
Kastélyromok. Ennyi maradt napjainkra a fél évezrede épült Martinuzzi-kastélyból
Fotó: Demján László
A mintegy fél évezrede épült alvinci Martinuzzi-kastély az egymást követő tulajdonosok közömbössége miatt hamar romlásnak indult. Az utolsó kegyelemdöfést a kommunista államosítás adta az egykoron Bethlen Gábor által átépített műemléképületnek. A római katolikus egyház pár éve szerezte vissza a teljesen romos állapotba került ingatlant. Ide kalauzolja el az olvasókat az Erdélyi Napló munkatársa.
2020. augusztus 27., 12:452020. augusztus 27., 12:45
Alvinc Gyulafehérvártól 15 kilométerre délnyugatra, a Maros bal partján fekszik. Neve a német eredetű Winz személynévből ered. Először egy 13. századi oklevél említi Wynch Inferiori alakban. Szász telepesek alapították, kezdetektől a marosi sóút átkelőhelye volt. 1300-ban a ferencesek építettek itt templomot. 1621 és 1623 között Bethlen Gábor hutterita kézműveseket telepített le Alvincen, de miután azok adómentességüket elveszítették, egyre többen hagyták el a települést.
A várkastély elődjét, a domonkos kolostort a 13. század végén alapították. A szerzetesek 1530 körül hagyták el. Fráter György 1546-ban kezdte el a 14. századi domonkos kolostor reneszánsz várkastéllyá történő átépítését.
Dörre Tivadar rajza alapján így nézett ki az egykori uradalom
Az építkezés első szakasza Martinuzzi nevéhez fűződik, aki 1546–1551 között felépítette a kastély északi szárnyát, és vizesárokkal vette körül. A főúr az építkezéseket már nem tudta befejezni, mert 1551. december 17-én megölték. A várkastélyból ma csupán két épületszárny maradványai láthatóak nagyon romos állapotban.
Minderről bővebben az Erdélyi Napló augusztus 27-ei lapszámában olvashatnak.
A forralt bor magában hordozza a hideg télhez illő melegséget. Most egy nagyon egyszerű, de annál finomabb elkészítési módot hoztunk, amit annak is érdemes kipróbálni, aki eddig nem ivott még ilyen fűszeres italt.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.
A farsangi időszak egyik klasszikus édessége a puha, illatos fánk, amelyet most a hagyományos lekvár mellett a mákos töltelék tesz igazán különlegessé. Sütőben készül, így könnyedebb, mégis gazdag ízvilágú finomság.
Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbálják a Tomcsa Sándor Színházban. A koponya című drámát Barabás Árpád rendezi, vele beszélgettünk.
Ahogy tavasztól őszig a természet törvényei szigorú keretek közé szorították a földdel való mindennapi munkát, úgy a téli, farsangi időszakban az emberek levedlették ezeket a korlátokat, szabályokat, teret engedve mindenféle bolondozásnak.
Olajban úszó csipsz helyett ropogós alternatíva: házi zöldségcsipsz könyv mellé. Egyszerű alapanyagokból, kevés olajjal, sütőben vagy fritőzben – nassolás bűntudat nélkül.
A Digitális családi jóllét sorozat második része azt járja körül, mennyi a „normális” képernyőidő. Nem tilt, hanem gondolkodásra hív: hogyan lehet tudatosabban jelen lenni a digitális térben, családként is.
Miközben az erdő ősszel színesbe borul és a levelek lassan lehullanak a lombhullató fák ágairól, a fenyők és más örökzöldek csendben megtartják zöld ruhájukat a tél folyamán is.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozata részeként Székelyudvarhelyen mutatják be január 30-án Cseke Péter Illyés Gyula-díjas szerző Pegazus a háztetőn című könyvét. A szerzővel Dávid Gyula és Zsidó Ferenc beszélget.
szóljon hozzá!