A viselet teremtő ereje: Halász Anna

Bár a tánc egészen kislánykorától része az életének, és a hagyományok is mindig érdekelték, azért arra még maga sem gondolt, hogy felnőttként néptáncos lesz. Annál is inkább, hogy a néptáncot egy időben kifejezetten utálta – mondja nevetve Halász Anna, akivel röpke félórára két táncpróba között ülünk le beszélgetni.

Kettőt jobbra, kettőt balra?

Anna viszonylag későn kezdett néptáncolni, immár ez a hetedik éve, hogy a színpadra néptáncosként lép. „Bár a hagyományőrzés, a hagyományok mindig érdekeltek, hiszen sok időt töltöttem vidéken nagyszüleimnél, rokonoknál, barátoknál, a néptáncot utáltam, talán azért is, mert az általános iskolában kötelező volt. Nem tetszett a kettőt jobbra, kettőt balra stílus, akkor azt hittem, csak ebből áll. Kislánykorom óta táncolok elég sokfélét, de bármit is táncoltam, azt sosem csak hobbiszinten tettem, mégis különböző okok miatt abbamaradt minden. Noha a néptáncot nem, a népzenét nagyon szerettem. Egy alkalommal elmentem egy iskolatársammal egy néptáncos rendezvényre, amelyen legalább nyolcszázan táncoltak. Végignéztem, és azt kérdeztem, mikor kezdhetek? Mivel nyár volt, azt a választ kaptam, hogy szeptemberben. Micsoda, még három hónap tánc nélkül? – kérdeztem. Akkorra már világos volt számomra, hogy én tánc nélkül nem bírom. Bár aztán később a Magyar Táncművészeti Egyetemre nem jutottam be, de a szívem továbbra is a tánc felé húzott” – eleveníti fel.

Így lett tagja a Timár Böske táncművész és Timár Sándor koreográfus által alapított Csillagszeműek Táncegyüttes ifjúsági csapatának. „Böske néni azt mondta, hogy ügyes vagyok, és két év sem telt el, és bekerültem a nagyobbakhoz, a fellépő csoportba. Amikor eljöttem otthonról, akkor alakult meg Timár együttese. Ott, valamint a Bem Táncegyüttesben táncoltam Kis Pista és Demeter Erika vezetésével. Fanatikus voltam, nagyon szerettem. Sok mindent táncoltam én már, de azt elmondhatom, hogy a néptáncba hazaértem. Nem tudom, hogy isteni gondviselés-e, de azt mondták, tehetséges vagyok, és ha beleteszem szívemet, lelkemet, az időmet és az energiámat, meglesz az eredménye” – magyarázza lelkesen.

Valóra vált álom

Anna álma mindig is az volt, hogy hivatásos táncos legyen. Az, hogy az álom valóra vált a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnél, az maga a csoda. A fiatal budapesti lány számára nem ismeretlen terep Erdély, Székelyföld. Többször is megfordult itt már tánctáborokban – jegyzi meg –, s amíg bátyja Hamburgot választotta lakhelyéül, ő azt mondta, vagy Magyarországon marad, vagy Erdélybe költözik.