Ki is volt Csanády György? A Székely himnusz szerzőjének életútja

Csanády György is közéjük tartozott, és bár kereskedelmi, majd műszaki tanulmányokat folytatott, ezekben az években főként az irodalom érdekelte, 1922-ben meg is jelent első verseskötete Az évek címmel. Ez azonban nem kapott kedvező kritikákat, többek között Szabó Lőrinc sem írt jókat róla, de a fiatal Csanády még azelőtt egy évvel többedmagával megalapította Budapesten a Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesületét (SZEFHE). Nem mellékesen ekkor keletkezett későbbi legismertebb szövege... 1922-ben szerkesztője és újságírója lett a szegedi Új Élet című hetilapnak, amely folytatásokban közölte Bábakalács című kisregényét, de főleg versekkel jelentkezett rendszeresen.

Tüzértisztből rádiós lett – és nem volt egyedül 

Csanády György második verseskötete 1926-ban jelent meg Álmok címmel, akkoriban már A Híd nevű újság szerkesztője volt. 1928-ban a Magyar Rádió irodalmi osztályára került, de a különböző folyóiratok, lapok (Láthatár, Székelység, Forrásban,Tükör és mások) is közölték verseit, írásait. Fia szerint akkoriban nemcsak az olyan erdélyi írókat ismerte, mint például Nyirő József, akinek jó barátja is volt, hanem a fiatal József Attilát is.

Érdekes adalék Csanády rádiós karrierjéhez, hogy az 1925. december 1-jén elindult Magyar Rádióba nagyon sok olyan szakember került, akik a háborúban tüzérként, illetve műszaki ismeretekkel rendelkező katonaként szolgáltak – a hadseregben, a tisztikarban létrejött ismeretségek, kapcsolatok, a műszaki iskolázottság a rádiózásban hasznosultak, hiszen a rádiós technológiát az első világháborúban próbálták ki először.  

Csanády György főleg rádiójátékok írója, rendezője és szerkesztője volt, a harmincas években már állandó munkatársa volt a Magyar Rádiónak – családjával 1933-ban jött haza először Székelyudvarhelyre és Homoródfürdőre a háború óta. Aztán 1940-ben minden megváltozott e téren, hiszen Székelyföld visszakerült Magyarországhoz – a család a „kicsi magyar világban” többször is hazajött, Csanády helyszíni tudósításokat készített Udvarhelyszékről és Székelyföld más részeiről. Akkoriban tervben volt, hogy a kolozsvári rádióadó mellett Marosvásárhelyre és Csíkszeredába is telepítenek adót, de ezekből nem lett semmi. Csanády viszont egészen 1948-ig, Budapest ostromának idejét kivéve, a Magyar Rádió főrendező-helyettese volt. A háború végén a Csanády család (és a náluk meghúzódott, odamenekült székelyföldi rokonok) Budán lakott, a Vármező környékén, a január-februári ostromot ott élték túl.

Azokban az években nagyon sok magyar irodalmi műből készített hangjátékot, ennek a rádiós műfajnak az egyik legnagyobb alakja volt. Munkatársai nagyon ragaszkodtak hozzá, ilyen volt például Cserés Miklós színházi és rádiós rendező, az akkori  Magyar Rádió Drámai Osztályának munkatársa. Talán kevesen tudják, de azokban az években Csanády György sorozatban készítette a Jókai Mór regényeiből készült rádióalkalmazásokat, amelyeket a rádióban rendszeresen lehetett hallgatni.  

Hamvai és tárgyai is hazakerültek

Csanády György 1952. május 3-án, 57 évesen agyvérzésben elhunyt. A székely ruhában koporsóba helyezett Csanádyt Budán, a Farkasréti temetőben Ravasz László református püspök búcsúztatta, aki ismerőse volt (ő is Székelyudvarhelyen volt diák). 1964-ben családja úgy döntött, hogy hamvait hazahozzák szülővárosába – az ok az volt, hogy a Farkasréti temető zsúfolt lett, és bizonyos részeit kiürítették.

A család kapott egy értesítést, hogy a sírt felszámolják, illetve egy új parcellába kerül az elhunyt. Csanády György felesége akkor úgy döntött, hogy férjét hazatemetteti Székelyudvarhelyre – kihantolták, a maradványokat elhamvasztották, és a hamvakat hozták haza a belvárosi református temetőben lévő családi sírboltba. Korábban elhunyt édesapja és édesanyja hamvai már itt pihentek, az újratemetési szertartást id. Hegyi István lelkipásztor végezte.