
A dicséret egy olyan motivációs bázis, amelyet kár lenne nem kihasználni mind a gyerekek, mind a felnőttek körében
Fotó: 123RF
Biztosan sokan voltunk már úgy, hogy nem tudtuk, hogyan reagáljunk a dicsérő szavakra. Szoktunk egyáltalán dicsérni, fontos számunkra az elismerés? Milyen hatással van önbizalmunkra? Tudunk-e dicsérni, tudjuk-e fogadni az elismerő szavakat? S a kritikát jól tűrjük? Ilyen és hasonló kérdéseket boncolgattunk Ágoston Imola pszichológussal.
2022. április 07., 18:462022. április 07., 18:46
„Ha dicsérnek, nagyon jól esik, ellenben nem sokszor van részem benne” – mondja mosollyal az arcán Annamária. A negyvenes évei közepén járó kétgyerekes családanya tisztán emlékszik arra, hogy gyermekkorában inkább az édesanyja részéről érkeztek a támogató, elismerő szavak, dicséretek, édesapja erre nem igazán figyelt. Felnőtt korában azonban még kevesebb dicséretet kap, noha, mint elismeri, jól esnek az elismerő szavak, igaz, esetenként kényelmetlenül is érzi magát, ha „túlzásba viszik”. Ellenben, ha meg is dicsérik – jegyzi meg –, első reakcióként ugyan megköszöni, de nagyon hamar szabadkozni, hárítani kezd, sőt, pironkodva fűzi hozzá, még azon is elgondolkodik, nincs-e hátsó szándék a szép szavak mögött. Arra azonban kimondottan figyel, hogy ha úgy érzi, valaki megérdemli, akkor adjon hangot elismerésének. Két iskoláskorú gyermekét például nagyon sokszor bátorítja, dicséri, hiszen ő maga is látja, hogy milyen ereje van ennek. S nem csak gyerekek esetében.
„Egyre gyakrabban halljuk, hogy nincs szükségünk dicséretre, elég, ha mi szeretjük magunkat. Ez csak részben igaz. Csak akkor tudunk így működni, ha gyerekkorunkban a körülöttünk lévő felnőttek a megfelelően használt dicséretekkel segítettek egy egészséges önbizalom kialakításában. De az egészséges önbizalom mellett is időnként szükségünk van egy kis pozitív visszajelzésre” – mondja Ágoston Imola. A csíkszeredai pszichológus szerint viszont az, hogy miképpen viszonyulunk az elismerő szavakhoz emberenként, kultúránként változhat. A mi társadalmunkban talán az a gyakoribb, hogy szabadkozunk, ha dicséretet kapunk. Ezt a viszonyulást egy adott társadalomban a kollektív tudattalan mutatja meg.
– fűzi hozzá. Ugyanakkor abban látja egy másik akadályát annak, hogy nehezen fogadjuk be a dicséreteket, hogy az nincs összhangban az önértékelésünkkel. Azaz, az amit gondolunk magunkról, távol van attól, amit mondanak, és emiatt elfogadhatatlannak tűnik. Könnyebb eltolni magunktól, mint változtatni a magunkról kialakított képen.
Legtöbbször szabadkozunk, nem is tudjuk, hogy kell fogadni az elismerő szavakat
Fotó: 123RF
Az önbizalom központi fogalma a mindennapjainknak, gyakran halljuk, mondjuk, használjuk. De vajon ki mit ért alatta? Lényegében az önbizalom saját képességeinkbe, tehetségünkbe vetett hit. Ugyanakkor szoros kapcsolatban áll olyan fogalmakkal, mint siker, önszeretet, önhatékonyság, sikertelenség, kudarc. „Az önbizalom leggyakrabban olyan kontextusban kerül elő, ha hiányzik, ha hibádzik. Pedig önbizalommal élni jó, meghatározza életérzésünket, munkánkat, kapcsolatainkat. Gondoljunk csak saját élettapasztalatainkra. Mikor végezzük szívesebben akár a mindennapi dolgainkat? Ha folyamatosan az azokban rejlő hiányosságainkat jelzik vissza, ha nem kapunk semmiféle visszajelzést, vagy ha megdicsérnek érte? Azt sejtem, hogy legtöbbünket a pozitív visszajelzés motivál a legjobban.
– nyomatékosít a szakember. Mint fogalmaz, az önbizalmunk építésének kulcsa a visszajelzések adása, kapása, befogadása főként gyerekkorban. De természetesen a reális önbizalomhoz reális, hiteles visszajelzések kellenek.
Nem jó nevelési elgondolás – hívja fel a figyelmet – , hogy ha a gyereket sokat dicsérjük, lesz önbizalma. „Nem a sok dicséret, hanem a helyesen, tudatosan használt dicséret az egészséges önbizalom kulcsa. Az is fontos, hogy
A dán nevelési szokások szerint ők nem csak megdicsérik a gyereket, hanem beszédbe elegyednek a gyerekkel az elvégzett munka kapcsán. Megkérdezik, hogy mit csinált, hogyan valósította meg, miért úgy gondolkodott, és megerősítik abban, amit jól csinált. Itt a pozitív visszajelzés mellett az őszinte érdeklődés, és a beszélgetéssel alakuló kapcsolat, ami tovább motiválja a gyereket, és építi az önbizalmát.” Ha nem megfelelő módon használjuk a dicséretet – fűzi hozzá –, kétélű fegyverré válhat. Például túlzott dicséret túlzott önértékeléssel rendelkező, énközpontú felnőttet formál, akinek személyisége infantilis és labilis. „Ha pedig önértékelésünk súlypontja kívülre, a külvilágba esik, mindig kintről várjuk a megerősítést, csak arra építkezünk, akkor a motivációink, teljesítményünk mindig a külső megerősítésekhez kötődik majd.”
