
Id. Kosz Szilveszter és ifj. Kosz Szilveszter
Fotó: Liget-montázs
Nyolcvannyolc éve, december 20-án született Kosz Szilveszter táncmester, koreográfus. Szintén december 20-án, ötvenöt éve született ifj. Kosz Szilveszter. Az apai táncörökséget továbbvivő fiú édesapja emlékére és tiszteletére ezelőtt huszonöt évvel gyermeknéptánc-csoportot alapított.
2021. december 20., 17:562021. december 20., 17:56
Kosz Szilveszter 1933-ban született Csíkrákoson. Fia elmesélése szerint már gyermekkorában megvolt benne a tánchoz való virtus. „A szintén csíkrákosi születésű Sárosi Bálint népzenekutató mutatott neki egy bizonyos utat. Nagy virtusú volt, pezsgett benne a vér, táncosból ilyen kell. Én is, ha ki kellett válasszak valahonnan táncos gyermeket, akkor örökké a »legrosszabb« gyereket választottam, mert az ilyenből lesz a legjobb táncos” – emelte ki ifj. Kosz Szilveszter.
Édesapja 1957-től a marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttes tagja volt, onnan hazatérve 1959–1970 között a csíkszeredai rajoni kultúrház táncmestereként tevékenykedett. 1958-ban megalapította az első néptánccsoportot, a Hargita együttes elődjét képező rajoni kultúrház együttesét, amely számos országos díjat nyert. Gyűjtötte a felcsíki, alcsíki, menasági, kászoni és gyimesi néptáncokat és népdalokat, számos néptánccsoportot tanított vállalatoknál, üzemeknél, kisipari szövetkezeteknél. 1970–1973 között a megyei szaktanács kulturális szakirányítója volt, itt is saját tánccsoportot alapított, és a falvak, községek tánccsoportjainak működését segítette, irányította. 1973–1977 között ifjúsági kulturális szakirányító volt a KISZ-nél. 1977–1985 között a Pionírház táncmestere volt, megalapította a gyermektánccsoportot – olvasható róla a Kájoni János Megyei Könyvtár adattárában.
„Édesapám sok faluban gyűjtötte a táncokat, rögzítő felszerelése nem volt, amit érdemesnek vélt, megtanulta, és továbbadta a táncosainak. Felgyűjtötte a menasági táncot például, ami már kihalóban van, de én tudom, és igyekszem a gyermekeknek is megtanítani.”
Több száz gyermek tanulta és szerette meg itt a néptáncot. Archív felvétel
Fotó: Veres Nándor
Kosz Szilveszter az évek során sok emberrel megszerettette a néptáncot, tanítványai közül később többen is hivatásos táncosok lettek. Például a szintén csíkrákosi Fodor Csaba is, aki nyolc évvel ezelőtt, a táncmester születésének 80. évfordulója apropóján szervezett emlékesten úgy fogalmazott, hogy Szilveszter minden táncosával közvetlen, baráti nyelven beszélt, nagyon hangulatos próbákat tartott. „Mindenki, aki a csoportjában benne volt, szeretettel és jó érzéssel gondol vissza ezekre az időkre.
Ugyancsak ezen az ünnepségen osztotta meg a jelenlevőkkel Gergely András, a Szakszervezetek Művelődési Háza egykori igazgatója, aki sok éven keresztül dolgozott együtt a táncmesterrel, hogy Kosz Szilveszter egyénisége jelentős pont a csíki művelődésben, a néptánc- és népdalkultúrában. „Nagyon nehéz időszakban, nagyon nehéz körülmények között sikerült maradandót alkotnia. Kosz Szilveszter egy nagyon erős – székely közösségből származó – egyéniséget hozott magával. Benne volt a dal, a táncnak a szeretete.”
Id. Kosz Szilveszter 1996. október 30-án hunyt el Csíkszeredában. Néhány hétre rá fia megalapította a Kosz Szilveszter Néptánccsoportot gyerekekből. „Nem csak édesapám, tanárom is volt. Minden táncpróbára elkísértem. Egy véletlen folytán be kellett ugorjak valaki helyet, akkor derült ki számára is, hogy ismerem a táncokat, felszedtem, ahogy ott figyelgettem. Igaz, azután, ha más elrontotta a táncot, akkor is én lettem a hibás” – mondta kacagva. Édesapjára úgy emlékszik, mint aki szigorú ember volt.
Én belenőttem ebbe, bele voltam nevelve. És én is azt mondom, hogy a gyereket bele kell nevelni, ha valamit akarsz.”
Azt is felidézte, hogy előfordult, hogy éjjel érkezett hozzájuk a zenekar, még a cimbalmot is hozták, hogy aztán népzenével, néptánccal mulassák az időt. „Ettől én nagyon nem tértem el, mert ha csak lehet, ragaszkodom az élőzenéhez, a zenekarhoz, sok zenésszel baráti viszonyban vagyunk, mindig szívesen jöttek zenélni, amikor szükség volt rájuk, ezúton is nagyon köszönöm nekik. A képzőművészek is nagyon szerették a csoportunkat, Nagy Ödön, Orbán Endre, Márton Árpád, Ercsei Ferenc, Siklódy Ferenc stb. Amikor lehetett, segítettek, ha bált szerveztünk, mindenki adott egy alkotást, hogy azt elárverezzük, és abból tartottuk fenn a csoportot. Az iskolaigazgatók is fontosnak tartották a csoport működését, helyet adtak a próbáknak. Aztán Gergely András karolt fel, hogy próbálhattunk a művelődési házban, nyugdíjba vonulása után Szederjesi Ferenc biztosított termet itt.”
Saját néptáncfesztivált is szerveztek évről évre. Archív felvétel
Fotó: Ifj. Kosz Szilveszter
Az évek során több száz gyerek tanulta meg itt a tánclépéseket, szerette meg a néptáncot. Éveken át saját fesztivált is szerveztek, amelyre a környékbeli és távolabbi tánccsoportokat is elhívták. De az sem volt ritka, hogy ők látogattak el azokhoz a csoportokhoz, amelyekkel kapcsolatban állnak. Minden évben megtartották a gyimesi néptánctábort is Réce-patakán, ahol külön színpadot is építettek a tánchoz. „Sokat segített ennek megvalósításában Bodor Piroska, Bodor Imre és Antal András. Mindig meghívtuk a szülőket is, táncos jó hangulatban szokott zajlani. Próbálom továbbvinni az örökséget, mert kötelességemnek érzem édesapámmal szemben, de a táncos gyermekeimmel, a saját két fiammal és az unokáimmal szemben is” – mutatott rá ifj. Kosz Szilveszter.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!