Múzeumi sztorik: a mamuttól a pontyig

Míg a természettudományi gyűjtemény leginkább a 70-80-as években gyarapodott, akkor kerültek a múzeumba az ásványok, illetve a több helyről származó herbáriumok is, addig az állatcsontok egy, az elmúlt években alakuló és gyarapodó külön csoportot alkotnak, éspedig az archaeozoológiai összehasonlító gyűjteményét – magyarázta Kelemen Imola, a múzeum archaeozoológusa, a gyűjtemény kezelője. Elmondta:

Ő maga 2009-ben érkezett a Csíki Székely Múzeumba, és mivel néhány év elteltével a múzeum természettudományi gyűjteményének gondozását is rábízták, a szakmájának megfelelően kisegítő anyagokkal is bővíteni kezdte a meglévő gyűjteményt.

Így talán szerencsésebb is a tudomány angolszász vidékeken használt megnevezése, a zooarchaeológia, azok számára, akik az embereket vizsgálják az állatok segítségével, nem pedig az állatokat a régészet segítségével. Egy ehhez hasonló rövid bemutatkozás után gyakran megkérdezik tőlem az emberek, hogy „akkor te mindent tudsz a dínókról?” Az igencsak sajnálatos válaszom erre az, hogy nem. Mivel abban korban nem éltek emberek. Nekem pedig a kutatásom középpontjában az ember áll, az állat pedig ez esetben ehhez csupán eszköz.”

Kiemelte, hogy a föld alatt töltött idő, az időjárási viszonyok, a kémiai- és emberi hatások, de más tafonómiai tényezők miatt is viszonylag ritkán kerülnek elő ép, egyben maradt csontdarabok. Többnyire töredékeket lát az asztalán az archaeozoológus, gyakran csak szilánkokat.

Ehhez az úgynevezett determinálási szakaszhoz van szüksége az archaeozoológusnak az összehasonlító gyűjteményre, amelyben a lehető legtöbb állatfaj lehetőleg minden testrészéből megtalálható egy darab. Ezeket szokta testrészek szerint csoportosítani, így jól láthatóak a fajok közötti különbségek.

A májusi hónap tárgya tehát egy olyan tárgycsoport, amely a múzeum természettudományi gyűjteményének archaeozoológiai összehasonlító gyűjteményéből származó válogatás: különböző állatfajok állkapcsai, fogazatai. Kilenc féle fogazatot láthatunk, ezek közül talán a legszembetűnőbb, hiszen a legnagyobb, a mammut alsó állkapcsa, benne egy őrlőfoggal.

A mindenevő sertés fogazata egy kicsit ötvözi is a ragadozók és növényevők jellemzőit, hiszen látványos agyarakkal, de szélesebb rágófelületű zápfogakkal is rendelkezik. Valóban mindent megőröl. A nyúl állkapocsban jól láthatók a rá jellemző állandóan növő metszőfogak, amelyeket a fű letépésére, kéreg lehántására használ, míg az őrlést a hátrább lévő őrlőfogak végzik. Érdekesség, és némileg kakukktojás a legkisebb fogazat a tárlóban, ami egy pontyból származik.

Régészeti leletanyagban nagyon sokszor a garatfogak alapján különböztethetik meg a halfajokat – tudtuk meg dr. Kelemen Imolától.