
Az autoriter, megfélemlítő, számon kérő nevelés gátolja a sport terén (is) a kibontakozást. Képünk illusztráció
Fotó: Veres Nándor
Miért fordulunk el, ha azt látjuk, egy pedagógus vagy edző szigorúság címszó alatt sértő, bántó megjegyzéseket tesz egy gyermekre? Miért „hódolunk be” a tekintélyelvű nevelésnek, megalázásnak, bántalmazásnak, és nem állunk ki gyermekeink mellett? Az utánpótlás-nevelésben, a sportéletben oly gyakori fenyítésről, a kapcsolódás hiányának okairól és annak káros hatásairól beszélgettünk Miklós Csongor sportpszichológussal.
2021. július 12., 18:532021. július 12., 18:53
„Ha az utánpótlás-nevelésre gondolunk, legyen az bármilyen sport is,
Egy gyermeknek nem azért kell figyelnie az edző szavaira, mert az szigorú, hanem azért kell követnie őt, mert a felnőttnek sikerült kapcsolatot teremtenie vele. Vagyis, ha megértjük, hogy miként »működnek« a gyermekek, s úgy próbáljuk nevelni, tanítani, útba igazítani őket, akkor jó esélyünk van arra, hogy pszichésen is rendben legyenek, egészséges önértékelésük legyen.
Tulajdonképpen minden az emberi kapcsolatokon múlik. Nem a munkaköri leírásokban rejlik a kulcs, hanem az embereknek az egymáshoz való viszonyulásában, a kapcsolódásban, ez pedig önismereti kérdés” – szögezi le indulásból Miklós Csongor.
Sajnos – jegyzi meg – túl sok esetben vagyunk elnézőek a gyermekeket ért verbális agresszió, megalázás, az érzelmi elhanyagoltságból fakadó agresszió tekintetében, miközben kezelhetetlenek kiáltjuk ki őket. A félelem, szorongás pedig visszafogja a kibontakozás lehetőségét, visszafogottabbak és inkább hibaelkerülők lesznek, mint próbálkozók, kockáztatók.
Nagy szívfájdalma – derül ki a beszélgetés során –, hogy ő maga is tapasztalja, nagyon kevés esetben van bátorságuk a felnőtteknek lépni, ha edzésen, iskolában történt verbális vagy fizikai agresszióról szereznek tudomást. „Felnőtt a felnőttet védi, s noha tudja a kollégáról, a tanárról, az edzőről, hogy agresszív, nem akarja »kirúgatni« a munkahelyéről, hiszen jó szakember. A gyermekek érdeke másodlagos, harmadlagos.
– hangsúlyozza.
Ha gyermekek nem mernek hibázni, tévedni, nem tud működni a tapasztalat általi tanulás. képünk illusztráció
Fotó: Veres Nándor
Szakmájából adódóan is látja, az autoriter, megfélemlítő, számon kérő nevelés gátolja a sport terén a kibontakozást, a gyermekek ugyanis nem mernek hibázni, tévedni, így nem tud működni a tapasztalat általi tanulás, ők inkább a tökéletességre törekszenek. Úgy nevelünk – jegyzi meg –, hogy közben az életkori sajátosságokat nem tartjuk szem előtt.
„Ha például tisztában vagyunk egy adott csapat korosztályának élettani sajátosságaival, akkor azt is tudjuk, egy nyolcéves gyermeknek még nincs kifejlődve a perifériás látása, ezért fölöslegesen kiabálok neki a pálya széléről, hogy hová passzoljon. Nincs kialakulva teljesen a mélységészlelés, azaz hogy milyen közel vagy távol van a kapu vagy a kapus. Úgy az akusztikus memória (Mit is mondott az edző a taktikáról?), mind pedig a hallási diszkrimináció (Édesapám kiáltott be, vagy a játékvezető sípolt?) fejlődésben van még. Tudom, senki nem akar szándékosan ártani sem a gyermekének, sem a tanítványainak, inkább csak a kulturálisan továbbörökített sémáink veszik át az irányítást, amikor zsigerből, indulatból cselekszünk, szem elől tévesztve gyermekeink igényeit, életkori sajátosságait” .
