Hirdetés
Hirdetés

Iskolai zaklatás: ne bűnbakot, megoldást keressünk

Mindig lesz valaki, akinek a bűnbakszerep jut •  Fotó: 123RF

Mindig lesz valaki, akinek a bűnbakszerep jut

Fotó: 123RF

Néha felnőttként struccpolitikát folytatunk, és hagyjuk, hogy gyermekeink, diákjaink maguk próbálják megoldani a konfliktusokat. Néha megpróbálunk beleszólni, segíteni, jól vagy rosszul. De kevésszer fordulunk szakértőhöz segítségért, próbáljuk megérteni, hogy mi is zajlik a háttérben. Pedig az elfogadás nélkül nincs megértés, a szülők, felnőttek támogatása, példamutatása nélkül nincs a gyermekek között sem tartós béke.

Simon Virág

2022. november 28., 20:062022. november 28., 20:06

László Enikő marosvásárhelyi pszichológussal, az iskolai tanácsadók vezetőjével az oktatási intézmények falain belül zajló zaklatások, megfélemlítések, most olyan divatos szóval a bullying jelenséget próbáltunk átbeszélni.

Hirdetés

Zaklatás háromféleképpen

A szakember rámutatott:  a zaklatásnak, megfélemlítésnek három formája van, és az iskolában mindhárom előfordul. A fizikai bántalmazás: a veréstől egészen a megfélemlítésig, a személyes tárgyak szétdobálásáig, megrongálásáig, ilyenkor a fizikai erővel való visszaélés dominál. Az áldozat néha nem is egyetlen agresszorral, hanem egy egész csoporttal találja szembe magát . A verbális agresszió leggyakoribb formái a csúfolkodás, az obszcén kifejezések használata, rágalmazás és rosszindulatú pletykák terjesztése. Nem elhanyagolható a szociális bántalmazás, ami a kiközösítésen, kizáráson alapul: „te nem játszhatsz velünk”, „menj el innen”, „te ehhez nem értesz” stb.

Nemcsak az iskolában

László Enikő több mint húszéves iskolai tanácsadói tapasztalata alapján állítja, hogy mindig is létezett iskolai zaklatás. Ami az utóbbi években felerősödött, az főleg a cyberbullying elterjedése, amikor a világhálón keresztül történik a bántalmazás. Ebben az esetben bárhol elérhető az áldozat, nemcsak az iskolában,

nincs az, hogy hazament és ott biztonságban van, mert délután, éjszaka, hétvégén is ráírhatnak, küldhetnek gúnyolódó megjegyzést, fenyegethetik, vagy akár terjeszthetnek róla valamilyen megszégyenítő képet is.

Ráadásul ez a fajta bántalmazás a felnőttek számára kevésbé látható, mivel ezekben az online csoportokban ők nincsenek jelen. Az áldozatok a szégyenérzet miatt vagy akár félelemből nem beszélnek róla, mint ahogy az is előfordul, hogy valamilyen módon kiderül, de nincs kellőképpen komolyan véve a szülők részéről. Az olyan tanácsok, hogy védje meg magát a gyermek, nem igazán segítenek, mivel ha tudta volna, biztosan megtette volna. Az is gyakran elhangzik, úgy a szülők, mint a pedagógusok részéről is, hogy „ne vedd fel”, ami megint nem működik, mert ez pont az az életkor, amikor az önértékelés, az énkép a kortársak visszajelzései, viszonyulása alapján alakul. „A zaklatás jelensége részben az online időszak miatt is erősödött fel. Hiszen a diákok sokáig voltak egymástól fizikailag távol, kimaradt a szociális kompetenciák csiszolásának, alakulásának a lehetősége, ezért is éretlenebbek, ezt fel kell ismerni és segíteni kell a felzárkózásban” – mutatott rá a pszichológus.

Milyen példát látnak?

A szakember szerint egy másik nagy probléma az a mód, ahogy a felnőtt társadalom kezeli a konfliktusokat és az eltérő véleményeket. Főleg az online térben

folyamatosan jelen van szinte bármilyen témával kapcsolatban a személyeskedés, a verbális agresszió, a másfajta vélekedés teljes elutasítása, trágár kifejezések használata. Mindezt a gyerekek is látják, így ne csodálkozzunk azon, ha ez lesz számukra a természetes. Hisz „nem azzal nevelünk, amit mondunk, hanem amit teszünk, a saját példánkkal.”

Amikor nincs egyensúly

A szakember többször kihangsúlyozta, hogy fontos különbséget tenni a bántalmazás és az életkorral együtt járó erőösszemérés között, hiszen van a fizikai erőszaknak egy természetes változata is, főleg a fiúk között, amikor kipróbálják az erejüket, játék közben lökdösik egymást, birkóznak, vagy akár össze is verekednek egy adott helyzetben. A konfliktushelyzettől is el kell határolni a zaklatást, mert ott mindkét fél valamilyen módon implikálva van, és inkább kölcsönös érdekellentétből adódik az agresszió.

