Babylon: több mint háromórás kendőzetlen grandiózusság Hollywood első aranykoráról

A fiatal rendező ezt követően elkezdhetett dolgozni a több mint egy évtizede dédelgetett nagy projektjén, és visszatérhetett ahhoz a világhoz, ami igazán sokat jelent számára:

A Babylonban semmi sincs elaprózva és elkendőzve, kezdve attól, hogy a nyitójelenetben egy elefánt fossa le az őt szállító járművet a hegyen kitolni akaró egyik munkást, majd folytatódik egy olyan eszement – a húszas évek Hollywoodjának egyik, semmi közepén levő kúriájában zajló – bulival, amit talán a Caligula óta nem láttunk. Itt aztán van minden:

A másik oldalon pedig az ünnepelt filmsztár, a Brad Pitt által játszott Jack Conrad érkezik a buliba, akivel mindenki smúzolni akar, mindenki a talpát nyalja, az aktuális felesége pedig éppen elválni készül tőle az elviselhetetlen természete miatt, a legjobb barátja pedig épp egy szakadékba hajtatná az autót amibe szerelmi csalódás miatt zárkózott be.

Ez a meglehetősen kaotikus első szekvencia adja meg az alaphangot a film történéseinek, amit aztán több mint két és fél óra alatt bont ki a rendező emlékezetesebbnél emlékezetesebb jelenetekben. A némafilmek korában járunk, ahol már vannak jól bejáratott filmsztárok, a filmipar pedig ahogy a neve is mutatja, futószalagként működik:

A buli másnapján itt látjuk viszont Nellie-t és Jack-et, két különböző film forgatásán, de míg a férfi a buli utáni, részegen a saját villájának medencéjébe esést követően, rövid alvás után kisimulva érkezik a forgatásra, a nő egy nyomortanyáról – vagyis legalulról – érkezik. Egy dolog a közös bennük: mindketten született tehetségek, akik legyenek bármilyen lelki vagy fizikai állapotban is, ahogy a kamera venni kezdi őket, teljesen átlényegülnek az általuk eljátszott szereplővé,

Nem is érdemes ennél jobban belemenni a Babylon cselekményének taglalásába, elég az, hogy a rendkívül hosszú játékidő alatt alapos betekintést nyerünk a filmipar hajnalába, a némafilmek elkészülésének folyamatába, majd abba a forradalmi technológiai újításba, ami kinyírta, pontosabban felváltotta a beszéd nélküli mozgóképet, vagyis

Chazelle tehát a korábbi munkáiból kiindulva egy megbízható rendező, és ezúttal is arról van szó, hogy díjakra jelölhető álomprojektet készíthetett el nagy költségvetésből az egyik vezető hollywoodi stúdiónál, az esetleges szakmai díjak reményében. Ezt húzták most keresztbe az Oscar-jelöltekről döntő Filmakadémia tagjai, hiszen majdhogynem ignorálták az alkotást, és

Bár úgy tűnik, hogy a legfiatalabb oscar-díjas rendező ezúttal mellényúlt – a film megosztó fogadtatása miatt is –,

Egyszóval a Babylon is ott a nagybetűs filmélmények között, amire sokan emlékezhetünk majd úgy az évek távlatából, hogy mekkora élmény volt ezt is moziban látni még akkor is, ha történetesen nem halmozták el a legrangosabb szakmai díjakkal. Ettől ez még egy kiváló moziélmény volt.