási folyamatba, akiknek korábban még nem volt lehetőségük részt venni egy nagyjátékfilm elkészítésében. Ez a vetület is különlegessé teszi a Békeidőt, hiszen a Látókép-Production és a kolozsvári Filmtett Egyesület közreműködésével létrejött alkotás jelenetei

A fent említett aktuálpolitikai áthallásokkal nem finomkodtak az alkotók, bár személyes drámákról és kiszolgáltatottságról van szó, azért a meg nem nevezett, Budapest és Kolozsvár egyvelegéből összerakott városban az autó rádiójából „migránshírek” szólnak, a politikai aktivisták egyértelműen a magyar kormány ellen lázadnak, ugyanakkor

A filmet így, az otthoni karanténban látva pedig lesz időnk azon is elgondolkodni, hogy milyen a mi „békeidőnk”, illetve képesek vagyunk-e kitörni belőle, vagy fenntartjuk a folyamatos elhallgatásokra és kompromisszumokra épülő állapotokat?