A pszichológus azt mondja, igazából a kérdés úgy tevődik fel, hogy tudunk-e úgy megfogalmazni kritikát, hogy a másik ember ebből építkezni tudjon, ne romboljuk, ne érezze, hogy támadjuk, és védekeznie, magyarázkodnia vagy visszatámadnia kell. „Érdemes kiemelni az »én-közlések« hatékonyságát a kritika megfogalmazásában. Ha azt fogalmazzuk meg, hogy a másik viselkedésében mi a bántó számunkra, milyen érzést vált ki belőlünk, sokkal hatékonyabb, mintha minősítenénk az ő viselkedését. Például tanárként nem azt mondom, hogy »Te folyton elkésel, szégyelld magad«, hanem megpróbálok úgy fogalmazni: »Amikor késve érkezel, számomra zavaró, megszakítod a munkát, lemaradsz dolgokról. Kérlek, legközelebb próbálj meg időben beérni.« Az utóbbi talán kedvezőbben hat a jó irányú változásra” – pontosít.
A hiteles dicséretre ugyanúgy szükségünk van, mint az építő jellegű kritikára – mondja Ágoston Imola pszichológus
Fotó: Ágoston Imola személyes archívuma
Ágoston Imola ugyanakkor fontosnak tartja kiemelni,
Ezzel biztosítom az önbizalma megtámogatását, és ez könnyebbé teszi a változást, változtatást. Ugyanakkor arra is rávilágít, hogy a kritika befogadhatóságát a két ember közötti kapcsolat minősége is meghatározza. Elfogadhatóbb az a kritika – magyarázza – amelyet olyan embertől kapunk, akivel kölcsönös bizalmi kapcsolatunk van. „Ha tudom, hogy az adott személyben megbízhatok, jó szándékkal van irántam, akkor könnyebben veszem a fáradságot, hogy beépítsem a visszajelzését, és változtassak a nemkívánatos viselkedésemen. Mind a hiteles dicséretre, mind az építő jellegű kritikára szükségünk van a kiegyensúlyozott élethez, és az sem mindegy, hogy kitől, mikor és milyen szándékkal kapjuk” – hangsúlyozza.
A vérző fogíny, a kellemetlen szájszag vagy a fogérzékenység nem olyan apróság, amit érdemes figyelmen kívül hagyni. A megfelelő fogápolás nemcsak a szép mosolyról, hanem az egészségünk megőrzéséről is szól.
Felsorolni is nehéz lenne, hogy mi mindent kínál a november 19-én, több mint 12 évnyi fejlesztés után megjelenő videójáték, a Rockstar Gamesnél készült GTA VI.
Negyven éve keresik a különleges pillanatokat és a jó fényeket: a csíkszeredai Prisma Fotóklub jubileumi kiállítással ünnepli négy évtizedes múltját, közösségét és a fotózás iránti töretlen szenvedélyét.
Sok szülő küzd azzal, hogy gyermeke elutasítja a zöldségeket, és csak néhány megszokott ételt hajlandó elfogadni. Pirlea Alessandra-Sabina dietetikussal beszélgettünk a válogatósság okairól és kezeléséről.
Harmadik évadával folytatódik az Amazonnál készült Hatalom Gyűrűi bővül a Blade Runner-univerzum, a Netflix egyik új minisorozatában láthatjuk, hogy miként lehet a kriptobiznisszel magasra törni, és hatalmasat zuhanni. Ajánló.
Ma arra a napra emlékezünk, amikor a szovjet csapatok vérbe fojtották az 1956-os forradalmat. Megannyi élet veszett oda, és ez nem csak a múltról szól. Erre hívja fel a figyelmet a Nem haltatok meg hiába című kezdeményezés is.
Kellemes meglepetés Dobó Kata új romkomja, a Hermányi Mariann főszereplésével készült Még egy kívánság, ami kellően szórakoztatóra sikeredett. Ajánló.
A csíkszeredai Szabadság téren már színes krizantémok, koszorúk és virágcsokrok közül válogathatnak azok, akik mindenszentekre készülnek. Árusokat kérdeztünk a virágok termesztéséről.
A forradalom lelkesedése, az utcai harcok félelme és a szabadság reménye elevenedik meg azokon a történelmi felvételeken, amelyeket október 23-án bocsátottak közszemlére a csíkszeredai Csíki Moziban.
Pókok, liftek, repülés vagy akár a ruhánkon lévő gombok: a fóbiák tárgya sokféle lehet, a félelem azonban nagyon is valós. Miért nem segít az észérv, és hogyan szabadulhatunk ki a rettegés fogságából? Szakembereket kérdeztünk.
szóljon hozzá!