A bullying egy rendszeresebb, hosszabb ideig tartó zaklatás, ahol az erőviszonyok között nincs egyensúly. Olyan szintű bántalmazás történik, ami nem egy személyes konfliktusból adódik, hanem a másik megszégyenítése, megsemmisítése a cél.

Ennek a lélektani háttere a hatalom megszerzése, megtartása egy adott csoportban, mivel a zaklató nem tud más módon tekintélyt szerezni magának. Itt jön be a szemtanúk szerepe, akik azzal, hogy bámulnak, nevetnek, aktív vagy passzív módon részt vesznek a helyzetben, de nem segítenek az áldozatnak, ezáltal megerősítik a bántalmazó státuszát, vagy időnként akár ők is beszállnak a csoportnyomás hatására. Gyerekközösségekben ritkán zajlik rejtett zaklatás. Legtöbbször ez egy nyilvános, az egész csoport vagy osztály szeme előtt zajló folyamat, amelynek az a lényege megmutatni, „ki vagyok én”, „milyen erős vagyok”.

Mit mond a felmérés?
A Maros Megyei Neveléslélektani Központ készített egy felmérést a 2021–2022-es iskolai évben, 2106 hetedikes és tizedikes Maros megyei diák részvételével. A tőlük kapott válaszokból kiderül, hogy az iskolákban a leggyakrabban a személyes tárgyak rongálása, szétdobálása fordul elő, az is, hogy elveszik egymás telefonját, belenéznek, valamint a lökdösődés, ezek a leggyakoribbak. Minden osztályban valamilyent szinten jelen van mindez, egyrészt életkori sajátosság is. A diákok 3,18 százaléka vallotta azt, hogy ők gyakran zaklatnak másokat. Az áldozatok aránya, akik gyakran vagy állandóan zaklatva vannak, 7,5 százalék, valamint 15,29 százalék mondta azt, hogy ő szemtanúként gyakran látott zaklatást, bántalmazást. Nemzetközi felmérések szerint a 7–16 éves diákok 15-20 százaléka szenved el valamilyen iskolai zaklatást. Sokkal általánosabb jelenség a zaklatás, mint amennyire az áldozatok és főleg az agresszorok beismerik. Iskolai közegben általában kiskamaszkorban jelenik meg, 3-4. osztálytól kezdődően. Azt, hogy ki mit tekint bántalmazásnak, több tényező is befolyásolja, de az egyik legfontosabb a megkérdezettek személyes tapasztalata, hiszen ha valaki egy bántalmazó közösségben nő fel, ott él, akkor neki természetes lehet a zaklatás. De van, aki különböző okok miatt túlérzékeny, és ő már a diákközösségekben természetesnek mondható heccelődést, erőfitogtatást is zaklatásként éli meg.

„Ez egy csoportdinamikai folyamat is, amikor összekerülnek a gyermekek előkészítőben, ötödikben, kilencedikben, beindulnak azok a csoportfolyamatok, amelyek azt a célt szolgálják, hogy mindenki megtalálja a helyét az osztályban, és mindenki fontosnak, értékesnek szeretné érezni magát. Ha ez egy érzelmileg vagy a társas készségek szempontjából éretlen közösség akár az életkori sajátosságok vagy a hozott családi minták miatt, akkor mindig lesz valaki (vagy valakik), akinek a bűnbak szerepe jut, vagy aki abban a csoportban áldozattá válik.

Az ilyen közösség azért nevezi meg a bűnbakot, mert ez egy önfelmentő folyamat, ha van valaki, aki a szolgálatos hibás, a szolgálatos problémás, aki »megérdemli a bántást«, akkor én rendben vagyok, illetve biztonságban vagyok, mert nem én vagyok az áldozat.

Nagy probléma, hogy sokszor a pedagógus sem lát bele ennek a hátterébe, és gyakran hallunk olyant, hogy az a gyerek ilyen vagy olyan, és hogy »ő tehet róla«. Persze, az ő személyiségének, viselkedésének is szerepe van ebben, de az áldozat szerepét, a zaklatást senki nem érdemli meg! Amikor zaklatásról beszélünk, akkor jellemzően nem egyforma erőviszonyok állnak fenn, akit bántanak, az nem is bánt senkit, legalábbis nem szándékosan, csak valamiért másabb, kilóg a sorból, szorongó vagy önbizalomhiányos, vagy nincs egy olyan családi háttere vagy baráti köre, aki őt megvédje, aki biztonságot nyújtson számára. Ezt használják ki a bántalmazók, a védtelenséget.”

