
Nadia Comăneci ma számos karitatív esemény főszereplője
Fotó: Alex Tudor/Agerpres
Magyar nemzetiségű Nadia Comăneci? Ez a kérdés járta körbe a világsajtót, miután a tornásznő 1989 őszén átszökött a román–magyar határon, hogy végül az Amerikai Egyesült Államokban telepedjen le. A montreali olimpia királynő szökésének történetét a Székelyhon napilap keddi Erdélyi Sport mellékletében olvashatják el.
2019. december 10., 10:352019. december 10., 10:35
Harminc évvel ezelőtt, a rendszerváltást megelőző hetekben, amikor a Román Kommunista Párt túl volt már 14. kongresszusán, döbbenetes hír rázta meg mindenekelőtt az ország kommunista vezetését: a 28 esztendős, többszörös olimpiai, Európa- és világbajnok Nadia Comăneci tornász átszökött a román–magyar határon.
Az illegális úton való távozás oka az volt, hogy a bajnoknő útlevelét a Károlyi házaspár távozása után bevonták, a Los Angeles-i olimpiát követően, tehát 1984-től többet nem utazhatott nyugati országba.
Egy születésnapi bulinak kikiáltott konspirációs találkozó után, amit a határ menti Csanádon tartottak egy juhász házában, a tornásznő és társai a november 27-éről 28-ára virradó éjjelen nekivágtak a nagyvilágnak. Hajnali 4 óra 45 perckor a csoport Kiszomborhoz, egy határ melletti magyarországi helységhez ért, itt állította meg őket két határőr. Azt beszélik, hogy amikor meglátták hús-vér valójában az olimpiai bajnoknőt, nem akartak hinni a szemüknek, bár ő udvariasan bemutatkozott: Nadia Comăneci, olimpiai bajnok. És tán nem is hitték volna, hogy ő az, míg ott helyben, a fagyott tarlón nem mutatott be néhány tornagyakorlatot – a legmagasabb szinten.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!