Szünetben is rabja lenni: a mobilfüggőség veszélyeiről

– mondja az ötödik osztályos tanuló, aki csak az idei tanévtől lett büszke okostelefon-tulajdonos, de nincs is olyan osztálytársa, akinek már ne lenne saját készüléke. Bence elismeri, az elemiben mással töltötték a szüneteket: mindig kimentek az udvarra játszani, gyakran fogócskáztak, többet beszélgettek egymással, de akkor még kevés volt a mobiltulajdonos.

„Öröm az ürömben, hogy a telefonozást sokszor csoportosan űzik. Együtt játszanak, vagy figyelik egymás játékát. Esetleg valami számukra humoros videót néznek meg. Viszont nem mindenki, és nem mindig. Szoktak egymás padja köré gyűlve nevetgélni, sőt újabban ország-várost játszanak, két lány gyakran rajzol. Néha azt is látom, ismételnek, ha épp következő órán felmérőt írnak” – fogalmaz az osztályfőnök, aki szerint ha jó az idő, sokan lemennek az udvarra, a fiúk olyankor fociznak, a lányok beszélgetnek. A pedagógus szerint inkább otthon ülnek hosszabb ideig a telefon előtt: csetelnek, facebookoznak a diákok, ő ebben látja a nagyobb veszélyt. Amúgy osztályfőnöki órán is feldolgozták már a témát, Szakács-Mátyási Tímea úgy irányította a beszélgetést, hogy a gyerekek mondják ki, hogy mennyire furcsa, amikor egy asztal körül többen ülnek, néhányan meg elbújnak a telefonjukba.

hiszen sok diák utánanéz bizonyos dolgoknak a neten, de úgy véli, az előnyei mellett a hátrányokkal is foglalkozni kell. Számos kutatás is bizonyítja, hogy a masinák túlzott használata károsítja a gyermekek kreativitását, gyengíti összpontosításukat, és akadályozza őket a társas érintkezésben is. „Nem ritkán tapasztalom, hogy egy gyereknek van egy virtuális személyisége, amelyik teljesen más, mint amivel élőben találkozunk. Például interneten barátságos, frappáns beszólásai vannak, hozzászól témákhoz, míg ha élőben találkozol vele, akkor visszahúzódó, csendes, alig szólal meg. Ez azért van, mert az fejlődik, amibe fektetünk, ha az a gyerek csak a netes személyiségét fejleszti, s az élő kommunikációját nem, akkor ez lehet az eredmény” – magyarázza a szakember.

– fogalmaz a pszichológus, aki szerint az a baj, hogy a mai gyerekeknek pont az az offline valósága hiányzik, amelyben megtanulhatnák, hogy milyen gyerekeknek lenni, beszélgetni, játszani, megtanulni kapcsolatokat kialakítani, a világot lassan megismerni. Ez az 1980 után született Y-generáció mai harmincasaira még igaz, nem internetes világba születtek, de abba nőttek bele, közben pedig megtanulták kezelni a valóságos kapcsolatokat is. A 2005 után született alfa-generáció viszont már tényleg ki-be jár az online és az offline világ között, és sokszor nem is tud különbséget tenni a kettő között.

Az iskolapszichológus szerint sem a probléma, sem a megoldás nem a szünetekben rejtőzik, inkább otthon. Hiába korlátozza a szülő a gyerek telefonhasználatát, ha ő maga is állandóan a sajátját bámulja. Akkor a gyerek teljes joggal kérdőjelezi meg a szabályokat. „A legjobb az lenne, ha otthon figyelnének a szülők arra, hogy a gyerek minél több időt töltsön egyéb tevékenységekkel, beszélgessenek vele, játsszanak, kiránduljanak, olvassanak neki, vagy olvasson mindenkit együtt” – fogalmazza meg a szakember.