Vajon nem-e szükséges magunkat átnevelni egy kicsit? – tevődik fel a kérdés. Miklós Csongor szerint régebben generációról generációra öröklődtek tovább úgy a jó, mint a rossz minták, mára azonban kinyílt a világ, a felelősség pedig a miénk, hogy kinyújtjuk a karunkat érte, vagy maradunk a generációk óta jól bejáratott komfortzónánál, fejünket elfordítva a hosszútávú következményektől.
Miklós Csongor sportpszichológus
Fotó: Gábos Albin
A sportpszichológus szerint igazából a tudatosságon van a lényeg: tudatosan éljük az életünket vagy sem, és a gyermekeket gyermekként vagy felnőttként kezeljük. Sőt annak is tudatában kell lennünk, hogy ha megvan az érzelmi, bizalmi kapcsolat a gyermek és felnőtt között – legyen az edző, szülő, tanár – akkor a gyermek nem azt fogja csinálni amit hall, hanem azt amit lát.
„Nem engedném gyermekek közelébe azokat, akik nem a gyermekek érdekeit nézik. A felnőtteknek kutyakötelességük eltávolítani a gyermekek mellől azt, aki ezt nem akarja, még akkor is, ha ez konfliktusokat szül, mert a gyermek és a felnőtt közötti kapcsolat nem egyenlő. Egy gyengébbel, egy védtelennel nem élhet vissza egy edző sem. Sokszor hallom, amikor edzők is arra panaszkodnak, hogy csak »agresszíven« lehet dolgozni a gyermekekkel, mert másként nem figyelnek. Nem figyelnek, mert nincs meg közöttük a kapcsolat, tehát a kapcsolat visszaállítása mindennek a kulcsa.
Olyan sokszor elmondjuk, hogy »imádjuk« a gyermekeinket, s amikor azon gondolkodom el, hogy vajon ez a szeretet mit is jelent valójában, akkor legtöbbször Máté Gábor szavai jutnak az eszembe, miszerint az van szeretve, aki megértve van.”
A forralt bor magában hordozza a hideg télhez illő melegséget. Most egy nagyon egyszerű, de annál finomabb elkészítési módot hoztunk, amit annak is érdemes kipróbálni, aki eddig nem ivott még ilyen fűszeres italt.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.
A farsangi időszak egyik klasszikus édessége a puha, illatos fánk, amelyet most a hagyományos lekvár mellett a mákos töltelék tesz igazán különlegessé. Sütőben készül, így könnyedebb, mégis gazdag ízvilágú finomság.
Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbálják a Tomcsa Sándor Színházban. A koponya című drámát Barabás Árpád rendezi, vele beszélgettünk.
Ahogy tavasztól őszig a természet törvényei szigorú keretek közé szorították a földdel való mindennapi munkát, úgy a téli, farsangi időszakban az emberek levedlették ezeket a korlátokat, szabályokat, teret engedve mindenféle bolondozásnak.
Olajban úszó csipsz helyett ropogós alternatíva: házi zöldségcsipsz könyv mellé. Egyszerű alapanyagokból, kevés olajjal, sütőben vagy fritőzben – nassolás bűntudat nélkül.
A Digitális családi jóllét sorozat második része azt járja körül, mennyi a „normális” képernyőidő. Nem tilt, hanem gondolkodásra hív: hogyan lehet tudatosabban jelen lenni a digitális térben, családként is.
Miközben az erdő ősszel színesbe borul és a levelek lassan lehullanak a lombhullató fák ágairól, a fenyők és más örökzöldek csendben megtartják zöld ruhájukat a tél folyamán is.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozata részeként Székelyudvarhelyen mutatják be január 30-án Cseke Péter Illyés Gyula-díjas szerző Pegazus a háztetőn című könyvét. A szerzővel Dávid Gyula és Zsidó Ferenc beszélget.
szóljon hozzá!