
Fotó: 20th Century Studios
Az év legjobb sci-fije lehetett volna, azonban hiányosságai és a gyengén megírt forgatókönyve miatt erős közepesre sikerült Az Alkotó, amit mindössze a grandiózus látványvilág ment meg attól, hogy teljes csalódásnak bélyegezzük. Kritika.
2023. október 03., 00:052023. október 03., 00:05
Gareth Edwards korunk egyik legizgalmasabb sci-fi rendezője. Rövidfilmek és sorozatepizódok után 2010-ben mondhatni fillérekből készítette el az idegeninváziós Monsterst, majd hatalmas lehetőséget kapva Hollywoodban megrendezhette az egész jól sikerült Godzilla-rebootot.
Két évre rá az ő kezei közül került ki a Disney-éra legjobb Star Wars-filmje, Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet (Rogue One), ami magasan emelkedett ki az előzmény- és folytatástrilógia silányabb filmjei közül, ugyanakkor összekötötte az előzménytrilógiát az Új Reménnyel a Halálcsillag tervrajzait megszerző öngyilkos lázadó misszió bemutatása révén.
Fotó: 20th Century Studios
Az Alkotó a film tényleges kampánya mellett azzal került be a hírekbe, hogy a rendező mindössze 80 millió dollárból „hozta ki”, ami azért nagy szó, mert a mai blockbusterek jóval több mint százmillió dollárból készülnek, sőt egyes gigaprodukciók a marketingköltségeikkel együtt már jó, ha kijönnek 350-400 millió dollár körüli költségvetésből. Míg a Zsivány Egyes esetében Edwards 220 millió dollárból gazdálkodhatott (a film pedig egymilliárd dollár fölötti összbevétellel zárt, tehát nyereséget is termelt), Az Alkotót már ennek a töredékéből készíthette el, és a promózásra is jóval kevesebb pénzt szánt a stúdió, mint a Marvel és a DC-blockbusterjei esetében, így
Fotó: 20th Century Studios
Azt a filmet, amit a szűkösebb költségvetést ellensúlyozandó, eredeti helyszíneken, többek között Thaiföldön és Nepálban forgattak, és törekedtek arra, hogy minél kevesebb utómunkával és vizuális effektekkel jelenítsék meg benne a posztapokaliptikus világot, ehhez pedig az író-rendező és operatőrnek és a produkción dolgozó stábnak minden kreativitására szükség volt. A film operatőre egyébként az a Greg Fraiser, aki a Zsivány Egyes mellett a Dűnét és a 2022-es The Batmant is fényképezte.
Gareth Edwards ugyanakkor nem csak rendezte a filmet, hanem annak forgatókönyvét is írta, ami sajnos meg is látszik a produkción, hiszen
Fotó: 20th Century Studios
Na de a látvány! Amit ebben a filmben több mint két órán keresztül hol távoli nagy-, hol közeli kistotálokban mutatnak, azt tényleg tanítani kellene a sci-fi rendezői tanszéken (ha volna ilyen), hiszen amit Edwardsék megálmodtak és kiviteleztek, az tényleg lélegzetelállító. Persze megvoltak az inspirációk úgy látvány, mint történetmesélési szinten, így
Az Alkotó cselekményének kiindulópontja, hogy az emberiség a mesterséges intelligenciát egyfajta rabszolgasorsba kényszeríti azáltal, hogy alárendelt, az ő igényeit kiszolgáló feladatok elvégzésére használja, mindez pedig a 2070-es évek elején egy Los Angelest és környékét elpusztító atomtámadásban kulminálódik, amiért az emberiség az MI-t teszi felelőssé. A világ innentől kezdve két részre szakad: Nyugat, vagyis az amerikaiak, akik bosszúból üldözik és megsemmisítik a mesterséges intelligencia hordozóit, míg a félig ember, félig robot androidok Új Ázsiában bújkálnak a nyugati haderők mindent elpusztító fegyvere, a földi Halálcsillagként is aposztrofálható NOMAD elől.
