
Az egyetlen fennmaradt szakácskönyv a Római Birodalomból az Apici szakácskönyve, amelynek több kiadása is megtalálható a Teleki Tékában.
Fotó: László Lóránt
Szakácskönyvek már az ókortól léteznek, a régi görögöknél, és az ókori rómaiaknál is használtak már receptes könyveket. Napjainkig fennmaradt Apicius szakácskönyve, amelyből Marosvásárhelyen a Teleki Téka is őrzi annak 17-18. századi kiadásait. László Lóránd történészt, a könyvtár munkatársát faggattuk e korabeli szakácskönyvekről, receptekről.
2019. május 08., 15:572019. május 08., 15:57
Elsősorban azt kell tudni, hogy ezek a receptes könyvek kézzel írt szakácskönyvek – tisztázta még az elején a történész. Az 1100-1200-as években főleg Franciaországban, Itáliában és a német nyelvterületen léteztek, de abból kifolyólag, hogy kézzel írták, túl sok emberhez nem jutottak el.
Sokáig az az elképzelés élt, hogy az első magyar recept a 15. századból származik, azonban még a 14. században megjelent egy olasz szakácskönyvben, a Libro di cucina receptesgyűjteményben egy Magyar torta című tétel. Ez egy húsos töltelékkel készített rétestorta volt, valószínűleg apróra vágott, darált húsból készült elsősorban.
Fotó: László Lóránt
A 15. századból is van egy-két magyar recept, ilyen például a Néhány jó magyar és cseh étel főzésének és készítésének módja, amely a fácán, a kappan, többféle hal és erdei vad elkészítését írja le. Ezek mellé zsemlemorzsát, zsemlét vagy mézeskalácsot ajánlanak, illetve az ízesítés alapja a sáfrány, mellette még szerepel bors, szegfűbors, gyömbér, méz, bor és borecet.
A 16. századból több recept és recepteskönyv-töredék is ismert, mint például a Pisztráng borban magyar módra 1556-ból, vagy az 1569-ből származó Barack és szilva liktárium receptje, ami az első magyar lekvárrecept, és amely Charon Zsófia Nádasdy Kristófnénak írt levelezéséből maradt fenn.
Bécsi szakácskönyv 1812-ből
Fotó: László Lóránt
A korai szakácskönyveket elsősorban főúri konyhák szakácsai írták. Az első magyar szakácskönyvek is elsősorban olyan ismeretlen nevű szakácsokhoz kötődnek, akik valamelyik magyar fejedelemnek voltak a szakácsai, akár a Thököly család udvari szakácsa, Szentbenedeki Mihály, aki Késmárkon 1601-ben vetette papírra a szakácskönyvét. Ez az első, amelynek ismert a szerzője, 54 recept van benne, és mindennapi használatra készült. De még ezt megelőzi az az 1500-as évek végéről megőrzött szakácskönyv, amely több mint hétszáz receptet tartalmaz, ám a szerzője ismeretlen, jóval később Gundel Károly elemezte.
Az étel elkészítésének módja változatos: sütés, rántás, főzés szerepel benne, kenyérrel vagy zsemlével sűrítenek. A keleti fűszerek mellett használják az olyan őshonos európai fűszereket is, mint a borókabogyó, kakukkfű, zsálya, rozmaring, kapor, köménymag, menta, tárkony, zöldpetrezselyem. Köretnek zöldséget és gyümölcsöt szolgáltak fel.
Grazi szakácskönyv 1817-ből
Fotó: László Lóránt
Kérdésünkre, hogy ezek a szakácskönyvek vajon mennyire lehettek népszerűek, László Lóránt elmondta, az udvari szakácsok biztos, hogy csereberéltek, meg egymástól tanultak. „Egy kezdő szakácsnak valahol el kellett kezdenie a karrierjét és ha nagyon adott magára, több irányból, több főúri udvarban szerzett tapasztalatot” – magyarázta a történész, hozzátéve, hogy egy főúri vagy királyi udvar konyhája, még a magyaroké is, eléggé nemzetközi volt. Olyan receptek alapján főztek, amelyeket a német, francia, olasz konyha is használt. A 17. században pedig már megjelennek a török és a balkáni hatások is a magyar szakácsművészetben.
Addig is voltak apróbb változások, de egy főúri konyhára mindig a vadételek sokasága, a gazdag fűszerezés volt jellemző. A keleti fűszerek a török birodalomból érkeztek, vagy azon keresztül, vagy az olasz kereskedők által jutottak el hozzánk. Egy Máyás-korabeli budai vásárból például nem hiányzott a citrom, ahogy később az erdélyi piacokról sem. Igaz, hogy nem volt olcsó, de akinek volt rá pénze, az megvásárolhatta.
