
„Én itt otthon érzem magam, amikor nem laktam itt akkor is úgy éreztem, hogy hazajövök" – mondja a Budapesten született Halász Anna
Fotó: Veres Nándor
Noha otthonosan mozgott az akrobatikus rock and roll, a balett, a versenytánc világában, ő mégis néhány évvel ezelőtt a néptáncot választotta. Vagy a néptánc választotta volna őt? Halász Anna ízig-vérig budapesti lány, aki tavaly ősztől a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes hivatásos táncosa.
2021. június 21., 18:512021. június 21., 18:51
Bár a tánc egészen kislánykorától része az életének, és a hagyományok is mindig érdekelték, azért arra még maga sem gondolt, hogy felnőttként néptáncos lesz. Annál is inkább, hogy a néptáncot egy időben kifejezetten utálta – mondja nevetve Halász Anna, akivel röpke félórára két táncpróba között ülünk le beszélgetni.
Anna viszonylag későn kezdett néptáncolni, immár ez a hetedik éve, hogy a színpadra néptáncosként lép. „Bár a hagyományőrzés, a hagyományok mindig érdekeltek, hiszen sok időt töltöttem vidéken nagyszüleimnél, rokonoknál, barátoknál, a néptáncot utáltam, talán azért is, mert az általános iskolában kötelező volt. Nem tetszett a kettőt jobbra, kettőt balra stílus, akkor azt hittem, csak ebből áll. Kislánykorom óta táncolok elég sokfélét, de bármit is táncoltam, azt sosem csak hobbiszinten tettem, mégis különböző okok miatt abbamaradt minden. Noha a néptáncot nem, a népzenét nagyon szerettem. Egy alkalommal elmentem egy iskolatársammal egy néptáncos rendezvényre, amelyen legalább nyolcszázan táncoltak. Végignéztem, és azt kérdeztem, mikor kezdhetek? Mivel nyár volt, azt a választ kaptam, hogy szeptemberben. Micsoda, még három hónap tánc nélkül? – kérdeztem. Akkorra már világos volt számomra, hogy én tánc nélkül nem bírom. Bár aztán később a Magyar Táncművészeti Egyetemre nem jutottam be, de a szívem továbbra is a tánc felé húzott” – eleveníti fel.
Így lett tagja a Timár Böske táncművész és Timár Sándor koreográfus által alapított Csillagszeműek Táncegyüttes ifjúsági csapatának. „Böske néni azt mondta, hogy ügyes vagyok, és két év sem telt el, és bekerültem a nagyobbakhoz, a fellépő csoportba. Amikor eljöttem otthonról, akkor alakult meg Timár együttese. Ott, valamint a Bem Táncegyüttesben táncoltam Kis Pista és Demeter Erika vezetésével. Fanatikus voltam, nagyon szerettem. Sok mindent táncoltam én már, de azt elmondhatom, hogy a néptáncba hazaértem. Nem tudom, hogy isteni gondviselés-e, de azt mondták, tehetséges vagyok, és ha beleteszem szívemet, lelkemet, az időmet és az energiámat, meglesz az eredménye” – magyarázza lelkesen.
Anna álma mindig is az volt, hogy hivatásos táncos legyen. Az, hogy az álom valóra vált a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnél, az maga a csoda. A fiatal budapesti lány számára nem ismeretlen terep Erdély, Székelyföld. Többször is megfordult itt már tánctáborokban – jegyzi meg –, s amíg bátyja Hamburgot választotta lakhelyéül, ő azt mondta, vagy Magyarországon marad, vagy Erdélybe költözik.
Szerdán éjfélig lehetett jelentkezni, ezt kedden este láttam meg, de sikerült még a leadási határidő utolsó előtti pillanatában elküldeni a jelentkezési lapot. Aztán csütörtökön hívtak, hogy hétfőn reggel lenne a próbatánc Csíkban. A legszigorúbb járványügyi korlátozások közepette, akkor voltak lezárva a határok, én jöttem, mert jönnöm kellett állásinterjúra. Én ezt nagyon akartam, és ha kitűzök magam elé egy célt, meg is valósítom, akkor is, ha hosszú időt és sok energiát vesz igénybe. Megvolt a próbatánc, jelezték, hogy szívesen dolgoznának velem, én otthon érzékeny búcsút vettem, és ide költöztem. A hozzám közel állók tudták, ha lesz lehetőségem, akkor én eljövök.”