Sok még a tennivaló

Mennyire van felkészülve a iskola, a pedagógus, hogy segítsen, felismerje és kezelje a problémát? László Enikő szerint még gyerekcipőben járunk, nemcsak az iskolában, hanem össztársadalmi szinten is ennek a komoly problémának a megoldása terén. Tavaly küldte le a minisztérium az iskolai zaklatás kezelésének a módszertanát, minden iskolában bizottságot kellett alakítani, ennek tagja az iskolai tanácsadó is. Szintén a tavalyi iskolai évben a Maros Megyei Neveléslélektani Központ továbbképzést szervezett az iskolai zaklatás témában a tanítóknak, tanároknak az iskolai tanácsadók bevonásával. Volt, ahol nagyobb volt az érdeklődés, volt, ahol a pedagógusok nagyobb számban igényelték a képzést, de vannak olyanok is, akik nem látják ennek a fontosságát.

Idézet
„Azt látom problémának, hogy olyan szinten le vannak terhelve a tanítók, tanárok és az iskolai tanácsadók is, hogy nem jut annyi idő, amennyi kellene a személyiségfejlesztésre, a problémák felismerésére, kezelésére, megelőzésére.

Olyan sok, már azonnali beavatkozást igénylő problémával szembesülnek napi szinten az iskolai tanácsadók, hogy nem jutnak el odáig, hogy tervezetten, nyugodtan tudjanak dolgozni a megelőzésen.”

Kinek a felelőssége?

Amikor egy-egy bántalmazás a felszínre kerül, amikor már nem lehet megkerülni, akkor foglalkozni kell vele. Van-e erre eszköz? – kérdeztük László Enikőt. Mint kifejtette, a már említett tanügyminisztériumi rendelet elég jól össze van állítva, fontos támpontokat nyújthat. De ez még nem elég a tényleges megoldáshoz. Azt tapasztalják, hogy az iskoláknak, a pedagógusoknak nincs kellő rálátása a probléma.

Idézet
„Mert nem az a megoldás, hogy az agresszív módon viselkedő gyereket kizárjuk, átpasszoljuk egy másik iskolába, áthárítjuk a felelősséget másra. Ezek gyerekek, a fejlődésük folyamatban van, ezt a folyamatot kell támogatni. Oka van annak, hogy ebbe a szerepbe kerültek, sok esetben az agresszor áldozat is egyben, a családban vagy egy másik közösségben.”

Fontos lenne, hogy az iskolai belső szabályzatban benne legyen az a kitétel, ami szerint a szülők felelőssége is, amit a gyerek tesz, és a szülőnek kötelező módon részt kellene vennie a helyzet megoldásának a folyamatában. Jelenleg ahhoz, hogy az iskolai tanácsadó foglalkozzon egy gyerekkel, szükséges a szülők belegyezése. Ezt nem mindig kapja meg, főleg olyankor, ha a szülők nem akarnak szembenézni a problémával. Ez egy nagy akadály.

Kisfilm is készült nemrég a jelenségről a KALOT Egyesület kezdeményezésére •  Fotó: Forrás: Köllő Ildikó Galéria

Kisfilm is készült nemrég a jelenségről a KALOT Egyesület kezdeményezésére

Fotó: Forrás: Köllő Ildikó

„Ha gond van a gyermekkel, ne a szülő döntse el, hogy akarja-e, hogy közbeavatkozzanak vagy nem. Nem a kizárás a megoldás, hanem a megoldáskeresés. Bár van olyan helyzet is, amikor az a legjobb megoldás, ha valamelyik érintett fél egy másik közösségbe kerül. Ha az iskola, a szülők, a felnőtt közösség nem tud mit kezdeni ezzel a témával, nem nyújt életképes megoldást, akkor a gyerekek fogják megoldani úgy, ahogy ők tudják.

Ha csak akkor kapjuk fel a fejünket, amikor már nagy a baj, sokkal nagyobb a veszélye annak, hogy valaki maradandóan sérülni fog. Mindenképpen segítséget kell nyújtani mindhárom félnek, a zaklatónak, az áldozatnak, beleértve a osztályközösséget is.

