
Fotó: HBO
Valami nagyszerű kezdődött el a tévében 2011 májusában, ami azóta rajongók millióit tartja lázban. A megreformálódott kisképernyős műfaj ekkor már tucatjával termelte ki a jobbnál jobb sorozatokat, de valószínűleg az HBO sem gondolta, hogy mekkora aranytojást tojó tyúkot talált George R. R. Martin máig befejezetlen regényfolyamának képernyőre adaptálásában. „Feketeöves” rajongóként próbálom bemutatni a sorozatot.
2017. augusztus 14., 16:372017. augusztus 14., 16:37
2021. április 18., 12:482021. április 18., 12:48
Minden évben van tíz olyan hétfő (idén már csak hét, a hetedik szezon rövidsége miatt), amikor a megszokottnál korábban kelek. És a szokásos reggeli teendőim helyett az első dolgom, hogy megnézzem a legújabb Trónok harca részt. Ha ez megvan, akkor „biztonságban” vagyok, mivel senki nem tudja lelőni azokat a fordulatokat, amelyek az új epizódban történtek, én pedig tűkön ülve várom, hogy a kollégák és az ismerőseim is felzárkózzanak az aktuális részből, hogy alkalomadtán kibeszélhessük – így vagyok jelenleg a sorozattal, amiről bátran mondhatom, hogy a mindenkori kedvencem, és az összes többi közül ennek az új epizódjait várom a legjobban.
Fotó: HBO
Fotó: HBO
A részletesen kidolgozott és felépített világban legtöbbször nem a királyok és lordok döntik el, hogy kinél összpontosuljon a hatalom, hanem számkivetettek, fattyúk, egyszerű emberek is megváltoztathatják az adott világrendet. Ember legyen a talpán, aki a számos kidolgozott történetszál között „rendet tud vágni”, a karakterek neveit és származását pedig meg tudja jegyezni (a könyvolvasóknak értelemszerűen nehezebb dolguk van, hiszen sok szereplőt nem adaptáltak a képernyőre, és számos történetszálat megváltoztattak a sorozat készítői).
Fotó: HBO
Adott a Hét Királyságból álló Westeros, amelyet északról a hatalmas Fal határol (és védi Westeros népét a falon túli Vadaktól, és az egész világra veszélyt jelentő élőholt seregtől, a Másoktól), délen pedig a Királyvárban székelő mindenkori uralkodó tart össze (pontosabban uralkodik fölötte). És akkor még nem is beszéltünk a Westerostól a Keskeny-tenger által elválasztott Essosról, ahol gyakorlatilag rabszolgatartó városállamok és a dothrakiaknak nevezett nomád hordák által diktált világrend van érvényben.
Fotó: HBO
Robert Baratheon király családjával és kíséretével északra látogat, hogy Észak védelmezőjét, Ned Starkot személyesen kérje meg, hogy legyen a Király Segítője, mivel a tisztség korábbi viselője Jon Arryn váratlanul és tisztázatlan körülmények miatt elhunyt – ez már eddig, első olvasatra zavaros, és túl bonyolult lehet. Viszont ezzel kezdődik el az utazás Westeros ármányokkal, sötét titkokkal és eseménydús történelemmel átszőtt világában, amely olyan felejthetetlen és egyben sokkoló történésekkel taglóz le, mint a Vörös Nász, a Hegy és a Vipera párbaja, vagy éppen a hardhome-i csata. A történet írója, George R. R. Martin ugyanakkor a „kegyetlenségéről” is híres, hiszen bátran kijelenthető, hogy egyik karakter sincs biztonságban, sőt a népszerű szereplők viszonylag sokkoló halállal szoktak távozni a történetből.
Fotó: HBO
A Trónok harca tulajdonképpen egy hosszú várakozás, ahol talán nem is a végkifejlet, hanem az odavezető út a fontos. Így, hat és fél évad után már hatalmas rajongóbázist épített fel, akik tűkön ülve várják az évnek azt az időszakát, amikor adásba kerülnek az új részek, hogy utána újabb egy év múlva derüljön csak ki, hogy mivel folytatódik a félbehagyott cselekmény. Ez pedig többek között arra jó, hogy az igazán fanatikus rajongók elméletekkel, teóriákkal töltsék meg a különböző tematikus fórumokat, történetről-történetre dekódolják a látottakat, olvasottakat, másodlagos jelentést, elrejtett utalást keresve ott is, ahol éppen nincs. Magam is érdeklődéssel bújtam a világhálót a teóriák kapcsán, azonban a jelenség mára már olyan méreteket öltött, hogy rajongó legyen a talpán, aki tudja követni az egyre elszálltabb elméletek tömkelegét, ami gyakorlatilag egy párhuzamos valóságot alkot a sorozat világával. Nem beszélve arról, hogy a Trónok harca olyannyira a popkultúra részévé vált, hogy az élet számos területéről visszaköszön (internetes mémek tömkelege, tematikus fesztiválok, pólók, poszterek, mindennapi használati tárgyak és még sorolhatnánk).