Anna álma mindig is az volt, hogy hivatásos táncos legyen
Fotó: Veres Nándor
Anna tavaly ősztől hivatásos táncosa az együttesnek, de olyan gyorsan történt a költözés, hogy Budapesten még mindig vannak olyan ismerősei, akik nem is tudják, hogy Székelyföldön él. Poénosan teszi hozzá: sokszor mondogatta, a szigorú járványügyi intézkedések miatt, ha nem szerveznek az együttessel magyarországi turnét, meg sem tudja látogatni a családját.
„Én itt otthon érzem magam, amikor nem laktam itt, akkor is úgy éreztem, hogy hazajövök. Egy dolgot nem szeretek, az pedig a hideg.
Vegyük csak a disznóvágást. Itt mindenki feszt disznót vág, ez természetes dolog. Nálunk ennek nincs olyan erős hagyománya. Vagy ott vannak a szüreti bálok, itt minden faluban megszervezik az adott település szokásaival, nálunk nem így van. Én nem tudom honnan, valahonnan nagyon mélyről jön, de én itt nagyon szeretem” – árulja el.
Vásárolt már magának egy teljes rend gyimesi viseletet, készül a csángós bundája és van már szászcsávási cigány rokolyája is
Fotó: Veres Nándor
Annának korábban a cigány táncok, azon belül is a szászcsávási meg az örkői táncok számítottak a szíve csücskének, aztán a bonchidai és a kalotaszegi román forgatós táncok keltették fel az érdeklődését mindaddig, amíg meg nem ismerte jobban a gyimesi táncokat. „Most már nem tudom eldönteni, hogy a dobogó legfelső fokán a gyimesi vagy a cigány táncok vannak” – kacag nagyot. Tény, hogy vásárolt már magának egy teljes rend gyimesi viseletet, és csillogó szemekkel újságolja, hogy Gyimesfelsőlokon most készül a csángós bundája. Igaz – teszi hozzá –, van eredeti szászcsávási cigány szoknyája is.
Egyelőre nagy szívfájdalma, hogy családja, barátai nem láthatják őt a színpadon, és nagyon várja már a telt házas előadásokat. „Volt egy előadásunk nemrég, amikor már többen jöhettek, és a nézők állva tapsoltak. Valahol elöl hajoltam meg, nem bírtam visszatartani a könnyeimet. Megható, felemelő volt. Nem tudom mit hoz a holnap, de úgy érzem, most jó helyen vagyok” – búcsúzik derűsen, és szalad a próbára.
Sok tudatos vásárló számára egyértelmű, hogy az élelmiszerek kiválasztásánál fontos a vegyszermentesség. Arra viszont ritkábban gondolunk, hogy a vegyszerek ott vannak azokban az anyagokban is, amelyekben az élelmiszereket tároljuk és elkészítjük.
A granola az utóbbi években igazi sztár lett azok körében, akik gyors, mégis egészséges megoldásokat keresnek a táplálkozásban.
A csíkszeredai származású Kedves Csanád zeneszerző, előadóművész és zenei vezető az Artisjus Előadóművészi Díjában részesült. A szerzői egyesület azzal a céllal alapította a díjat, hogy köszönetet mondjon a kortárs zene elkötelezett terjesztőinek.
A pszichológus konyhájában a közösségi médiában fellelhető női trendekről is szó volt, s találón egy, a TikTok-on terjedő süti – az Apple Pie Cookies – receptjét készítette el Dimény-Varga Tünde házigazda a meghívottal, Gergely Orsolya szociológussal.
A téli madáretetés nem csupán a hó megérkezésével válik időszerűvé. Már november végétől jóval kevesebb táplálékot kínál a természet, a gondosan előkészített madáretetők nagy segítséget jelentenek a kis énekesmadaraknak.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
A mátrai borzaska belül szaftos és puha, míg a bunda fűszeres és ropogós. Az egészet a tetejére kerülő fokhagymás tejföl és pirult sajt koronázza meg.
Hány perc zörgött tova,
hány óra hasztalan,
nem tudom.
A cékla Erdélyben leginkább savanyúságként vagy ivóléként kerül az asztalra, pedig rostokban és vitaminokban gazdag, sokoldalú alapanyag, amelyből világszerte izgalmas levesek, saláták, főételek és desszertek készülnek.
Méliusz József életműve egyszerre személyes és történelmi tükör: az önismeret, a kisebbségi lét és a megújulás írói példája. Borcsa János irodalomtörténésszel a gondolkodó irodalom egyik legösszetettebb alakjáról beszélgettünk.
szóljon hozzá!