
Hais Dorottya és Gáspárfalvi Dorka, a film gyermek főszereplői
2017. április 13., 10:552017. április 13., 10:55
Egymás karkötőit dicsérik a felsős lányok, majd egymásnak odaadják kipróbálásra. Mosolyognak. Ez az a pillanat, amikor a 21. század filmjein szocializálódott néző megfeszül, felkészül a rosszra: most fog kiderülni, hogy mi is az „igazság”. Például hogy nem adják vissza egymásnak a karkötőket. Vagy az egyik kislány maga a megtestesült gonosz, s csak megjátssza magát, hogy az új tanuló kegyeibe férkőzzön, s majd aztán jól elárulja. Zokoghat majd szegény leányka, s mi is, nézők, vele együtt, de tulajdonképpen megnyugodva: igen, mégiscsak olyan rossz ez a világ, mint amilyennek képzeljük.
Deák Kristóf Oscar-díjas kisfilmjében azonban nem ez történik. Azt ugyan nem tudjuk meg, hogy a karkötők visszakerültek-e jogos tulajdonosaikhoz, de igazából nem is ez a lényeg. Sok mindent nem tudunk meg a filmből, amire kíváncsiak lennénk:
többsíkúvá tenni a történetet. Ahogy a film egy kritikusa írja: nem jön át, hogy valóban egy közösség-e az iskolai kórus, miközben tudhatjuk, hogy a való világban a filmben szereplő osztály egy igazi közösség.
Deák Kristóf rendező és Udvardy Anna producer az Oscar-díj átadón
A Mindenkitől nem kell többet várni és elvárni, mint aminek szánták: egy könnyed, nem túlmoralizáló, de azért mégiscsak felemelő, a történetet filmes eszközökkel kiemelő alkotás, amelyet jó megnézni. Ennyi. Azaz mégsem: vázlatosságában és eszköztelenségében is
Nekem a lázadás romantikájáról jutott eszembe a film kapcsán néhány gondolat, kis nosztalgiaízzel a kilencvenes évek elejéről. Akkoriban a lázadás mondhatni divatos volt, bár a lázadó személyiségeket akkor sem nézték szívesen. Még ha az eltelt több mint negyed évszázad hajlamos is a negatívumokat elfeledtetni, én azért a retorziókra is emlékszem: 1991-ben a középiskolában még magaviseleti jegy megvonása vagy akár pofon járt a folyosón a lázadás még túl hivalkodóan hordott jelképéért, a nagy hajért (fiúknál persze), s viszonylag könnyen elérhető kicsapás a túlságosan rebellis szellemért.
Manapság a lázadást – bár hajlamosak volnánk az ellenkezőjét hinni – még keményebben megtorolják, mint akkoriban.
Jól látszik ez a Mindenki Oscar-díjátadó utáni megítélésében is, amelyben mintha a politikai szekértáborokhoz való tartozás játszaná a legfőbb szerepet. Ha az általunk szimpatikusnak vélt tábornak tetszik a film, akkor nekünk is tetszeni fog. De akkor holtbiztos, hogy akkor az ellentétes tábor tagjai fanyalogni fognak.
A Zsófit alakító Gáspárfalvi Dorka
Olyan ez, mintha mondjuk a Csíki Játékszín egy előadását aszerint ítélnénk meg, hogy a benne főszereplő Kozma Attila az RMDSZ-szel vagy a Néppárttal szimpatizál-e, esetleg az alapján, hogy mit gondol az abortuszról, a migránsokról vagy a melegek házasságáról. Ha felbukkan valami újdonság a közéleti – többnyire virtuális – porondon, mindenki lélegzetvisszafojtva az első árulkodó jelre figyel, amivel jobbra vagy balra lehet tenni képletesen ezt az újságot, s ennek megfelelően szeretni vagy utálni. Mert még belegondolni is rémes, milyen következményekkel járna az, ha valamiről – horribile dictu – saját véleményünk volna.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
Az X-Faktor 11. évadának győztese, a 21 éves Solyom Bernadett nem lakik jól koncertnapon – inkább az adrenalin fűti. Kekszmorzsás csoki, mentolos cukorka és egy jó koncert utáni gyorsétterem: így néz ki nála egy igazi turnénap.
Jeges víz, kontrollált légzés, tudatos döntés. A hidegterápia ma már nem csak az extrém sportolók kihívása.
A dió nem csupán sütemények alapanyaga: sós krémekben, tésztákban, salátákban és mártásokban is megállja a helyét. Értékes tápanyagforrás, gazdag hagyomány és nemzetközi konyhák izgalmas receptjei kapcsolódnak hozzá.
A szerelmesek napján szinte kötelező a virág. Ezt diktálja a globális marketingpiac, és már-már azt hisszük, ha ilyenkor nem kapunk bár egy szál rózsát, akkor nem is szeretnek igazán. De tudjuk-e valójában, hogy az a szál rózsa milyen utat jár be?
Nem hiszel a csodákban? Akkor ismerd meg Zsuzsi és Levente történetét, akik életük romjain újra egymásra találtak, és végül valóra váltották tinédzserkori álmukat.
szóljon hozzá!