
1901-ben készült sulykoló – Érkörtvélyes
Fotó: Sütő Éva
A fonók nosztalgikus hangulata az idős emberek számára ma is beszédtéma. Nemcsak az idős asszonyok mulatták így télen az időt, hanem a férfiemberek is megfogták a munka végét. Az Erdélyi Napló e heti számában a múlt századi fonók életét mutatják be.
2020. március 05., 11:152020. március 05., 11:15
A múlt század első felében a Kárpát-medence valamennyi magyarlakta vidékén a késő őszi és téli estéken zajló társas munkák jelentették a társadalmi élet legfontosabb részét. Ezek közösségi házakban zajlottak, ahol az asszonyok, lányok szőttek, fontak, hímeztek, tollat fejtettek, de a férfiak sem tétlenkedtek.
Ilyenkor készítették a konyhai használati tárgyakat – köpülőt, lisztesládát, a kenyérsütéshez tartozó faeszközöket, sulykolót, egyebeket –, és a következő esztendei gazdasági munkákra is gondoltak. Fúrtak-faragtak, még ekét, boronát is kovácsoltak – közösen.
Kemencepadka, rajta köpülő és gyékénykosarak az érkörtvélyesi falumúzeumban
Fotó: Sütő Éva
A fonó a közös munka, valamint a paraszti világ egyetlen szórakozási alkalmatossága volt, amely az őszi betakarítástól a farsang végéig tartott. Léteztek asszony-, leány- és vegyes fonók. Ezek lehettek házról házra járók, de kalákásak is, amikor a helyet adó gazdasszony fonalát is megsodorták.
Bár munkával és haszonnal is járt, a lányok inkább a szebbik ruháikat vették fel, valamint hajfonataikat felszalagozva mutatkoztak a legények előtt, a közös munkák idején a férjhez menendő hajadonok bizonyíthatták, milyen talpraesett menyecske válhat belőlük.
Lányok a fonóház udvarán – Borovszky Samu (1860–1912) történész, helytörténész illusztrációja nyomán
Fotó: Archív
Erről a világról, egykori szokásokról bővebben az Erdélyi Napló március 5-ei lapszámában olvashatnak.
A forralt bor magában hordozza a hideg télhez illő melegséget. Most egy nagyon egyszerű, de annál finomabb elkészítési módot hoztunk, amit annak is érdemes kipróbálni, aki eddig nem ivott még ilyen fűszeres italt.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.
A farsangi időszak egyik klasszikus édessége a puha, illatos fánk, amelyet most a hagyományos lekvár mellett a mákos töltelék tesz igazán különlegessé. Sütőben készül, így könnyedebb, mégis gazdag ízvilágú finomság.
Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbálják a Tomcsa Sándor Színházban. A koponya című drámát Barabás Árpád rendezi, vele beszélgettünk.
Ahogy tavasztól őszig a természet törvényei szigorú keretek közé szorították a földdel való mindennapi munkát, úgy a téli, farsangi időszakban az emberek levedlették ezeket a korlátokat, szabályokat, teret engedve mindenféle bolondozásnak.
Olajban úszó csipsz helyett ropogós alternatíva: házi zöldségcsipsz könyv mellé. Egyszerű alapanyagokból, kevés olajjal, sütőben vagy fritőzben – nassolás bűntudat nélkül.
A Digitális családi jóllét sorozat második része azt járja körül, mennyi a „normális” képernyőidő. Nem tilt, hanem gondolkodásra hív: hogyan lehet tudatosabban jelen lenni a digitális térben, családként is.
Miközben az erdő ősszel színesbe borul és a levelek lassan lehullanak a lombhullató fák ágairól, a fenyők és más örökzöldek csendben megtartják zöld ruhájukat a tél folyamán is.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozata részeként Székelyudvarhelyen mutatják be január 30-án Cseke Péter Illyés Gyula-díjas szerző Pegazus a háztetőn című könyvét. A szerzővel Dávid Gyula és Zsidó Ferenc beszélget.
szóljon hozzá!