Bach hitének zenei szintézise

A h-moll mise egy régi, katolikus kanonikus szövegre épül, amelyet Bach lutheránus zeneszerzőként zenésített meg. Ez önmagában is különleges és korántsem kis vállalkozás: egy olyan hitbéli hidat próbált építeni, amely összekapcsolja a reformáció zenei hagyományait az egyetemes keresztény örökséggel.

Keletkezés és szerkezet

A mű négy fő részből áll: Missa (Kyrie és Gloria), Credo (Symbolum Nicaenum), Sanctus és Osanna (plusz Agnus Dei). A mise első két tételét, a Kyriet és a Gloriát 1733-ban kezdte komponálni Bach, éppen akkor, amikor Lengyelország királya, Friedrich August halála után zenei csendet rendeltek el.

A darab soha nem hangzott el Bach életében. Valószínűleg nem is szánták koncertszerű előadásra. A zeneszerző a misét kollázsszerűen állította össze: egyes részeket újrahasznosított korábbi kantátáiból, másokat frissen komponált. A cél azonban világos: egyetlen monumentális műben kívánta összefoglalni mindazt, amit a zenéről, a hitről és az emberi létről gondolt.

A zene teológiája – a teológia zenéje

Schlandt részletesen beszélt arról, hogy Bach nem csupán zenét komponált, hanem teológiai üzenetet is közvetített. A Kyrie háromszoros szerkezete (Kyrie, Christe, majd újból Kyrie) a Szentháromság tükre:

A Gloria tétele mintegy a mennyek zenéjét próbálja megidézni, az angyalok énekét, a harmóniát, a rend szimbólumát. Bach számmisztikai rendszerrel is operál: három trombita, hármas lüktetés, hiszen a hármas szám a teljesség, a tökéletesség kifejezője. Ezt ellenpontozzák a szinkópák, a ritmikai játékosságok, ami földközelivé teszi az égi rendet.

A Symbolum Nicaenum, vagyis a Credo különösen kiemelt helyet foglal el a h-moll misében. Bach ebben a tételben a Fiú személyét helyezi a középpontba, a zenei struktúra pedig szimmetrikus. Középen a legfontosabb hitbéli igazságot állítja, a Megváltó emberré válását. Ebben a részben hallhatunk gregoriánt, reneszánsz polifóniát és barokk basszusmenetet, ezáltal idősíkokat és zenei világokat kapcsol össze. Kiemelkedő példája ennek a Hiszek egy Istenben kezdetű tétel, ahol Bach a niceai zsinat tanításaiból merít. A szöveg hangsúlyozása, az ismétlések, a „nagybetűs” gesztusok mind azt a célt szolgálják, hogy a hallgató megértse: itt valami egyetemes igazság hangzik el.

A keresztre feszítés jelenete drámai, szinte fizikai hatást gyakorol. Bach mesteri virtuózitással hallatja a szögeket Jézus keresztjén. A szenvedés zenei lenyomata a ritmikában, a harmóniákban is jelen van. Bach a földi fájdalom és a mennyei ígéret közti átjárót zeneileg is ábrázolja.

A mennyei látomások

A Sanctus tétel különlegessége a hatos számú struktúra, amely a teremtés hat napjára is utalhat. Egy zenei látványkép is megjelenik: Isten trónon ül, körülötte angyalok. A Hozsánna nyolc szólamra íródott, de ha alaposan figyelünk, akár húsz szólamot is megkülönböztethetünk, ez a monumentális hangzástömeg pedig a mennyei karok teljességét idézi.

Nem véletlenül vált a leggyakrabban előadott Bach-vokálművé, annak ellenére, hogy ez az egyik legösszetettebb és legnehezebb is. Nem egyetlen korhoz kötődik, nem lehet egyetlen stílusba zárni. Bach szintetizálta benne saját életművét, mindazt, amit legfontosabbnak tartott.

A darab előadásáról ma is vita folyik: egyben vagy részletekben játsszuk? Minek nevezzük? Bach-mise? Katolikus mise? Nagy mise? Végül a kompromisszumos h-moll mise elnevezés vált általánossá. Ez a cím ma egyfajta zenei szimbólummá vált, a teljesség, az időtlenség, az együttlétezés jelképévé.

Záró gondolat

Aki meghallgatja ezt a művet, legalább két órányi nyitott jelenlétet kell vállaljon. Minél többször hallgatjuk, annál inkább megnyílik előttünk, feltárja absztrakt szimbólumait, teológiai mélységeit, és ami talán a legfontosabb:

A h-moll mise nem csupán zenemű, hanem zenei hitvallás, amelyben Bach a teológia és művészet határain átlépve szintetizálja életművét. Ezt a spirituális testamentumot július 11-én Csíkszeredában, a Szent Ágoston-templomban is meghallgathatjuk, élőben, ünnepi előadásban.