Szőcs Zoltán Zörgő 60 év az „állatfarmon” címet viselő csíkszeredai kiállításán teljes egészében visszaköszön az a disztópikus undor, amit George Orwell a múlt század közepén végérvényesen magáénak tulajdonított.
2024. július 09., 14:032024. július 09., 14:03
Fotó: Borbély Fanni
Szőcs Zoltán Zörgő 60 év az „állatfarmon” címet viselő csíkszeredai kiállításán teljes egészében visszaköszön az a disztópikus undor, amit George Orwell a múlt század közepén végérvényesen magáénak tulajdonított.
2024. július 09., 14:032024. július 09., 14:03
Fotó: Borbély Fanni
Emberek és állatok, vagy éppen állatok és emberek, mindegy a sorrend – legalábbis ezt nyomatékosítja George Orwell társadalomkritikaként is értelmezhető Állatfarmja. Hiszen
És ki ne kötné össze ezt a kommunizmus eszméivel? S habár sok éve már annak, hogy Orwell végleg megpecsételte az „állatfarmokról” való gondolkodást, hatása mai napig rendkívüli a művészetre. Legutóbb Szőcs Zoltán Zörgő marosvásárhelyi szobrászművésznek nyílt kiállítása Csíkszeredában, a Megyeháza Galériában 60 év az „állatfarmon” címmel. A kiállítás július 25-ig látogatható.
Fotó: Borbély Fanni
Undor és mámor, mámor és undor, itt a sorrend már nem mindegy, a néző mégsem tudja eldönteni, hogy melyik érzés uralja a másikat. A kiállítóteret körbejárva ugyanis azt érezhetjük, hogy
A tárgyak anyaga is ezt igazolja, hiszen éles határral választotta el őket a művész egymástól:
Fotó: Borbély Fanni
Nem tudjuk eldönteni, hogy szeretjük-e őket, s talán a maga a művész sem tudja. Ellentétpárok sokasága öleli át a kiállítóteret, amik végső soron azt képviselik, hogy
Rögtön ahogy belépünk a galériába, szemet szúrhat a Krisztus címet viselő 1999-es alkotás, annak ellenére, hogy egy csupán 10 cm-es, dróthajlításos technikával készült szoborról van szó. Önmagában is megállja a helyét mint elemezhető alkotás – hiszen a keresztények megváltójának, Jézus Krisztusnak az emberi voltát jelképezi, tulajdonképpen a vázát –, mégis egy egészen másik szoborral összemérve nyeri el valódi értékét.
Fotó: Borbély Fanni
Az anyaguk más, a művészeti elv is más, még a stílusuk is más, az értékük azonban azonos – ezen a ponton az értelmezésnél szabad a gazda.
A tér valódi sztárjai azonban nem az isteni emberek, hanem az állatok. Azok az ösztöni lények, amik ijesztően hasonlítanak ránk. Ezzel játszik még a művész is, beigazolja a tabut, miszerint
Fotó: Borbély Fanni
Láthatunk legyeket, bogarakat, kacsákat, a méretük mindegy, lehetnek irreálisan nagyok, vagy éppen életszerűen arányosak, a művész célja úgy is egy: meghökkenteni minket. Ahogy körbejárjuk a kiállítóteret, azt gondolhatnánk, hogy tudjuk mi fog következni, azonban újra és újra meghökkenhetünk naivságunkon.
A szobrok témájukat tekintve feldolgozzák a szexualitást, a spiritualizmust, a társadalmi eszméket. Külön kiemelendő továbbá, hogy a tér kihasználása maximális, még úgy is, hogy a művek maguk nem egymás hegyén-hátán vannak.
Ezt látni kell, hogy érteni lehessen.
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
A karácsonyi bőséges menük után jól esik egy kis húsmentes frissesség. Ez a napi étrend könnyed, mégis tápláló fogásokkal segít tehermentesíteni a szervezetet, miközben ízekben és tápanyagokban továbbra sem kell hiányt szenvednünk.
Ha szeretjük a savanyú káposztából készült fogásokat, ez is nagy kedvencünk lesz. Köretként és egytálételként is kiváló.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz az 1840 óta működő létesítménybe.
A Long Story Short nem akar szerethető lenni, inkább marad „igazi”. Raphael Bob-Waksberg új animációja a gyászt, a családi múltat és a zsidó identitást nem lineáris időben, hanem érzelmi pontossággal rendezi egymás mellé.
Hatalmas könyvespolcot hozott az angyal, volt is nagy öröm, ujjongtak az írók, költők, kutatók, illusztrátorok és szerkesztők.
Az alábbi elkészítési mód szerint a szűzpecsenye kívül finoman pirult, belül pedig szaftos és omlós lesz.
A téli időszak lelassuló tétlensége sokunk számára kellemetlen, és nehezen tudunk alábbhagyni az év közbeni megszokott tempóból. A természet télen sem alszik, csak lelassul és regenerálódik. Érdemes a természet példája mentén nekünk is tanulni ebből.
Erdélyben a karácsony a hiány éveiben is megmaradt ünnepnek. Anyák és nagymamák emlékein keresztül idézzük fel azt az időt, amikor az egyszerűség természetes rend volt.
Egy sóhajtás itt, egy mosoly ott, egy csendes beszélgetés, egy ima, várakozás a hozzátartozókra, a gyógyszer hatására – türelemmel, belenyugvással, megbékéléssel. S bár lehet, hogy szomorúsággal, de mégis a gyógyulásba vetett hittel.
szóljon hozzá!