
1924-ben Gyulafehérváron adták ki a lapot
Fotó: Forrás: Albertini Béla
A magyar, a román és a német ajkú olvasókhoz is kívánt szólni az 1922–1926 között Erdélyben megjelent fotográfiai szaklap, és ezzel világszerte unikumnak számított. Dr. Albertini Béla fotótörténész végzett kutatást a témában – olvasható a Székelyhon napilap pénteki Liget kiadványában.
2019. október 25., 11:182019. október 25., 11:18
2019. október 25., 12:132019. október 25., 12:13
A két világháború közötti időszak fotótörténetének vizsgálata során kiderült, hogy a Fotografia címet viselő lap fontos szerepet töltött be, mivel háromnyelvű volt – mutatott rá a Kaposvári Egyetem emeritus professzora, dr. Albertini Béla a csíkszeredai megyeházán tartott előadásában.
„Háromnyelvű fotográfiai szaklap ebben az időszakban nemcsak Európában, de világszerte is unikum, egy egyedülálló jelenség volt. Kétnyelvű fotográfiai szaklap jelent meg 1872-ben, akkor még Pesten, magyarul és németül, a monarchia létezése után, aztán a harmincas években Svájcban volt egy Camera című lap, amely szintén magyarbarát lap volt, illetve volt Bécsben egy Die Galerie című, amelynek a német alapnyelven kívül voltak más nyelvű mutációi. De arra, hogy egy lapban három nyelven jelenjen meg a szerkesztőség mondandója, nem volt példa széles e világban. A magyarázatot mi persze könnyen meg tudjuk adni, hiszen ebben az időszakban 1922-től érthető volt az, hogy első helyen román, második helyen magyar, harmadik helyen német nyelven, három hasábban jelentek meg ennek a lapnak a közleményei. Természetesen addig, ameddig bírták anyagi erővel, mert aztán előfordult később, hogy csak kétnyelvű volt egy-egy közlemény. De amennyire lehetett, igyekeztek három nyelven közölni, hogy valamennyi érdekelt fotográfus ennek a lapnak az olvasója lehessen” – magyarázta a fotótörténész.
Dr. Albertini Béla fotótörténész
Fotó: Ádám Gyula/Hargita Megyei Kulturális Központ
A Fotografia olyan értelemben is egyedülálló volt a lapkiadási gyakorlatban, hogy úgy jelent meg, hogy nem volt mögötte szervezet. Néhány gazdasági adatot is felsorolt az előadó: egy lapszám ára 12 lejbe került, ezért a pénzért akkoriban két kiló kenyeret vagy három liter tejet lehetett vásárolni. És bár a Fotografia Kolozsváron indult, nemzetközi kitekintésű lap volt. 1924-ben Gyulafehérváron jelent meg a lap, mivel voltak belső szakmai és anyagi viták is a szerkesztőségen belül, illetve a finanszírozás körül. 1925-ben átmenetileg Bukarestben adták ki, itt már 15 lejért lehetett megvásárolni. Idővel aztán „visszaköltözött” a lap Gyulafehérvárra, anyagilag is helyrebillent, és 1926-ban már színes borítóval jelent meg. Több alkalommal is közöltek női aktfotót a címlapon – nem mellékesen az előfizetők többsége férfi volt.
– magyarázta a professzor.
A témáról bővebben a nyomtatott Liget október 25-ei számában olvashatnak.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!