
Kastélyromok. Ennyi maradt napjainkra a fél évezrede épült Martinuzzi-kastélyból
Fotó: Demján László
A mintegy fél évezrede épült alvinci Martinuzzi-kastély az egymást követő tulajdonosok közömbössége miatt hamar romlásnak indult. Az utolsó kegyelemdöfést a kommunista államosítás adta az egykoron Bethlen Gábor által átépített műemléképületnek. A római katolikus egyház pár éve szerezte vissza a teljesen romos állapotba került ingatlant. Ide kalauzolja el az olvasókat az Erdélyi Napló munkatársa.
2020. augusztus 27., 12:452020. augusztus 27., 12:45
Alvinc Gyulafehérvártól 15 kilométerre délnyugatra, a Maros bal partján fekszik. Neve a német eredetű Winz személynévből ered. Először egy 13. századi oklevél említi Wynch Inferiori alakban. Szász telepesek alapították, kezdetektől a marosi sóút átkelőhelye volt. 1300-ban a ferencesek építettek itt templomot. 1621 és 1623 között Bethlen Gábor hutterita kézműveseket telepített le Alvincen, de miután azok adómentességüket elveszítették, egyre többen hagyták el a települést.
A várkastély elődjét, a domonkos kolostort a 13. század végén alapították. A szerzetesek 1530 körül hagyták el. Fráter György 1546-ban kezdte el a 14. századi domonkos kolostor reneszánsz várkastéllyá történő átépítését.
Dörre Tivadar rajza alapján így nézett ki az egykori uradalom
Az építkezés első szakasza Martinuzzi nevéhez fűződik, aki 1546–1551 között felépítette a kastély északi szárnyát, és vizesárokkal vette körül. A főúr az építkezéseket már nem tudta befejezni, mert 1551. december 17-én megölték. A várkastélyból ma csupán két épületszárny maradványai láthatóak nagyon romos állapotban.
Minderről bővebben az Erdélyi Napló augusztus 27-ei lapszámában olvashatnak.
A káposztaszeletek tökéletes alapot adnak a fűszeres darált húsnak – egy olyan téli fogás, amelyhez nem kell távoli alapanyag. Az ételnek házias, szaftos ízvilága van. Akár hétköznapi ebédnek, akár vendégváró különlegességnek is remek választás.
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
A fekete retek nemcsak nagyanyáink mézes népi gyógyszere, hanem sokoldalú őszi-téli zöldség, amely levesekben, salátákban és rakott ételekben is megállja a helyét. Érdemes közelebbről megismernie gyógyhatásait és változatos felhasználási módjait.
Nem rabként, hanem börtönkönyvtárosként „zárják rá” a súlyos fémajtót évek óta Illyés Claudiára, a Maros Megyei Könyvtár alkalmazottjára.
Sok tudatos vásárló számára egyértelmű, hogy az élelmiszerek kiválasztásánál fontos a vegyszermentesség. Arra viszont ritkábban gondolunk, hogy a vegyszerek ott vannak azokban az anyagokban is, amelyekben az élelmiszereket tároljuk és elkészítjük.
A granola az utóbbi években igazi sztár lett azok körében, akik gyors, mégis egészséges megoldásokat keresnek a táplálkozásban.
A csíkszeredai származású Kedves Csanád zeneszerző, előadóművész és zenei vezető az Artisjus Előadóművészi Díjában részesült. A szerzői egyesület azzal a céllal alapította a díjat, hogy köszönetet mondjon a kortárs zene elkötelezett terjesztőinek.
A pszichológus konyhájában a közösségi médiában fellelhető női trendekről is szó volt, s találón egy, a TikTok-on terjedő süti – az Apple Pie Cookies – receptjét készítette el Dimény-Varga Tünde házigazda a meghívottal, Gergely Orsolya szociológussal.
A téli madáretetés nem csupán a hó megérkezésével válik időszerűvé. Már november végétől jóval kevesebb táplálékot kínál a természet, a gondosan előkészített madáretetők nagy segítséget jelentenek a kis énekesmadaraknak.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
szóljon hozzá!