„Családbarát” elismerés: erőt adó díj D. Balázs Ildikónak

nem is a gazdaság, feltehetően nem is az összes többi ilyen téma, hanem az az egyetlen egy, amiért ma itt vagyunk: a család” – mutatott rá Dr. Aczél Petra. Mint mondta, a nyolcfős zsűrit egy elv vezéreli: „mélyen hisszük, hogy minden ember egy család bizonyítéka és minden személy egy család lehetősége. És amikor a média erre való,vagy erre hatást gyakorló szerepét nézzük, akkor azt az értéket keressük a tartalomban, amely ebben a két szerepben mindenkit, mindannyiunkat megerősít.”

Idén a tizenkét külhoni jelöltből három írás a Liget.ro vagy a Székelyhon napilap Liget mellékletének hasábjain jelent meg: jelölték D. Balázs Ildikó Látássérült mindennapok illetve Gyermek a pályán, szülő a lelátón című írását, illetve a tavalyi közönségdíjasunknak, Péter Beátának az Otthonoktatás kreatívan – segíteni egymáson és segítséget kérni című cikkét.

Molnár-Bánffy Kata, az alapítvány kuratóriumi tagja elmondta, hogy néhány éve elhatározták, hogy komolyan veszik azokat a kollégákat, a kisebb-nagyobb távolságban dolgozó újságírókat és szerkesztőket, akik „a határ túloldalán küzdenek azért, hogy a magyar nyelvű sajtóban a családot mint értéket megjelenítsék”. Ezért úgy döntöttek, hogy a díjat kiterjesztik a külhoni magyar sajtótermékekre is.

Ezt követően Potápi Árpád János a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára ismertette a külhoni nyerteseket, ugyanis két újságíró kapta megosztva az elismerést.

„A programjaink mögött nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy meglássuk a hús-vér embereket, a családokat, azokat a családokat, akik a Kárpát-medencében és a diaszpórában nap mint nap szilárd elhatározással ragaszkodnak a magyarságuk megőrzéséhez és átadásához a következő nemzedék számára ” – fejtette ki az államtitkár. Hangsúlyozta, azt tapasztalhatják, hogy a családokat körülölelő védőhálók egyre erősebb a külhoni magyar közösségek esetében is. „Fontos számunkra az, hogy ma már egységes Kárpát-medencéről beszélhetünk, hogyha kultúráról, oktatásról, vagy akár gazdaságról és a médiáról is van szó.

Ma már elmondhatjuk azt, hogy a Kárpát-medencében magyarnak lenni nem hátrány, hanem egyre inkább előny.”

Mint mondta, az elmúlt egy évben a járvány miatt a média jelentősége is felértékelődött, hisz „még többet fogyasztjuk a médiát, még inkább tájékozódunk a médián keresztül, kevesebb lehetőségünk van a közvetlen kapcsolattartásra, ezért a közvetlen tájékozódásra is, ezért szükségünk van közvetítőkre, és a média ilyen közvetítő. Ezért is különösen fontos, hogy az idei évben milyen műveket tudunk díjazni.” Az Emberi Erőforrások Minisztériumának családbarát miniszteri különdíjában Mohácsi Edit A magzat elvesztése című riportja részesült.

Az alapítvány honlapján a közönség is szavazhatott a magyarországi és külhoni 12-12 jelöltre. A magyarországi közönségdíjat Széles-Horváth Anna nyerte a Pszichoforyou.hu oldalon megjelent írásáért, a külhoni közönségdíjat pedig Polyák Hajnalka, a vajdasági Magyar Szó munkatársa nyerte.

A róla készült kisfilmben Ildikó magáról, munkájáról, a nyertes cikke témájáról is mesélt. „Szeretem az igaz emberi történeteket, szeretem az embereket, és azt mondom, hogy szerencsés vagyok, mert olyan különleges történetekkel találkozok. És szeretek beszélgetni az emberekkel, kíváncsi vagyok rájuk, és azt hiszem, ezt meg is érzik.” A Liget portálnál kifejtett munkájáról úgy véli, nagyon érdekes és különleges. „Nagyon szeretem, mert arról szól, ami engem érdekel, a különleges emberekről, a különleges élettörténetekről, megtalálni a sok különleges gyöngyszemet, ami körülöttünk van.”

korábban írtuk

Látássérült mindennapok

Ákos tízéves, harmadik osztályos, éles eszű kisfiú. Tanul, játszik, zongorázik, szaval, és néha civódik a testvérével, sőt olykor még szüleit is felbosszantja. Akárcsak bármely más vele egykorú gyermek. Ákos látássérült. Különleges történet következik másságról, elfogadásról.

Endes-Ábrahám Ákos, a Látássérült mindennapok című cikk főszereplőjének történetére is kitért, mint kiderült, még kisbaba korától ismeri a látássérült kisfiút és családját, az évek során figyelemmel kísérte az életét. „Sok olyan mozzanata van a család életének, amit szerettem volna megmutatni, és kicsit izgultam is, hogy vajon befogadnak-e. És nagyon hálás vagyok a szülőknek, hogy egy délután a lakásukba fogadtak, meséltek, Ákossal beszélgettünk, a testvérével beszélgettünk, anya-apa mesélt a nehézségekről, a vívódásokról, mert nem olyan könnyű. De meséltek a boldogságról, a szép percekről. Ákos története erőt adó történet, kicsinek és nagynak és példamutatásból jeles.”

Hangsúlyozta, nagyon megtisztelő volt számára, hogy 2020-ban a Média a Családért Alapítvány jelöltjei közé sorolták. Mivel számára nagyon fontos a család, ezért nagyon fontos a családbarát média is.

Ezért is fontos a Média a Családért Alapítvány munkája, és azért is fontos, mert erőt ad nekünk is, a hasonló témákkal foglalkozó újságíróknak, figyel ránk és ösztönzőleg hat.”