Fotó: HBO
A Trónok harca tehát sokunk életének része lett, egy, a mi valóságunkkal párhuzamosan alakuló fikciós világ, amelybe nagyon rövid ideig nyerhetünk betekintést, de olyan élményekkel gazdagít, amit sokáig emlegethetünk, illetve többször újranézhetünk, újraolvashatunk, ugyanakkor aggódhatunk kedvenc szereplőink jövendőbeli sorsáért. Rajongóként valljuk be, éppúgy érdekel az, hogy mi fog történni a westerosi tél után, mint például az, hogy a valóságban melyik ismerősünk házasodik meg legközelebb.
Arya, Sansa, Danaerys, Havas Jon, Jorah Mormont, Samwell Tarly, Cersei Lannister, Mellisandre, Bran Stark, a Véreb, Stannis Baratheon, Missandei, Brienne, Theon Greyjoy nevei éppúgy ismerősen csengnek sokunknak, mint a hétköznapi ismerősöké, de azt is tudjuk, hogy Joffreynál ellenszenvesebb szemétláda talán csak Ramsay Bolton lehet.
Fotó: HBO
Fotó: HBO
A vallás megjelenítésében is egyedinek számít a Trónok harca-univerzum: míg az északiak az ősi hitben próbálnak megmaradni, addig a Westeroson elterjedt legtöbb követővel rendelkező vallás a Hit, amely egy hétarcú istent követ: az Apához, az Anyához, a Szűzhöz, a Harcoshoz, a Kovácshoz, a Vénasszonyhoz és az Idegenhez mind-mind más kérésekkel lehet fohászkodni, annak függvényében, hogy kinek a segítségére van a legnagyobb szükség. De ott vannak Westeros világában még a Tűzisten, R’hllor követői: papjaik és papnőik a tűzből merítik az erejüket, és abban látják meg a jövőt, ugyanakkor egy hős, a Fényhozó visszatérésében hisznek, aki legyőzi a hosszú tél sötétségét és minden borzalmát. A Vas-szigetek lakói azok, akik a Vízbefúlt Istent követik, és azt tartják, hogy ami meghalt, nem halhat meg többé, de ott vannak a bravosiak, akik a Sokarcú Istenben (aki tulajdonképpen maga a Halál) hisznek. Ha nem lenne elég a hatalmasok játszmája, és a házak között feszülő ellentét, akkor időnként a vallás miatt kavarodik fel az amúgy sem nyugodt westerosi állóvíz.
Fotó: HBO
Fotó: HBO
Fotó: HBO
A karácsonyi bőséges menük után jól esik egy kis húsmentes frissesség. Ez a napi étrend könnyed, mégis tápláló fogásokkal segít tehermentesíteni a szervezetet, miközben ízekben és tápanyagokban továbbra sem kell hiányt szenvednünk.
Ha szeretjük a savanyú káposztából készült fogásokat, ez is nagy kedvencünk lesz. Köretként és egytálételként is kiváló.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz az 1840 óta működő létesítménybe.
A Long Story Short nem akar szerethető lenni, inkább marad „igazi”. Raphael Bob-Waksberg új animációja a gyászt, a családi múltat és a zsidó identitást nem lineáris időben, hanem érzelmi pontossággal rendezi egymás mellé.
Hatalmas könyvespolcot hozott az angyal, volt is nagy öröm, ujjongtak az írók, költők, kutatók, illusztrátorok és szerkesztők.
Az alábbi elkészítési mód szerint a szűzpecsenye kívül finoman pirult, belül pedig szaftos és omlós lesz.
A téli időszak lelassuló tétlensége sokunk számára kellemetlen, és nehezen tudunk alábbhagyni az év közbeni megszokott tempóból. A természet télen sem alszik, csak lelassul és regenerálódik. Érdemes a természet példája mentén nekünk is tanulni ebből.
Erdélyben a karácsony a hiány éveiben is megmaradt ünnepnek. Anyák és nagymamák emlékein keresztül idézzük fel azt az időt, amikor az egyszerűség természetes rend volt.
Egy sóhajtás itt, egy mosoly ott, egy csendes beszélgetés, egy ima, várakozás a hozzátartozókra, a gyógyszer hatására – türelemmel, belenyugvással, megbékéléssel. S bár lehet, hogy szomorúsággal, de mégis a gyógyulásba vetett hittel.
szóljon hozzá!