Hirdetés
Hirdetés

A puzzle, amit nem akarnak befejezni

Szabó Enikő és Puskás László. Mindketten a Csíki Játékszínt választották •  Fotó: Veres Nándor

Szabó Enikő és Puskás László. Mindketten a Csíki Játékszínt választották

Fotó: Veres Nándor

Tizenhárom év különbséggel csatlakoztak a Csíki Játékszín társulatához, de mindketten úgy érzik, hogy jó helyen vannak. A társulat, a közönség szeretete és a színházba vetett hitük is itt tartja őket. Beszélgetésünk apropóját több minden adta: nemrégiben Szabó Enikő az EMKE Poór Lili-díjában részesült, Puskás László pedig a Versünnep nyerteseként tért haza Magyarországról. Ugyanakkor az idén húsz éves csíki teátrumhoz fűződő viszonyukról is kérdeztük.

Péter Beáta

2019. május 17., 16:122019. május 17., 16:12

2019. május 17., 16:212019. május 17., 16:21

Szabó Enikő és Puskás László. Mindketten a Csíki Játékszínt választották •  Fotó: Veres Nándor Galéria

Szabó Enikő és Puskás László. Mindketten a Csíki Játékszínt választották

Fotó: Veres Nándor

Mint minden színésznek, alkotó embernek, jól esik ha figyelnek rá, jól esik az elismerés, legyen szó az Év színésze-, vagy Ex Libris- vagy a legutóbb kapott, Poór Lili-díjról – mutat rá Szabó Enikő a beszélgetésünk elején. A színház előterében ültünk, a Csíki Játékszín huszadik évadja alkalmából készített nagy molinó előtt.

Hirdetés

„Ezt a díjat Erdélyből adják, mi itt dolgozunk. Az itthoniak figyelnek ránk, és ez nekem nem mellékes. Az Erdélyi Közművelődési Egyesület rajtam kívül két színészkollégámat is díjazta, Bandi András Zsolttal partner is vagyok a színpadon, Laczkó Vass Róberttel pedig szintén játszottunk egy színpadon. Jó volt, hogy együtt voltunk ott a díjátadón. Ez a díj lehet, hogy annak is szól, hogy húszéves a színházunk idén, és én is egy híján húsz, azaz tizenkilenc éve vagyok a Csíki Játékszín tagja.

Idézet
Úgy érzem, ez nem csak az én díjam, hanem az egész társulat munkáját ismerik el, olyan, mintha mindenki kapta volna. Ha ők nincsenek, én sem tudok létezni.”

A színésznő hozzátette, a díjak felelősséggel is járnak. Ő is eljutott 2015-ben a Versünnep döntőjéig, tudja, mit jelent ott lenni, így, amikor kollégája, Puskás László meg is nyerte az idén, nagyon büszke volt rá.

Szabó Enikő: ez nem csak az én díjam, hanem az egész társulat munkáját elismerik •  Fotó: Veres Nándor Galéria

Szabó Enikő: ez nem csak az én díjam, hanem az egész társulat munkáját elismerik

Fotó: Veres Nándor

Kiderül, Laci diákként nem szavalt, mint mondta, nem volt köze a versekhez, mint ahogy a színjátszáshoz sem nagyon. A gyergyóremetei fiatalember a Sapientia EMTE-n kezdte el tanulmányait, majd fél év után úgy döntött, hogy felvételizik a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színművészeti szakára. Onnan került Kaposvárra Erasmus-programmal egy fél évre. „Egy alkalommal Pestre vittek minket egy Hegedűs D. Géza által tartott verskurzusra . Ő mondta akkor:

Idézet
nem érdekel, hogy mit gondolt József Attila erről a versről, az érdekel, te mit gondolsz.

Akkor jöttem rá, hogy szabadon értelmezni a verset mekkora szabadság, ha megtalálod saját magad benne. Versmondáskor egyedül vagyok, saját magamra vagyok utalva, sokszor úgy érzem, olyan dimenziókat nyit meg egy-egy vers, hogy hihetetlen. A főiskolás éveimben jöttem rá, hogy én szeretek szavalni. Nagyszerű dolog, amikor a vers különböző rétegeit felfedezed, azt, hogy mi van még a mondatok mögött.”