1818-as linzi szakácskönyv
Fotó: László Lóránt
Az első olyan szakácskönyv, ami a gazdag polgári konyha felé is mutat, Tótfalusi Kis Miklós kiadványa, amely egyben az első nyomtatott magyar szakácskönyv is. A Szakács mesterségnek könyvecskéjét 1695-ben adták ki Kolozsváron, és mindmáig az egyik legtöbbet kiadott szakácskönyv, több mint tizennégyszer jelent meg. „Ennek egy változtatát most fogjuk kiadni a Teleki Tékában, a Bethlen Zsuzsa-féle szakácskönyvet, amely kéziratos, és elég nagy egyezést mutat a Tótfalusi -szakácskönyvvel, de elég sok az eltérés is benne, ezért tartottuk érdemesnek kiadni” – tette hozzá László Lóránt. A könyv hamarosan a Krietrion kiadónál jelenik meg.
A vagdalt pástétom korabeli receptje
Fotó: László Lóránt
A Teleki Téka gyűjteménye nem a szakácskönyvekről szól, de jelentős ezeknek a száma. A Báthori István oroszok elleni háborújáról szóló könyv borítóján található az egyik legrégebbi kéziratos magyar recept, ez a vagdalt pástétom készítésének módja, de e mellett vannak mások is, mint például a Tótfalusi, van számos kéziratos szakácskönyv a 18. századból, a 19. századból pedig a nyomtatott szakácskönyvek egész sorát őrzi a könyvtár. Míg korábban az ételek elkészítésénél a mennyiséget, az arányokat mellőzték leírni, ezekben már pontosan feltüntették. Új alapanyagok egész sorát használták, egyesek nemzeti jelleget nyertek, és a polgári és gazdagabb vidéki társadalmat célozták meg.
– magyarázta a történész. Ebből az időszakból sok német nyelvű szakacskönyvet is őriz a Téka, mert nyilván Erdély a Habsburg-monarchia tagja volt, és akkoriban onnan szerezték be ezeket a szakácskönyveket. Ugyanakkor voltak diétás szakácskönyvek is, olyan receptes gyűjtemények, amelyeket orvosi ajánlásra írtak, hogy mikor valaki beteg, mit kell ennie, hogyan kell táplálkoznia, milyen ételek vagy fűszerek javallottak, hogy ezzel is hozzájáruljon a felépüléshez.
1809-es linzi szakácskönyv
Fotó: László Lóránt
A honfoglaláskori magyar étkezési szokásokról kevés biztosat lehet tudni. A nyugat-európaitól az ételek elkészítésének a módja különböztette meg, mert míg Nyugaton a sütést használták a húsok elkészítésénél, addig a sztyeppei népek a főzést részesítették előnyben – magyarázta a történész. A korabeli receptek a birka-, marha-, lóhúst, valamint kása formában az árpát, kölest és búzát használhatták. A kereszténység felvételét követően a magyar gasztronómia jelentős változásokon ment keresztül, a még ismeretlen mezőgazdasági termelési technikák és növények terjesztői a kolostorok lettek. Szláv, bajor-szász hatásra terjedt el a zöldség- és gyümölcsterjesztés, és meghonosodott a rozs, a zab, a hajdina, a torma, a káposzta és a hüvelyesek használata.
Bethlen Zsuzsanna szakácskönyve
Fotó: László Lóránt
A forralt bor magában hordozza a hideg télhez illő melegséget. Most egy nagyon egyszerű, de annál finomabb elkészítési módot hoztunk, amit annak is érdemes kipróbálni, aki eddig nem ivott még ilyen fűszeres italt.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.
A farsangi időszak egyik klasszikus édessége a puha, illatos fánk, amelyet most a hagyományos lekvár mellett a mákos töltelék tesz igazán különlegessé. Sütőben készül, így könnyedebb, mégis gazdag ízvilágú finomság.
Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbálják a Tomcsa Sándor Színházban. A koponya című drámát Barabás Árpád rendezi, vele beszélgettünk.
Ahogy tavasztól őszig a természet törvényei szigorú keretek közé szorították a földdel való mindennapi munkát, úgy a téli, farsangi időszakban az emberek levedlették ezeket a korlátokat, szabályokat, teret engedve mindenféle bolondozásnak.
Olajban úszó csipsz helyett ropogós alternatíva: házi zöldségcsipsz könyv mellé. Egyszerű alapanyagokból, kevés olajjal, sütőben vagy fritőzben – nassolás bűntudat nélkül.
A Digitális családi jóllét sorozat második része azt járja körül, mennyi a „normális” képernyőidő. Nem tilt, hanem gondolkodásra hív: hogyan lehet tudatosabban jelen lenni a digitális térben, családként is.
Miközben az erdő ősszel színesbe borul és a levelek lassan lehullanak a lombhullató fák ágairól, a fenyők és más örökzöldek csendben megtartják zöld ruhájukat a tél folyamán is.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozata részeként Székelyudvarhelyen mutatják be január 30-án Cseke Péter Illyés Gyula-díjas szerző Pegazus a háztetőn című könyvét. A szerzővel Dávid Gyula és Zsidó Ferenc beszélget.
szóljon hozzá!