Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

22:34

Nicușor Dan: Románia 3-4 éven belül teljesítheti az euró bevezetéséhez szükséges feltételeket

22:24

Volt csíki műkorcsolyázó képviselte Magyarországot sífutásban az olimpián

22:20

Hazahozzák a pontokat a gyergyóiak Bukarestből

21:24

Megdolgozott a győzelemért a Corona az Ágyúsok ellen

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Luxusautók frontális ütközése: egy üzletember életét vesztette, egy terhes nőt helikopterrel vittek kórházba

Tragikus hirtelenséggel elhunyt Kontra György, az M1 híradósa

Feltakarítják a traktor után a sarat az aszfalton, de a gazdának kell kifizetnie

Nem volt józan a balesetet okozó fiatal remetei sofőr

Fúrják, robbantják a hegyet, hogy autópálya haladhasson át rajta

Tánczos Barna szerint a magyar közösséget jobban tudják segíteni a kormányon, mint ellenzékben

Kolbászkészítés: ahány ház, annyi szokás – videó

Megváltozhat-e az Octavian Goga sétány és főgimnázium neve egy törvény miatt?

Ötödik alkalommal is halasztott az alkotmánybíróság a bírák és ügyészek nyugdíjazásának ügyében

Cseke Attila: Küszöbön a közigazgatási reform elfogadása

Az Alkotó – mennybe juthat-e, aki nem ember?

Fotó: 20th Century Studios

Az év legjobb sci-fije lehetett volna, azonban hiányosságai és a gyengén megírt forgatókönyve miatt erős közepesre sikerült Az Alkotó, amit mindössze a grandiózus látványvilág ment meg attól, hogy teljes csalódásnak bélyegezzük. Kritika.

Tamás Attila

2023. október 03., 00:052023. október 03., 00:05

Gareth Edwards korunk egyik legizgalmasabb sci-fi rendezője. Rövidfilmek és sorozatepizódok után 2010-ben mondhatni fillérekből készítette el az idegeninváziós Monsterst, majd hatalmas lehetőséget kapva Hollywoodban megrendezhette az egész jól sikerült Godzilla-rebootot.

Két évre rá az ő kezei közül került ki a Disney-éra legjobb Star Wars-filmje, Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet (Rogue One), ami magasan emelkedett ki az előzmény- és folytatástrilógia silányabb filmjei közül, ugyanakkor összekötötte az előzménytrilógiát az Új Reménnyel a Halálcsillag tervrajzait megszerző öngyilkos lázadó misszió bemutatása révén.

A Zsivány Egyes kritikai sikere után várható volt, hogy Edwards új filmes projektje a kiemelkedő minőséget képviselő Star Wars-mozijához hasonlóan érdekes és izgalmas lesz, az első előzetes alapján pedig tényleg egy teljesen új, egyedi látványvilágú, elgondokodtató sci-fit ígért, ami az őszi filmkínálat egyedi darabja lesz.

Fotó: 20th Century Studios

Az Alkotó a film tényleges kampánya mellett azzal került be a hírekbe, hogy a rendező mindössze 80 millió dollárból „hozta ki”, ami azért nagy szó, mert a mai blockbusterek jóval több mint százmillió dollárból készülnek, sőt egyes gigaprodukciók a marketingköltségeikkel együtt már jó, ha kijönnek 350-400 millió dollár körüli költségvetésből. Míg a Zsivány Egyes esetében Edwards 220 millió dollárból gazdálkodhatott (a film pedig egymilliárd dollár fölötti összbevétellel zárt, tehát nyereséget is termelt), Az Alkotót már ennek a töredékéből készíthette el, és a promózásra is jóval kevesebb pénzt szánt a stúdió, mint a Marvel és a DC-blockbusterjei esetében, így

Edwards többnyire a korábban megalapozott hírnevére, és az előzetesben felvillantott látványvilágra alapozhatott, hogy ezek együttese majd eladja a filmet.

Fotó: 20th Century Studios

Azt a filmet, amit a szűkösebb költségvetést ellensúlyozandó, eredeti helyszíneken, többek között Thaiföldön és Nepálban forgattak, és törekedtek arra, hogy minél kevesebb utómunkával és vizuális effektekkel jelenítsék meg benne a posztapokaliptikus világot, ehhez pedig az író-rendező és operatőrnek és a produkción dolgozó stábnak minden kreativitására szükség volt. A film operatőre egyébként az a Greg Fraiser, aki a Zsivány Egyes mellett a Dűnét és a 2022-es The Batmant is fényképezte.

Gareth Edwards ugyanakkor nem csak rendezte a filmet, hanem annak forgatókönyvét is írta, ami sajnos meg is látszik a produkción, hiszen

a történet rendkívül sablonosra, kiszámíthatóra sikerült, mondhatni, hogy sokszor látszik, hogy azért történnek a filmben bizonyos dolgok, hogy azt a rendező lélegzetelállító jelenetekben mutathassa meg azokat, így tehát a történet alárendelődött a rendezői víziónak, ami így egy eléggé közepes minőségű, felejthetetlen mozit eredményezett.

Fotó: 20th Century Studios

Na de a látvány! Amit ebben a filmben több mint két órán keresztül hol távoli nagy-, hol közeli kistotálokban mutatnak, azt tényleg tanítani kellene a sci-fi rendezői tanszéken (ha volna ilyen), hiszen amit Edwardsék megálmodtak és kiviteleztek, az tényleg lélegzetelállító. Persze megvoltak az inspirációk úgy látvány, mint történetmesélési szinten, így

sokszor felsejlenek előttünk a Szárnyas Fejvadász, vagy éppen az Apokalipszis most ikonikus jelenetei, de a fanatikus mozirajongók még legalább egy tucatnyi inspirációs forrást kiszúrhatnak a film egyes jelenteiből, amik hol tisztelgések a nagy klasszikusok előtt, hol pedig sima nyúlások, ezek azonban hozzáadnak a film értékéhez, mintsem elvennének belőle.