Puskás László: vannak nehéz napok, meg nem annyira ihletett pillanatok is, de ha tiszta, hogy mi a dolgom akkor tiszta az elvégzett munka is •  Fotó: Veres Nándor Galéria

Puskás László: vannak nehéz napok, meg nem annyira ihletett pillanatok is, de ha tiszta, hogy mi a dolgom akkor tiszta az elvégzett munka is

Fotó: Veres Nándor

Elmondta: amikor reggelente a Szabadság téren keresztül a színház felé tartott, mindig magában mormolta a Versünnepre kiválasztott verseket. A döntőn a Nemzeti Színház Gobbi Hilda-termében Markó Béla Láthatás c. versét szavalta, és Rubold Ödön Jászai-díjas érdemes művész, a zsűri egyik tagja úgy fogalmazott, hogy a személyes hangvételű, jelen idejű versmondást szerette Laci előadásában. A Csíki Játékszín tagja úgy véli, az elismerések határozottságra és komolyságra intik a továbbiakra.

„Nem mintha eddig komolytalanul álltunk volna a munkához. A lényeg, hogy a környezeted elismer-e, hogy fejlődtél-e valamit, mivé váltál azáltal a munka által, amíg eljutottál az adott díjig vagy előadásig, ha színházra gondolok. Elgondolkodtam, hogy mi a profizmus számomra, és talán így tudnám megfogalmazni: a saját környezetemben a megszerzett tudásommal a legjobban elvégzett munka. Persze vannak nehéz napok, meg nem annyira ihletett pillanatok is, de ha tiszta, hogy mi a dolgom, akkor tiszta az elvégzett munka is. A saját környezetünkön belül, a város, a szűk erdélyi szakmán belül mi profin tudjuk tenni a dolgunkat, és mindenféle stílusban meg tudunk nyilvánulni.”

•  Fotó: Veres Nándor Galéria

Fotó: Veres Nándor

Kérdésünkre, hogy miért döntöttek épp a Csíki Játékszín mellett, Enikő, aki a színház második évadától tagja a társulatnak, kifejtette: „Azért döntöttem így akkor, mert egy óriási kihívás volt számomra egy új színház kialakulásában, fejlődésében részt venni. El kell mondanom, büszke vagyok arra, amit azóta a csapattal együtt letettünk az asztalra. Majdnem minden évben vendégszínészek is jönnek hozzánk játszani, mindig volt egy kicsi vérátömlesztés is a társulatban. Úgy jöttünk ide, hogy Parászka Miklós akkoriban tanított is az egyetemen, és tudtuk róla, hogy évek óta színházigazgató is. Mi akkoriban a jövőnket illetően biztonságban voltunk, tudtuk, hogy ha elvégezzük a színművészetit, lesz ahová leszerződnünk. A színházigazgatók évente eljöttek megnézni a miniévadunkat a főiskolán, ugyanakkor rendszeresen turnéztunk végzősökként a vizsgaelőadásainkkal. Szerintem ez most is fontos lenne, mint ahogy a színházak turnéztatása is az, hogy jobban megismerjék az erdélyi nézők a színészeiket, a színházak munkáit.”

•  Fotó: Veres Nándor Galéria

Fotó: Veres Nándor

Puskás László hat éve tagja a csíkszeredai társulatnak. Ő egy alkalommal megkérdezte Parászka Miklóst, hogy lehetne-e a Csíki Játékszín tagja. A színházigazgató másnap igenlő választ adott. Később érkeztek még felkérések más színházaktól, melyekre kisebb-nagyobb dilemmákkal nemet mondott és Csíkban maradt – mesélte Laci. „Akkoriban Váradra lobbizott nekem az osztályvezetőm, Gyergyóban is volt lehetőség, meg Szatmáron is alakult egy »új formáció« épp, aztán pár év múlva – már csíki színészként – Marosvásárhelyről kaptam egy felkérést, de nagyon örülök, hogy Csík mellett döntöttem, mert ez számomra az ideális hely úgy emberileg, mint művészileg (a sorrend senkit ne tévesszen meg). Jó itt lenni. Sokat dilemmázom a műsorpolitikán, és figyelem, hogy mire van szüksége az itteni embereknek, aztán

Idézet
eszembe jut Miklós, aki azt mondta, hogy népszínházi alapokon fekvő, művészszínház felé törekvő színház vagyunk. Emlékszem, nagyon büszke volt a sok bérletesünkre.

