
Majorchik Judit és csíkszeredai tanítványai
Fotó: Veres Nándor
Ugrások, forgások, pörgések – látványban gazdag gyakorlatokat végeznek kecsesen a lányok a tornaterem biztonságot nyújtó tatamiján. Látványtánc, ritmikus gimnasztika, sportaerobik – a torna több ágazata szerepel a csíkszentdomokosi Majorchik Judit tornakör óráin. Vele beszélgettem e mozgásforma gyakorlásához szükséges adottságokról, ennek hatékonyságáról.
2022. augusztus 18., 17:542022. augusztus 18., 17:54
Majorchik Judit tornatanár Balánbányán, Domokoson és Csíkszeredában is tornakört vezet lelkes kis- és nagylányok számára. S azért csak lányokat említek, mert többnyire kislányokkal foglalkozik. Mint megjegyzi, néhány versenyen találkozott már kisfiúkkal is, de számuk elenyésző.
„A tornának több ága van, egyike a ritmikus gimnasztika, melyre jellemzőek a nagy hajlékonyságot igénylő lazasági elemek, a forgások és az ugrások, nincs benne nehéz akrobatika. Mi foglalkozunk az akrobatika részével is, ami inkább a talajtornához közelít, akrobatikus elemeket tanulunk. Mindemellett még ott van a sportaerobik, ami szintén a tornának egy ága, és annak függvényében, hogy milyen versenyre készülünk, rakunk össze gyakorlatokat meg koreográfiákat. Komplexek ezek az órák. Ezért nem lehet kimondottan ritmikus gimnasztikának nevezni, mert annak egy másik jellemzője a különböző szerek használata, ilyen a szalag, a labda a buzogány. Erre nem igazán van lehetőség, mert ahhoz egy magas teremre lenne szükség” – magyarázza Judit.
Kis tanítványaival rendszeres részvevői a hazai és a külföldi gimnasztikai, avagy akrobatikus látványtánc versenyeknek, amelyeken – elmondása szerint – remekül tudják kombinálni a ritmikus gimnasztikát, az akrobatikát és az aerobikot.
Van, akinek jobban megy az akrobatika, van, akinek jobban megy a sportaerobik, én pedig megpróbálom szem előtt tartani, hogy ki miben jobb, miben tehetségesebb, s úgy látom, ez a gyerekeknek is megfelel” – fűzi hozzá.
Fejleszti a ritmusérzéket, mozgáskoordinációt, hajlékonyságot
Fotó: Veres Nándor
Több mint húsz éves tornatanári tapasztalata azt mutatja, hogy ez a mozgásforma egyre népszerűbb a gyermekek körében, s elsősorban a kislányok látogatják az óráit előszeretettel. Számára nem is annyira a versenyeken való részvétel a legfontosabb – fűzi hozzá –
S ez hordozza a sikerélményt is. „Ha a gyermekek mosolyogva jönnek, meg mosolyogva mennek ki a teremből, akkor az már egy visszaigazolás, hogy nekik ez tetszik, szeretik csinálni” – hangsúlyozza.
De érdemes számba venni e mozgásforma jótékony hatásait is. Sorolja is Judit:
Összetett sportág – emeli ki – s ez csak hasznára válik a gyerekeknek.
Judit több mint húsz éves tornatanári tapasztalata azt mutatja, hogy ez a mozgásforma egyre népszerűbb a gyermekek körében
Fotó: Veres Nándor
„Négy-öt éves korban szokták hozni a szülők, én inkább az öt éves kort ajánlom. Egy négy évessel is lehetne foglalkozni, amennyiben lehetőség lenne ennek a korosztálynak egy külön csoportot indítani, hiszen velük másként kell dolgozni. Ellenben, ha beteszek egy négy évest a nagyobbak közé, nem biztos, hogy számára annyira élvezetes. Ha egy vegyes korosztályú csoportban az ő szintjén próbálunk dolgozni, a nagyoknak nem lesz élvezetes. Úgy látom, hogy az öt éves lányok már eléggé jól bírják tartani a lépést” – magyarázza. Büszkén meséli, csoportjaiban jelenleg a legnagyobbak a nyolcadik osztályos lányok, de volt olyan generációja is, akik a tizenkettedik osztály befejezéséig látogatták az általa vezetett tornaköröket.
