Kezelhetetlen a gyerek? Íme öt alapeszköz összezavarodott szülőknek

– magyarázza az édesanya, aki közben elvégezte az oktatói képzést is, a gyerekeivel sokkal mélyebb lett a kapcsolata, édesanyaként elfogadóbb lett, és küldetésének érzi megmutatni más – hozzá hasonlóan kétségbeesett – szülőknek, hogyan lehet egyszerűbb a gyereknevelés. Ezért is találkozunk egyre gyakrabban – egyelőre Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Nagyváradon – olyan workshopokkal, amelyeket szülőknek tart Jacsó Ágota. Hisztiről, dacról, testvérféltékenységről beszél és meghallgat, és igyekszik minél egyszerűbb és használhatóbb eszközöket adni a szülők kezébe.

De mitől lenne varázsszer a kapcsolódó nevelés?

A megközelítésmód kidolgozója, Patty Wipfler és az általa alapított amerikai Hand in Hand Parenting szervezet közel harminc éve nyújt információt, képzéseket, tanácsadást kisgyermekes családoknak. Modern kultúránk főáramával ellentétben, aminek eredményeképpen a szülők magukra maradnak és belefáradnak a gyereknevelés nehézségeibe, a kapcsolódó nevelés gyakorlati, mindenki által elsajátítható eszközöket nyújt az egyetemes családi kihívások leküzdésére.

Igen, ez a kifejezés elég gyakran elhagyja az édesanyák száját, hiszen nem könnyű helyt állni a mai világban, amikor az édesanya leginkább egy nyolcfunkciós menedzserként működik otthon: sofőr, orvos, szakács, időmenedzser, takarító – hogy csak a legfontosabbakat említsük. Nem csoda, hogy kevés idő jut a kapcsolódásra. Márpedig a szemlélet szerint ez a gyereknek épp olyan létszükséglete, mint az evés, az ivás, vagy a pelenkacsere.

Hogy mit jelent a kapcsolódás? Azt, hogy valaki ott van a közelében, csak rá figyel, vele foglalkozik, miközben nem mosogat, nem szedi össze a koszos zoknikat, és nem kavargatja a levest. A kapcsolódással feltöltődik a gyerek szeretettankja, biztonságban érzi magát, jól lesz. „A gyereknek ahhoz, hogy jól legyen, közelség kell meg szeretetteljes ráhangolódás, amikor ez nem történik meg, akkor a teste jelez. Sírás, remegés, kis dolgokon való kiakadás jelzi, hogy baj van. Például kiborul azon, hogy nem a piros tányérjába kapta az ennivalót. De ilyenkor nem a tányér színe a probléma, az csak az utolsó csepp volt a pohárban, s kibukhatott belőle a sok felgyülemlett feszültség, ami napközben érhette: hogy meglökték az oviban, az óvónéni rászólt stb. Ilyenkor helyre kell állítani a kapcsolódást, fel kell tölteni a gyerek szeretettankját” – magyarázza a szemlélet lényegét Jacsó Ágota.

2. Sírás meghallgatása. Jacsó Ágota szerint ez nem könnyű, mert arra neveltek minket, hogy a sírás rossz, véget kell vetni neki, de időnként a gyereknek szüksége van arra, hogy nyugodtan kiborulhasson anyának, elmondhassa, hogy neki fáj, rosszul esett valami. Előfordul, hogy a gyerekidő végén borul ki a gyerek, jelezvén, hogy mennyire nem tetszik neki, hogy véget ért. „Ilyenkor lehet, nem értjük, hogy na, gyerekidőztünk, mégis miért hisztizik a gyerek, de az történik, hogy mivel kapcsolódtunk vele, ismét biztonságban érezheti magát, és nyugodtan kiöntheti nekünk a rossz érzéseit. Azzal teszünk jót, ha meghallgatjuk” – javasolja saját tapasztalatból is az édesanya.

A kapcsolódó nevelés sajátossága, hogy nem ítélkezik, nem állítja, hogy adott helyzetek kezelésére vannak jó és rossz megoldások. Ha anyuka a gyerek viselkedésére kiabálással reagált, az azt mutatja, hogy ő is egyedül maradt a problémáival, neki is szüksége lenne meghallgatásra, kapcsolódásra, s legközelebb majd jobban helytáll.