Akkoriban neki azt kellett eldöntenie – és ő ezt tudatosan vállalta –, hogy széles rétegnek játszik olyan színházat, amelyben minden műfaj megtalálható, vagy egy szűk rétegnek művészszínházat csinál. Sokszor elmondta, hogy mekkora ünnep az, hogy a néző esténként veszi a fáradtságot, kiöltözik, megveszi a jegyet, és eljön a színházba. Ezt nekünk meg kell becsülnünk, hogy ilyen széles spektrumú nézőbázisunk van. Lehetne itt is (csak) művészszínházat csinálni, de nagyon meredek lenne egyből váltani. Tény, hogy vérfrissítés van, ez jó, de ezzel nagyon finoman kell bánni. Fontos, hogy ne veszítsük el se a nézőket, se a magunk hitét a munkában. Legyen minden egy évadban. És azt hiszem, Szilárd nagyon tudatosan cselekszik, figyelembe véve elődjét, de ugyanakkor kielégítve a mai, az aktuális színházi szomjakat.”

korábban írtuk

Véget nem érő próbálkozások. Hálával vonul vissza az intézményfaragó színházigazgató
Véget nem érő próbálkozások. Hálával vonul vissza az intézményfaragó színházigazgató

Keveseknek adatik meg a lehetőség, hogy egyfajta történelemíróként egy intézmény létrehozói lehetnek. Parászka Miklós azonban ilyen: színész-rendezőként pályája csúcsán, meghallotta Székelyföld hívó szavát, s elment „színházat csinálni” Csíkszeredába.

Szabó Enikő Victor Ioan Frunza rendezőt idézte, aki szerint egy épülő társulat nagy darabokon tud felnőni, épülni. A színésznő szerencsésnek érzi magát, hogy játszhatott klasszikus műveket, de úgy véli, ugyanúgy a kortárs darabokra is szükség van. „Mi még fiatal színház vagyunk, és reméljük, hogy a közönségünk lelkesedése továbbra is kitart.”

Puskás László beszélgetésünk végén úgy fogalmazott, a Csíki Játékszín élete olyan, mint egy kirakós. „És ebben a húszéves puzzle-ben, aminek én hat évét elkaptam, benne van egy nagy rész, ami ki van rakva, és ennek sokan részesei vagyunk: Miklós, a társulat, a közönség, a fenntartó. És az a jó, hogy ez a puzzle még nincs befejezve. Azt kívánom, hogy soha ne is legyen, mert az azt jelentené, hogy a játéknak vége. Ne legyen vége a játéknak.”

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. április 17., péntek

Hétköznapi eszem-iszom

Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.

Hétköznapi eszem-iszom
Hétköznapi eszem-iszom
2026. április 17., péntek

Hétköznapi eszem-iszom

Hirdetés
2026. április 16., csütörtök

Az emlékezet rétegei – magyar alkotók a holokausztról

Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.

Az emlékezet rétegei – magyar alkotók a holokausztról
2026. április 16., csütörtök

Táncra kér Csíkszereda – amikor a ritmus közösséget teremt

Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.

Táncra kér Csíkszereda – amikor a ritmus közösséget teremt
2026. április 16., csütörtök

„Komlójövések” és kucsmagombák begyűjtésének ideje

A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.

„Komlójövések” és kucsmagombák begyűjtésének ideje
Hirdetés
2026. április 15., szerda

Gyermekalkotások, színdarab és ősbemutató – A hit arcai

Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.

Gyermekalkotások, színdarab és ősbemutató – A hit arcai
2026. április 15., szerda

Hagymás tört burgonya – videó

Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.

Hagymás tört burgonya – videó
Hagymás tört burgonya – videó
2026. április 15., szerda

Hagymás tört burgonya – videó

2026. április 14., kedd

Ferencz Imre: Száz

Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...

Ferencz Imre: Száz
Ferencz Imre: Száz
2026. április 14., kedd

Ferencz Imre: Száz

Hirdetés
2026. április 14., kedd

A tavasz hírnöke a tányéron: ezért több mint egyszerű zöldség a hónapos retek

A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.

A tavasz hírnöke a tányéron: ezért több mint egyszerű zöldség a hónapos retek
2026. április 13., hétfő

Múzeumi sztorik: Nyúzókés Cibrefalváról

Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.

Múzeumi sztorik: Nyúzókés Cibrefalváról
Múzeumi sztorik: Nyúzókés Cibrefalváról
2026. április 13., hétfő

Múzeumi sztorik: Nyúzókés Cibrefalváról

2026. április 13., hétfő

Füge újragondolva: a természet édes ajándéka

Az egyik legrégebbi kultúrnövény nemcsak különleges ízével, hanem sokoldalú felhasználhatóságával is kiemelkedik. A füge egyszerű, mégis izgalmas módokon tehető a mindennapi étkezések részévé. Most ezt járjuk körül.

Füge újragondolva: a természet édes ajándéka
Hirdetés