Amennyiben valaki ki szeretné próbálni ezt a mozgásformát, annak előnyére válik, ha hajlékony – mondja.
– jegyzi meg. De csak a hajlékonyság nem elegendő. Összhangban kell lennie az erővel, a ritmusérzékkel, a rugalmassággal, ez utóbbi például elengedhetetlen a szépen kivitelezett, magas ugrásokhoz.
„Ezeket a dolgokat fejleszteni lehet, de sokat számít, ha egy kislány mindezekkel az adottságokkal rendelkezik. Jobban lehet vele haladni mint azzal, aki teljesen a nulláról indul és rengeteg munkával érjük el, hogy megcsináljon egy cigánykereket. Vanna,k akik könnyedén, egy-két órán belül megcsinálják” – jegyzi meg.
Nevetve mondja, két gyermeke közül a kisebbik, a kilencedik osztályba készülő lánya a teremben nőtt fel mellette, ő is évekig hódolt ennek a mozgásformának.
Kecses, nőies mozgásforma
Fotó: Veres Nándor
Ez az a sportág – meséli lelkesen a tornatanárnő –, amelyben egy kislány megtalálja önmagát. Sikerélményt és önbizalmat ad, ha pedig versenyszerűen űzi, akkor az életre szóló élmény jelent. „Azt látom azokon a gyerekeken, akiket végigvittem, hogy valamilyen szinten befolyásolta a további életüket, mentalitásukat, hatással van rájuk, és nem utolsó sorban megszeretik a mozgást” – mondja, majd visszatér a lányok közé az edzésre. Ők meg szaltóznak, cigánykerekeznek – nőiesen, kecsesen, büszkén.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.
A farsangi időszak egyik klasszikus édessége a puha, illatos fánk, amelyet most a hagyományos lekvár mellett a mákos töltelék tesz igazán különlegessé. Sütőben készül, így könnyedebb, mégis gazdag ízvilágú finomság.
Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbálják a Tomcsa Sándor Színházban. A koponya című drámát Barabás Árpád rendezi, vele beszélgettünk.
Ahogy tavasztól őszig a természet törvényei szigorú keretek közé szorították a földdel való mindennapi munkát, úgy a téli, farsangi időszakban az emberek levedlették ezeket a korlátokat, szabályokat, teret engedve mindenféle bolondozásnak.
Olajban úszó csipsz helyett ropogós alternatíva: házi zöldségcsipsz könyv mellé. Egyszerű alapanyagokból, kevés olajjal, sütőben vagy fritőzben – nassolás bűntudat nélkül.
A Digitális családi jóllét sorozat második része azt járja körül, mennyi a „normális” képernyőidő. Nem tilt, hanem gondolkodásra hív: hogyan lehet tudatosabban jelen lenni a digitális térben, családként is.
Miközben az erdő ősszel színesbe borul és a levelek lassan lehullanak a lombhullató fák ágairól, a fenyők és más örökzöldek csendben megtartják zöld ruhájukat a tél folyamán is.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozata részeként Székelyudvarhelyen mutatják be január 30-án Cseke Péter Illyés Gyula-díjas szerző Pegazus a háztetőn című könyvét. A szerzővel Dávid Gyula és Zsidó Ferenc beszélget.
Egy magyar Úr New Yorkból – Kövi Pál és az Erdélyi lakoma címmel nyílt kiállítás a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban, amelyen jeles személyiség életébe engednek betekintést, aki könyvével a 20. század receptjeit mentette át az utókornak.
szóljon hozzá!