
Fotó: Sony Pictures Classics
Ki nem kívánná azt a legszürkébb és legkilátástalanabb téli napokon, hogy fülledt melegben sétálgathasson egy olasz kisvárosban, vagy éppen a napsütötte udvaron reggelizzen? Hát arra, hogy egy tiszta vizű folyóban mártózhasson meg minden nap, rövidnadrágban, ingben, kerékpáron téve meg az utat a hűsítő vízhez? És arra, hogy szerelmes legyen? Kritika a Szólíts a neveden című filmről.
2018. február 27., 16:152018. február 27., 16:15
Luca Guadagnino legújabb, négy Oscar-díjra jelölt filmje, a Szólíts a neveden (Call Me by Your Name) pontosan egy ilyen helyre visz el minket,
1983 nyarán, egy lombardiai kisvárosban járunk egy értelmiségi család régies nyaralójában, ahol minden a fent leírtak szerint történik: a család reggelente az udvaron fogyasztja el a személyzet által felszolgált reggelit, és látszólag
Fotó: Sony Pictures Classics
A főszereplő, a 17 éves, az olvasásért és a klasszikus zene „átértelmezéséért” rajongó Elio (Timothée Chalamet) a fiatalok gondtalan életét éli, és azt csinálja, amihez éppen kedve van, amikor betoppan a szülei vendége, a már felnőtt és roppantul intelligens Oliver (Armie Hammer).
Fotó: Sony Pictures Classics
Aki már találkozott valamilyen formában a filmmel, az már tudja, hogy tulajdonképpen két férfi kapcsolatáról szól: Oliver és Elio „fellángolásáról”. Viszont kár lenne az alkotást elkönyvelni egy újabb meleg-filmként, hiszen Luca Guadagnino rendezése többről szól, minthogy két férfi egymásba szeret.
Fotó: Sony Pictures Classics
És amikor egy ilyen idilli környezetben azt látjuk, hogy két ember hogyan lesz szerelmes egymásba, akaratlanul is eszünkbe jut annak a nyárnak az emléke, amikor velünk is hasonló történt: egy felejthetetlen kirándulás, egy emlékezetes nyaralás, egy fülledt este, amikor a szívünknek kedves emberrel sétáltunk és beszélgettünk, vagy éppen az első csók, első szerelem emléke.
Elio és Oliver egymásra találása is pont ilyen szép, bár az odavezető út egy kissé döcögős és félelmekkel van kikövezve. Ebben a találkozásban Oliver a józan ész, míg a még gyerek Elio az, aki nem teljesen érti, hogy mi történik vele. Természetesen Elionak nem csak Oliverrel, hanem az ellenkező nemmel is alkalma adódik megélni a szexualitást, így ez is nagyban hozzájárul a jellemfejlődéséhez.
Fotó: Sony Pictures Classics
A filmben a főszereplő vívódásain túl hangsúlyos teret kap az életvidámság és a dolgok iránti rajongás: ezt leginkább az Elio édesapját alakító Michael Stuhlbarg jeleníti meg, és
Fotó: Sony Pictures Classics
Az Olivert alakító Armie Hammer az Indexnek adott interjújában elmondta, maguk a készítők sem számítottak arra, hogy Oscar-díjra jelölik a filmet: ahogy fogalmazott azt gondolták, hogy csupán egy aprócska, gyönyörű filmet forgattak, ami körül nem lesz ekkora felhajtás. Ennek ellenére
Fotó: Sony Pictures Classics
Nyilván, ha nem kelti fel a kritikusok érdeklődését, és a díjszezonban jelölések nélkül maradt volna, akkor nem valószínű, hogy ilyen széles körben el tudott volna terjedni a Szólíts a neveden. De ha nem nyer egyetlen Oscart sem, mi, akik megnéztük, már nyertünk, hiszen
És talán a végén nekünk is eszünkbe jut a mindent felperzselő, de már véget ért első szerelmünk…
Bolygónk 71 százalékát víz borítja és csupán 29 százaléka szárazföld. Ennek az óriási víztömegnek viszont csupán 3 százaléka édesvíz. Amikor megszületünk, a szervezetünk 72 százaléka szintén víz. A víz tehát az egyik legfontosabb eleme az életnek.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
Nem kell keleszteni, nem kell órákat várni rá, és szinte elronthatatlan – ez a desszert garantáltan a család kedvence lesz.
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Márton Árpád festőművész életművében a kenyér vezérmotívumként jelenik meg. Ezúttal a Csíki Székely Múzeumban őrzött egyik kenyeres képét választottuk gasztrosorozatunkhoz, amely reprezentatív példája annak, ahogy a kenyér megjelenik a művészetében.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
A vadonban sokféle izgalmas fűszernövény megterem, a zellerfélékhez tartozó podagrafüvet érdemes a tavaszi időszakban megismerni. A piros árvacsalánt gyakran mellőzzük erős illata miatt, de a növény legszebb részeit bátran felhasználhatjuk.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.
Ez a recept biztos siker, ha valakit szeretnél lenyűgözni. A legényfogó csirke nemcsak egyszerűen elkészíthető, hanem annyira finom, hogy biztosan újra és újra az asztalra kerül.
szóljon hozzá!