Iskolai zaklatás: ne bűnbakot, megoldást keressünk

Ráadásul ez a fajta bántalmazás a felnőttek számára kevésbé látható, mivel ezekben az online csoportokban ők nincsenek jelen. Az áldozatok a szégyenérzet miatt vagy akár félelemből nem beszélnek róla, mint ahogy az is előfordul, hogy valamilyen módon kiderül, de nincs kellőképpen komolyan véve a szülők részéről. Az olyan tanácsok, hogy védje meg magát a gyermek, nem igazán segítenek, mivel ha tudta volna, biztosan megtette volna. Az is gyakran elhangzik, úgy a szülők, mint a pedagógusok részéről is, hogy „ne vedd fel”, ami megint nem működik, mert ez pont az az életkor, amikor az önértékelés, az énkép a kortársak visszajelzései, viszonyulása alapján alakul. „A zaklatás jelensége részben az online időszak miatt is erősödött fel. Hiszen a diákok sokáig voltak egymástól fizikailag távol, kimaradt a szociális kompetenciák csiszolásának, alakulásának a lehetősége, ezért is éretlenebbek, ezt fel kell ismerni és segíteni kell a felzárkózásban” – mutatott rá a pszichológus.

Milyen példát látnak?

A szakember szerint egy másik nagy probléma az a mód, ahogy a felnőtt társadalom kezeli a konfliktusokat és az eltérő véleményeket. Főleg az online térben

Amikor nincs egyensúly

A szakember többször kihangsúlyozta, hogy fontos különbséget tenni a bántalmazás és az életkorral együtt járó erőösszemérés között, hiszen van a fizikai erőszaknak egy természetes változata is, főleg a fiúk között, amikor kipróbálják az erejüket, játék közben lökdösik egymást, birkóznak, vagy akár össze is verekednek egy adott helyzetben. A konfliktushelyzettől is el kell határolni a zaklatást, mert ott mindkét fél valamilyen módon implikálva van, és inkább kölcsönös érdekellentétből adódik az agresszió.

Ennek a lélektani háttere a hatalom megszerzése, megtartása egy adott csoportban, mivel a zaklató nem tud más módon tekintélyt szerezni magának. Itt jön be a szemtanúk szerepe, akik azzal, hogy bámulnak, nevetnek, aktív vagy passzív módon részt vesznek a helyzetben, de nem segítenek az áldozatnak, ezáltal megerősítik a bántalmazó státuszát, vagy időnként akár ők is beszállnak a csoportnyomás hatására. Gyerekközösségekben ritkán zajlik rejtett zaklatás. Legtöbbször ez egy nyilvános, az egész csoport vagy osztály szeme előtt zajló folyamat, amelynek az a lényege megmutatni, „ki vagyok én”, „milyen erős vagyok”.

„Ez egy csoportdinamikai folyamat is, amikor összekerülnek a gyermekek előkészítőben, ötödikben, kilencedikben, beindulnak azok a csoportfolyamatok, amelyek azt a célt szolgálják, hogy mindenki megtalálja a helyét az osztályban, és mindenki fontosnak, értékesnek szeretné érezni magát. Ha ez egy érzelmileg vagy a társas készségek szempontjából éretlen közösség akár az életkori sajátosságok vagy a hozott családi minták miatt, akkor mindig lesz valaki (vagy valakik), akinek a bűnbak szerepe jut, vagy aki abban a csoportban áldozattá válik.

Nagy probléma, hogy sokszor a pedagógus sem lát bele ennek a hátterébe, és gyakran hallunk olyant, hogy az a gyerek ilyen vagy olyan, és hogy »ő tehet róla«. Persze, az ő személyiségének, viselkedésének is szerepe van ebben, de az áldozat szerepét, a zaklatást senki nem érdemli meg! Amikor zaklatásról beszélünk, akkor jellemzően nem egyforma erőviszonyok állnak fenn, akit bántanak, az nem is bánt senkit, legalábbis nem szándékosan, csak valamiért másabb, kilóg a sorból, szorongó vagy önbizalomhiányos, vagy nincs egy olyan családi háttere vagy baráti köre, aki őt megvédje, aki biztonságot nyújtson számára. Ezt használják ki a bántalmazók, a védtelenséget.”

Sok még a tennivaló

Mennyire van felkészülve a iskola, a pedagógus, hogy segítsen, felismerje és kezelje a problémát? László Enikő szerint még gyerekcipőben járunk, nemcsak az iskolában, hanem össztársadalmi szinten is ennek a komoly problémának a megoldása terén. Tavaly küldte le a minisztérium az iskolai zaklatás kezelésének a módszertanát, minden iskolában bizottságot kellett alakítani, ennek tagja az iskolai tanácsadó is. Szintén a tavalyi iskolai évben a Maros Megyei Neveléslélektani Központ továbbképzést szervezett az iskolai zaklatás témában a tanítóknak, tanároknak az iskolai tanácsadók bevonásával. Volt, ahol nagyobb volt az érdeklődés, volt, ahol a pedagógusok nagyobb számban igényelték a képzést, de vannak olyanok is, akik nem látják ennek a fontosságát.

Olyan sok, már azonnali beavatkozást igénylő problémával szembesülnek napi szinten az iskolai tanácsadók, hogy nem jutnak el odáig, hogy tervezetten, nyugodtan tudjanak dolgozni a megelőzésen.”

Kinek a felelőssége?

Amikor egy-egy bántalmazás a felszínre kerül, amikor már nem lehet megkerülni, akkor foglalkozni kell vele. Van-e erre eszköz? – kérdeztük László Enikőt. Mint kifejtette, a már említett tanügyminisztériumi rendelet elég jól össze van állítva, fontos támpontokat nyújthat. De ez még nem elég a tényleges megoldáshoz. Azt tapasztalják, hogy az iskoláknak, a pedagógusoknak nincs kellő rálátása a probléma.

Fontos lenne, hogy az iskolai belső szabályzatban benne legyen az a kitétel, ami szerint a szülők felelőssége is, amit a gyerek tesz, és a szülőnek kötelező módon részt kellene vennie a helyzet megoldásának a folyamatában. Jelenleg ahhoz, hogy az iskolai tanácsadó foglalkozzon egy gyerekkel, szükséges a szülők belegyezése. Ezt nem mindig kapja meg, főleg olyankor, ha a szülők nem akarnak szembenézni a problémával. Ez egy nagy akadály.

Ez egy hosszas, rendszeres munka, úgy az iskola, mint a család részéről. Egyáltalán nem mindegy, hogy a szülők mit mondanak a gyerekeknek otthon, milyen hozzáállással foglalkoznak egy-egy ilyen témával. Az nem segít, ha mindenki bűnbakot keres, az ilyen konfliktusok megoldásában minden érintett félnek megvan a maga felelőssége: a szülőknek, a pedagógusoknak és a közösségnek is, és mindenki a saját felelősségével kellene foglalkozzon elsősorban, ahhoz hogy lehetőség legyen a megoldásra.”

korábban írtuk

Bántalmazás az iskolákban: így készültek a KALOT bullyingről szóló filmjei

Az iskolai bántalmazás, a bullying témakörében készítettek kisfilmet a KALOT Egyesület a Nem csak fizikai erőszak erőszak! projekt keretében. A filmet Köllő Ildikó írta és rendezte, főszereplője Kolcza Rebeka színész.