Meg nem értett korababák

– fogalmaz a nőgyógyász.

Az idő előtti szülésen a nőgyógyász mellett már a neonatológus, más néven az újszülött gyógyász is részt vesz, éppen azért, hogy minél hamarabb megfelelő kezekbe kerüljön a koraszülött baba.

„Kicsit olyan, mint a mesebeli rút kiskacsa, megszületik, de aztán fejlődik, nő s egészen kivirágzik” – fogalmaz Simon Márta.

A koraszülöttekre jobban kell figyelni azután is, hogy hetek múltán kiengedik őket a kórházból. Lorenzovici Anna háziorvos elmondása szerint az első 24 órában meg kell, kellene látogatni a családot. „Nagyobb odafigyelést igényel egy koraszülött baba, több betegség kialakulhat nála, de a szülőkben is sokkal több kérdés merül fel, hogy mibe öltözteti, mennyit alszik, mennyit szopik. S ha rendszeresen figyeljük, az is hamar kiderül, ha valami miatt tovább kell küldeni egy szakemberhez, például neurológushoz vagy mozgásterapeutához” – mondja a háziorvos.

Korrigált életkor

A gyerek fejlődésének nyomon követésében azonban

A legtöbb gyermek a terhesség 40. hetében születik meg. A korrigált életkort a születés időpontjától függetlenül az alapján számoljuk ki, hogy a fogantatás utáni 40. héttől mennyi idő telt el. Vagyis egy 32. hétre született koraszülött 12 héttel a világrajövetele után a korrigált kora alapján csak egy hónapos – annak ellenére, hogy már három hónap telt el a születése óta. A korrigált életkort fontos figyelembe venni – mondják a szakemberek – mert ha nem, irreális elvárásokat támaszthat gyereke felé a szülő, s nem érti, hogy miért nem fordul már át a gyerek, miért nem ül stb. A koraszülötteket sokszor speciális fejlesztésre is elviszik.

A lelkiállapota nyilván a baba egészségi állapotától is függ, de számít az is, hogy megérintheti-e, szoptathatja-e a babáját az anyuka, s beszélhet-e negatív érzéseiről valakinek” – mondja Lukács Ágota pszichológus. Hozzáteszi: a szülők azt gondolják, hogy minden rendben lesz, egészséges gyerekük lesz, s ha nem így van, akkor az hatalmas sokk.

Hetekig meg sem érinteni

Valahogy így történt Rigmányi Eszterrel is, akinek fia 32 hétre született 49 centivel és 2300 grammal.

„Aznap dolgoztam, és délután mentem be a kórházba ellenőrzésre, álmomban sem gondoltam volna, így sokkolt a hír, hogy elindult a szülés. Utólag tudtam meg, hogy koraszülések esetén jó, ha van még 24 órányi idő, mert akkor tüdőfejlesztő injekciót kaphat a kismama a baba érdekében. Nekem öt órám se volt” – emlékszik vissza a kismama, akinek estére meg is született a kisfia, akit

Ennyi ideig nem érinthette meg újszülött gyerekét Eszter, csupán megadott időpontokban mehetett hozzá megnézni őt az inkubátoron keresztül, amikor vitte a lefejt anyatejet a kicsinek.

„Tulajdonképpen másnap tudtam meg, hogy milyen állapotban van, és milyen problémák adódtak, illetve adódhatnak. A legnehezebb az volt, hogy nem tehettem szinte semmit, nem lehettem mellette állandóan, az, hogy láttam, nincs áttörés, nincs javulás, hanem új problémák is fellépnek. Ezt a nehézséget az idő megoldotta, de volt ennek a történetnek az a része, amikor a miértekre kell választ kapni, ami nem mindig egyértelmű, és nem mindig megnyugtató. Ezt az oldalát a dolgoknak még sokáig cipeli egy koraszülött édesanyja, akkor is, ha végül minden jóra fordul” – mondja az édesanya, aki végül egy hónap után vihette haza a mára már négy hónapos kisfiát, hogy otthon megkezdjék a családdá válást.

Ijedtség, félelem, kétségbeesés

Molnár Imola még többet, összesen két hónapot volt kórházban a kisfiával, aki 30. hétre született 1750 grammal, és 1500-ra esett vissza.

„Akkor tudatosodott, hogy szülni fogok, amikor a sürgősségiről egyenesen a vajúdószobába vittek. Az ijedtség, a félelem, a kétségbeesés lett úrrá rajtam. Nem tudtam, miért következett ez be, nem tudtam, mi fog történni, hogy zajlik majd le a szülés, mi lesz utána. A koraszülés miatt nekem pont a legnehezebb szakaszra való felkészülés maradt ki, és a szükséges babadolgokat sem volt időm megvenni” – mondja Imola.

Úgy véli, ezt a lelkileg nagyon megterhelő időszakot csak súlyosbítják a kórházi körülmények, a távolság a babától, a szoptatási gondok, amelyek felmerültek.

Egészen pici ruháim nem voltak, sőt igazából másmilyen sem akkor még. Amíg mi kórházban voltunk, a férjem vásárolt ruhácskákat a saját elképzelése szerint, így volt olyan, amibe egy éves korára nőtt bele a gyermek. Emlékszem, akkor még nekem az 56-os méret is óriásinak tűnt” – eleveníti fel két évvel ezelőtti emlékeit az édesanya, aki időközben második gyerekét is világra hozta, így már van egy időre született kislánya is.

– fogalmazza meg az újszülöttgyógyász, aki nem csak munkája során találkozik korababákkal, neki magának is koraszülött volt a lánya.