Az Alkotó cselekményének kiindulópontja, hogy az emberiség a mesterséges intelligenciát egyfajta rabszolgasorsba kényszeríti azáltal, hogy alárendelt, az ő igényeit kiszolgáló feladatok elvégzésére használja, mindez pedig a 2070-es évek elején egy Los Angelest és környékét elpusztító atomtámadásban kulminálódik, amiért az emberiség az MI-t teszi felelőssé. A világ innentől kezdve két részre szakad: Nyugat, vagyis az amerikaiak, akik bosszúból üldözik és megsemmisítik a mesterséges intelligencia hordozóit, míg a félig ember, félig robot androidok Új Ázsiában bújkálnak a nyugati haderők mindent elpusztító fegyvere, a földi Halálcsillagként is aposztrofálható NOMAD elől.

Fotó: 20th Century Studios

Mivel az a hír járja, hogy a lázadók kifejlesztettek egy, az emberiség ellen újból bevethető szuperfegyvert, ezért Joshuát (a Tenetből is ismert John David Washington alakításában), a korábban az android gerillaszervezetbe beépült háborús veteránt küldik a fegyver felkutatására, érzelmi zsarolást vetve be ennek érdekében, miszerint halottnak hitt egykori párja életben maradt az androidok között. Bár a film cselekménye első látásra rendkívül bonyolultnak tűnik,

ahogy hámlanak le róla a rétegek, úgy lesz egyre egyszerűbb és minden magától érthetődő, hogy aztán a végkifejletet még az is ki tudja következtetni, aki alig néhány tucat filmet látott életében.

Mindezek ellenére Az Alkotó nem egy rossz film, csak épp az egyensúlyok tolódtak el benne: néhol filozófiai magasságokba akar emelkedni, hogy a Szárnyas Fejvadászhoz hasonlóan az ember és a mesterséges intelligencia kapcsolatáról, valamint

az öntudatról, a lélekről és a lélektelenségről elmélkedjen, de mielőtt alaposan elmerülne benne, már jön is a következő akció-szekvencia, ami szó szerint kirobbantja a nézőt a túl mélyenszántó elmerengés állapotából.

A látványhoz hasonlóan az akció is nagyon jól eltalált lett: Edwards nagyon érzi a gerilla-lelkületet, és ahogyan a Zsivány Egyes hősei, úgy Az Alkotó lázadói is elszántan, az erőfölénytől egyáltalán nem megrettenve veszik fel a harcot az emberiség pusztító, mindent letaroló fegyverei, öngyilkos küldetésre tervezett robotjai, és a dzsungeleket letaroló tömbháznyi tankok és harci gépezetek ellen.

Fotó: 20th Century Studios

A kilátástalan, egyoldalú harcot bemutató jelenetek a film csúcspontjai, ahogy a bármikor egy teljes falut lebombázni képes NOMAD általi konstant fenyegetés érzésének fenntartása is, ahogy az égbolt szintjén a kék fényeivel időnként végigpásztázza a dzsungelt, ahol a félig ember, félig gép népesség bújkál vagy végzi a mindennapi teendőit.

A lepusztultsága ellenére grandiózus cyberpunk világ sokszor teljes erővel nehezedik a nézőre, ráadásul egy-egy robbanáskor még az Oppenheimer által okozott „poszttraumás stressz” is előjöhet az egyszeri mozilátogatóból, aki úgy dönt, hogy Az alkotóra is jegyet vált.

Fotó: 20th Century Studios

Amilyen nagyok voltak az elvárások Gareth Edwards új sci-fijével kapcsolatosan, épp annyira csalódás sokaknak az alkotás, hiszen a végére

a sok egyik helyről a másikra ugrálás, az életszerűtlen akciójelenetek és a helyenként már komikusan egymást követő üldözős szekvenciák eléggé komolyan vehetetlenné teszik az egyébként érzelmesnek szánt befejezést.

Akiknek azonban nincsenek különösebb elvárásai, és nem akar hatalmas megfejtéseket kapni a filmtől, az rendkívül jól szórakozhat a vetítés során, hiszen egy igazi grandiózus posztapokaliptikus mozi ez, amiben történetesen lyukas fejű buddhista szerzetesek és mechanikus végtagokkal „kiegészített” fölművesek a világ legtermészetesebb velejárói. És bár

a rendező egyértelmű szándéka volt a film végével az érzelmekre hatni, mindez jobban működött volna, ha nem annyira az akció-szekvenciák kivitelezésére, hanem inkább a karakterek és a világ elmélyítésére fókuszált volna inkább.

Fotó: 20th Century Studios

A befejezés így is érzelmesre sikerült, de a katarzis a gyenge forgatókönyv és a már előre kitalált fordulatok miatt elmaradt. Kár érte, mert Az alkotó a Dűne jövő évre halasztása miatt akár az év sci-fije is lehetett volna. Így azonban csak

egy pazar megvalósítású, de felszínes történetű látványfilmként marad meg az emlékezetünkben, ami azért még így is sokkal jobb és eredetibb, mint bármelyik, a költségvetése többszöröséből készülő sokadik, futószalagos Marvel vagy DC-képregényfilm.

Mozgókép Kritika Film Mozi