Fotó: 20th Century Studios
Mivel az a hír járja, hogy a lázadók kifejlesztettek egy, az emberiség ellen újból bevethető szuperfegyvert, ezért Joshuát (a Tenetből is ismert John David Washington alakításában), a korábban az android gerillaszervezetbe beépült háborús veteránt küldik a fegyver felkutatására, érzelmi zsarolást vetve be ennek érdekében, miszerint halottnak hitt egykori párja életben maradt az androidok között. Bár a film cselekménye első látásra rendkívül bonyolultnak tűnik,
Mindezek ellenére Az Alkotó nem egy rossz film, csak épp az egyensúlyok tolódtak el benne: néhol filozófiai magasságokba akar emelkedni, hogy a Szárnyas Fejvadászhoz hasonlóan az ember és a mesterséges intelligencia kapcsolatáról, valamint
A látványhoz hasonlóan az akció is nagyon jól eltalált lett: Edwards nagyon érzi a gerilla-lelkületet, és ahogyan a Zsivány Egyes hősei, úgy Az Alkotó lázadói is elszántan, az erőfölénytől egyáltalán nem megrettenve veszik fel a harcot az emberiség pusztító, mindent letaroló fegyverei, öngyilkos küldetésre tervezett robotjai, és a dzsungeleket letaroló tömbháznyi tankok és harci gépezetek ellen.
Fotó: 20th Century Studios
A lepusztultsága ellenére grandiózus cyberpunk világ sokszor teljes erővel nehezedik a nézőre, ráadásul egy-egy robbanáskor még az Oppenheimer által okozott „poszttraumás stressz” is előjöhet az egyszeri mozilátogatóból, aki úgy dönt, hogy Az alkotóra is jegyet vált.
Fotó: 20th Century Studios
Amilyen nagyok voltak az elvárások Gareth Edwards új sci-fijével kapcsolatosan, épp annyira csalódás sokaknak az alkotás, hiszen a végére
Akiknek azonban nincsenek különösebb elvárásai, és nem akar hatalmas megfejtéseket kapni a filmtől, az rendkívül jól szórakozhat a vetítés során, hiszen egy igazi grandiózus posztapokaliptikus mozi ez, amiben történetesen lyukas fejű buddhista szerzetesek és mechanikus végtagokkal „kiegészített” fölművesek a világ legtermészetesebb velejárói. És bár
Fotó: 20th Century Studios
A befejezés így is érzelmesre sikerült, de a katarzis a gyenge forgatókönyv és a már előre kitalált fordulatok miatt elmaradt. Kár érte, mert Az alkotó a Dűne jövő évre halasztása miatt akár az év sci-fije is lehetett volna. Így azonban csak
Bolygónk 71 százalékát víz borítja és csupán 29 százaléka szárazföld. Ennek az óriási víztömegnek viszont csupán 3 százaléka édesvíz. Amikor megszületünk, a szervezetünk 72 százaléka szintén víz. A víz tehát az egyik legfontosabb eleme az életnek.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
Nem kell keleszteni, nem kell órákat várni rá, és szinte elronthatatlan – ez a desszert garantáltan a család kedvence lesz.
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Márton Árpád festőművész életművében a kenyér vezérmotívumként jelenik meg. Ezúttal a Csíki Székely Múzeumban őrzött egyik kenyeres képét választottuk gasztrosorozatunkhoz, amely reprezentatív példája annak, ahogy a kenyér megjelenik a művészetében.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
A vadonban sokféle izgalmas fűszernövény megterem, a zellerfélékhez tartozó podagrafüvet érdemes a tavaszi időszakban megismerni. A piros árvacsalánt gyakran mellőzzük erős illata miatt, de a növény legszebb részeit bátran felhasználhatjuk.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.
Ez a recept biztos siker, ha valakit szeretnél lenyűgözni. A legényfogó csirke nemcsak egyszerűen elkészíthető, hanem annyira finom, hogy biztosan újra és újra az asztalra kerül.
szóljon hozzá!