Az emberi lét zománcba égetett kérdései

Az emberi lét nagy kérdéseire keresi a választ Elekes Gyula legújabb tűzzománc-kiállítása. A tárlatot Tőke Sugárka művészettörténész nyitotta meg, aki rámutatott: a művekben egyszerre van jelen a profán és a szakrális dimenzió, a középkori hagyományok öröksége és a kortárs művészi látásmód.

A szív keresése – emberi és művészi dimenziók

A modern kultúrában a szív a keresés szimbólumaként jelenik meg: az ember útkeresésének, egzisztenciális és társadalmi dilemmáinak jelképeként. Elekes Gyula tűzzománc-művészetében e kérdéskörök különösen hangsúlyossá válnak. Alkotásai a művészet jövőjéről, a világ alakulásáról és az emberi lét értelméről szólnak.

A Quo vadis? cím maga is a klasszikus kérdést idézi: hová tartunk? A művész munkáiban a személyes és az egyetemes keresése ötvöződik, a földi lét és a transzcendencia közötti mezsgye tárul fel.

Középkori hagyományok és kortárs formák

Elekes műveiben visszaköszönnek a középkori egyházi festészet tradíciói, különösen az ajtók és kapuk ábrázolásaiban. A frontálisan megjelenített alakok, az arcok és gesztusok expresszív kifejezései, a színek és textúrák megmunkálása mind archaikus világot idéznek. Ugyanakkor a művész modern, olykor kísérletező megoldásai révén a népművészeti, geometrikus és organikus motívumok is új életre kelnek.

A figurák gyakran szoborszerűek, archaikus erőt hordoznak, és olykor pogány bálványokat vagy totemeket idéznek. Az arcokat opálos csillogás emeli ki, mintha a transzcendencia fénye sugározna rajtuk.

A tárlat négy nagy tematikus egység köré szerveződik, amelyek együtt az emberi lét sokszínűségét rajzolják ki.

Mindennapi lét és kapcsolatok

Az első rész a földi élethez, a családhoz, a közösséghez való viszonyt helyezi középpontba. Az Anyaság című alkotás például egyszerre idézi a középkori keresztény ikonográfia Maiestas Domini-típusú ábrázolásait és az anyaság egyetemes emberi tapasztalatát. A profán élmény így a szakrális szférába emelkedik, megvalósítva az anyaság apoteózisát.

Lélek és álmok világa

A második témakör az álmokkal, vágyakkal, belső érzésekkel foglalkozik. Az Ébredezés című mű stilizált alakja például a kompozíció központi elemévé válik, miközben az organikus formák ritmusa az idő folyamatát, a múlt-jelen-jövő összefonódását érzékelteti. A néző úgy érzi, mintha egy közös tudati mezőbe lépne, ahol az élet körforgása elevenedik meg.

Mitológia és hitvilág

A harmadik egységben ősi magyar hiedelmek, mitikus állatok és spirituális szimbólumok bukkannak fel. A Táltos című mű például a sámánisztikus tudás világát idézi: a dob, a tűz és a napkorong motívumai egyszerre utalnak a védelemre és a rejtett tudás titkaira. A sárkány-ábrázolásokban a pusztító, de egyben megszelídíthető erő jelenik meg, amely az ember saját belső démonjaival való küzdelmét szimbolizálja.

Idő és mulandóság

A negyedik témakör az idő múlásáról, az élet szakaszairól szól. A levelekbe rejtett emberi arcok, a születés-élet-halál hármasságát megjelenítő kompozíciók az emberi lét végességét és egyben szépségét hangsúlyozzák. Ahogy a lehulló levelek elveszítik formájukat, úgy halványul el a földi dicsőség – miközben az emberi sors mégis beépül a kollektív emlékezetbe.

A földi és a transzcendens párbeszéde

A tárlat egésze arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberi élet profán és szakrális dimenziói nem elválaszthatók, hanem folyamatos dialógusban állnak egymással.

Minden alkotásban ott rejlik a kérdés: honnan jövünk, kik vagyunk, merre tartunk?

A művész vallomása a tűzzománcról

A kiállításmegnyitón Elekes Gyula is felszólalt, és személyes hangon vallott: „A tűzzománc üvegszármazék, finom porüveg, amelyet színezőanyagokkal látnak el. Én vörösrézen dolgozom, kihasználva annak sajátos lehetőségeit. A színek reakciói az oxidokkal mindig más és más hatást adnak – ehhez rengeteg tapasztalat szükséges”. A művész felidézte a székelyudvarhelyi tűzzománc-műhely történetét is, amely több mint két évtizede működik, és amelynek keretében nemzetközi hírű művészek is bemutatkozhattak. „A mesterségbeli tudás, az anyagismeret alapozza meg a művészetet – ebből születhet meg a saját hang” – fogalmazott.

Quo vadis? – a kérdés mindenkihez szól

A csíkszeredai mozi falai között most bemutatott anyag túlmutat a látványon: párbeszédre hív, az élet és a transzcendencia értelmét kutatja. A Quo vadis? nemcsak Elekes Gyula kérdése, hanem mindannyiunké: merre tart a világ, merre tartunk mi magunk?

A kiállítás 2025. október 20-ig látogatható a Csíki Mozi nyitvatartási idejében.