A szervező elégtétele: büszke a Csíki Jazzre az év dzsesszmenedzsere

De egyelőre ezen elismerés dacára is tartja Szilágyi Nóra azt a korábbi döntését, miszerint idén nem szervezi meg Csíkszeredában fesztivált. „Nagyon szép volt az elmúlt tíz év, de nagyon nehéz is, mert elmaradtak a nagyobb méretű helyi és állami támogatások. Ezen a színvonalon jelentősebb anyagi támogatás nélkül már nem tudjuk folytatni.

Büszkeséget és elégtételt is érez Szilágyi Nóra, hiszen mindamellett, hogy olyan elismert külföldi előadókat hozott el Csíkszeredába, akik tán azt sem tudták, hol fognak fellépni, bebizonyította, hogy Csíkban is fogékonyak a dzsesszre. Ez a muzsika szerethető, hiszen tud nagyon színes, hangulatos is lenni.

„A nagy fellépők, sztárvendégek azt mondták, hogy a fesztiválunk bárhol Európában megállná a helyét, a fogadtatás meg sokkal magasabb szinten volt itt, mint bárhol máshol. És itt emelném ki Fekete Bernadetta színésznőt, barátnőmet, aki sokat segített, ő nagyon tud figyelni az apró részletekre. Mindig pontosan tudta mikor, hány személy érkezik, kinek mire van szüksége, összefogta az önkénteseket, segített a nemzetközi kommunikációban ” – emeli ki.

És tán az egyik legfontosabb hozadéka a Csíki Jazznek az – derül ki szavaiból –, hogy az álmokat, vágyakat követni kell. „Ha az ember megálmodik valamit, akármennyire lehetetlennek és örültségnek tűnik, meg lehet csinálni. Annak idején azt mondtam, szeretném, ha Richard Bona itt lenne a tizedik fesztiválon. Ezt akkor talán még én sem hittem. És itt volt Csíkszeredában a kilencediken. Nincs lehetetlen” – hangsúlyozza.

És bár az idén „pihen” a Csíki Jazz és kicsit a szervező is, Nóra csak előrukkol egy újdonsággal. A nyár folyamán egy olyan, egy-két napos, JAM néven futó kis, helyi eseményt szervezne, amely során összekötik a zenét a festészettel, a szobrászattal, a verset a zenével, a színészetet a zenével. Egy lehetőség lesz a helyi tehetségeknek, a művészeknek a bemutatkozásra, az örömalkotásra, örömzenélésre.