Assassin's Creed: Mirage – orgyilkos-kalandok a középkori Bagdadban

Ebben az anyagban az Assassin's Creed: Miraget veszem gorcső alá.

korábban írtuk

A videójátékok „gyorskajája” mutatja meg, hogy milyen lehetett a történelmi korok harcosainak lenni

Hihetetlen mennyiségű tartalom, rendkívül jól kidolgozott harcrendszer, korrekt, de meglehetősen repetitív videójáték az újragondolt Assassin’s Creed-franchise legújabb darabja, ami a Valhalla címet kapta. Ahhoz azonban, hogy megértsük a játék jelentőségét, vissza kell mennünk egy kicsit az időben.

Legutóbb 2020-ban jelent meg új Assassin's Creed-játék, a Valhalla, ami a vikingek korába vitte az orgyilkosok és a templomosok közti alternatív történelmi kalandsorozatot. A célpontok kiiktatását és a különböző történelmi korokban és helyszíneken zajló, nyílt világú nyomozást már a két előző játékban a szerepjátékok elemeivel ötvözték, így gyakorlatilag

Ebből nőtte ki magát a most megjelent Mirage, amit eredetileg a Valhalla újabb kiegészítőjének szántak, végül azonban úgy döntöttek a kiadónál, hogy különálló játékként készül el, és visszanyúlnak benne a gyökerekhez, vagyis a klasszikus Assassin's Creedekre hajazó játékmenete lesz, amiben nagyobb szerepe lesz a lopakodásnak és a taktikus harcoknak, ahogy az eredetileg is a játéksorozat esszenciája volt, amíg az Originsszel kezdődően nem változtattak gyökeresen rajta.

A Mirage nem találja fel a spanyolviaszt, sőt szinte semmilyen újítást sem hoz a franchise-ba. A klasszikus AC-k játékmenetét hozza vissza, ahol az ellenfelek erősek, nem lehet csak úgy a folyamatosan kioldott skilljeink és egyre erősebb fegyvereink segítségével csak úgy, egy két csapással kinyírni őket, hanem lopakodós kiiktatással, különböző orgyilkos-eszközök (füstbomba, dobókés, csapda stb.) segítségével győzhetjük le őket.

Ami viszont kifejezetten idegesítő benne, hogy továbbra sem tudták megreformálni a játékban a mozgást, hiszen az általunk irányított karakter – jelen esetben Basim – bár szinte mindenre felmászhat,

Ez főleg akkor igazán bosszantó, amikor több ellenfél is körbevesz, és menekülnünk kellene, hiszen nem tudjuk legyűrni őket. De az is idegesítő, amikor egy látványos kivégzést rossz kameraállásból mutat a játék, vagy éppen az NPC-k valamilyen okból kifolyólag belesüllyednek a környezet textúráiba.

Sajnos a harcrendszer és a fegyverek is elég megúszósra sikerültek a játékban, ugyanis míg a korábbi, klasszikus AC-játékokban is többféle fegyver volt az arzenálunkban (kardok, lándzsák, íjak, stb.), addig a Mirageban már csak egy kard és egy tőr teszi ki a fegyverzetünket, amelyekből többfélét is kioldhatunk, a lényegen azonban nem változtat: a tőrrel háríthatjuk az ellenség támadásait, míg a karddal sebzéseket oszthatunk, ugyanakkor a távolsági fegyverektől is búcsúznunk kell a legújabb felvonásban, mert ezeket itt a dobókés váltja fel. Maguk a harcok sem túl taktikusak, inkább egy kaptafára mennek, és gyakorlatilag ugyanazokat a mozdulatokat hajtjuk végre ezredszerre is:

Ezt ellensúlyozza azonban a lopakodós taktikák bevetése, ugyanis a játékmenet során kioldott orgyilkos-eszközeinkkel (csapdák, zajkeltő eszközök, stb.) nagyon változatosan iktathatjuk ki a helyőrségek katonáit, ugyanakkor arra is rágyúrhatunk, hogy minél nehezebben vegyenek észre, emiatt nagyon élvezetes tud lenni, ahogy láncreakció-formájában oltjuk ki az életeket. Erre van is egy külön kioldható képesség, ami újításnak számít: több ellenséget jelölhetünk ki egyszerre, akikhez gyakorlatilag egymás után „teleportálhatunk” oda, hogy egy határozott mozdulattal kiiktathassuk őket az élők sorából.

A játékot előrendelők egy bónusz-küldetést is kaptak, míg a Deluxe-kiadás vásárlói egy Prince of Persia-témájú vértet, fegyvereket, hátast és madarat kapnak, de ezek megléte nélkül is teljesen élvezhető az alapjáték.

Aki szereti a klasszikus AC-ket, annak nagy valószínűséggel be fog jönni, de azoknak is, akik megcsömöröltek az utolsó három, Assassin's Creedtől, de azért szeretik a franchise-t, és szeretnek egy lopakodó orgyilkos bőrébe bújva egy történelmi város épületein mászkálni és parkourozni.

A játék megvétele ellen szól, hogy ez is repetitív, helyenként pedig bugos, glitches, mint a Ubisoft többi játéka, emellett pedig grafikailag, megjelenítésében sem fejlődött szinte semmit az elődökhöz képest, sőt ha egymás mellé tesszük (és tette azt több youtuber is), a tíz évvel ezelőtt megjelent Assassin's Creed: Unity egy combos videókártyával, PC-n sokkal jobban néz ki, mint a Mirage.

Ettől eltekintve azonban egy jó kis nyílt világú, már ismert sablonokból építkező játék, ami nincs túlnyújtva, jó agykikapcsoló – mert sem a játékmenete, sem pedig a sztorija nem bonyolult – és pont jó kimaxolni a Marvel's Spider-Man 2 megjelenése előtt.

korábban írtuk

Akik semmit nem hagynak a képzelőerőre – betekintést kaptunk a gaming jövőjébe

Új, rebootolt Mortal Kombat, az Insomniac-féle Pókember második része, nyomozós horrortörténet, gyökereihez visszatérő Assassin's Creed, belső nézetes varázslós kaland, a Pandora-bolygón játszódó Avatar-játék és egy új Star Wars történet.