Ez egy hosszas, rendszeres munka, úgy az iskola, mint a család részéről. Egyáltalán nem mindegy, hogy a szülők mit mondanak a gyerekeknek otthon, milyen hozzáállással foglalkoznak egy-egy ilyen témával. Az nem segít, ha mindenki bűnbakot keres, az ilyen konfliktusok megoldásában minden érintett félnek megvan a maga felelőssége: a szülőknek, a pedagógusoknak és a közösségnek is, és mindenki a saját felelősségével kellene foglalkozzon elsősorban, ahhoz hogy lehetőség legyen a megoldásra.”

korábban írtuk

Bántalmazás az iskolákban: így készültek a KALOT bullyingről szóló filmjei
Bántalmazás az iskolákban: így készültek a KALOT bullyingről szóló filmjei

Az iskolai bántalmazás, a bullying témakörében készítettek kisfilmet a KALOT Egyesület a Nem csak fizikai erőszak erőszak! projekt keretében. A filmet Köllő Ildikó írta és rendezte, főszereplője Kolcza Rebeka színész.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. november 15., vasárnap

Nem csak a fogmosáson múlik: így őrizhetjük meg fogaink egészségét

A vérző fogíny, a kellemetlen szájszag vagy a fogérzékenység nem olyan apróság, amit érdemes figyelmen kívül hagyni. A megfelelő fogápolás nemcsak a szép mosolyról, hanem az egészségünk megőrzéséről is szól.

Nem csak a fogmosáson múlik: így őrizhetjük meg fogaink egészségét
Hirdetés
2026. november 14., szombat

Hogyan lett a Grand Theft Auto VI a világ legjobban várt szórakoztatóipari terméke?

Felsorolni is nehéz lenne, hogy mi mindent kínál a november 19-én, több mint 12 évnyi fejlesztés után megjelenő videójáték, a Rockstar Gamesnél készült GTA VI.

Hogyan lett a Grand Theft Auto VI a világ legjobban várt szórakoztatóipari terméke?
2026. november 12., csütörtök

Négy évtizede vadássza a pillanatot a Prisma Fotóklub

Negyven éve keresik a különleges pillanatokat és a jó fényeket: a csíkszeredai Prisma Fotóklub jubileumi kiállítással ünnepli négy évtizedes múltját, közösségét és a fotózás iránti töretlen szenvedélyét.

Négy évtizede vadássza a pillanatot a Prisma Fotóklub
2026. november 08., vasárnap

Csak tésztát enne, a zöldséget pedig messziről kerüli? Így kezelhetjük a gyermekkori válogatósságot

Sok szülő küzd azzal, hogy gyermeke elutasítja a zöldségeket, és csak néhány megszokott ételt hajlandó elfogadni. Pirlea Alessandra-Sabina dietetikussal beszélgettünk a válogatósság okairól és kezeléséről.

Csak tésztát enne, a zöldséget pedig messziről kerüli? Így kezelhetjük a gyermekkori válogatósságot
Hirdetés
2026. november 07., szombat

Ezeket a sorozatokat nézhetjük novemberben

Harmadik évadával folytatódik az Amazonnál készült Hatalom Gyűrűi bővül a Blade Runner-univerzum, a Netflix egyik új minisorozatában láthatjuk, hogy miként lehet a kriptobiznisszel magasra törni, és hatalmasat zuhanni. Ajánló.

Ezeket a sorozatokat nézhetjük novemberben
Ezeket a sorozatokat nézhetjük novemberben
2026. november 07., szombat

Ezeket a sorozatokat nézhetjük novemberben

2026. november 04., szerda

Nem halhatok meg hiába, avagy az 56-os forradalom üzente ma is a szabadságról szól

Ma arra a napra emlékezünk, amikor a szovjet csapatok vérbe fojtották az 1956-os forradalmat. Megannyi élet veszett oda, és ez nem csak a múltról szól. Erre hívja fel a figyelmet a Nem haltatok meg hiába című kezdeményezés is.

Nem halhatok meg hiába, avagy az 56-os forradalom üzente ma is a szabadságról szól
2026. október 31., szombat

Te mit tüntetnél el a világból? – a Még egy kívánság megnézése után valószínűleg már semmit

Kellemes meglepetés Dobó Kata új romkomja, a Hermányi Mariann főszereplésével készült Még egy kívánság, ami kellően szórakoztatóra sikeredett. Ajánló.

Te mit tüntetnél el a világból? – a Még egy kívánság megnézése után valószínűleg már semmit
Hirdetés
2026. október 30., péntek

Egy év munkája néhány nap alatt térül meg: így készülnek a krizantémtermesztők mindenszentekre

A csíkszeredai Szabadság téren már színes krizantémok, koszorúk és virágcsokrok közül válogathatnak azok, akik mindenszentekre készülnek. Árusokat kérdeztünk a virágok termesztéséről.

Egy év munkája néhány nap alatt térül meg: így készülnek a krizantémtermesztők mindenszentekre
2026. október 26., hétfő

Embernek maradni a megpróbáltatásokban – 1956 képekbe sűrítve

A forradalom lelkesedése, az utcai harcok félelme és a szabadság reménye elevenedik meg azokon a történelmi felvételeken, amelyeket október 23-án bocsátottak közszemlére a csíkszeredai Csíki Moziban.

Embernek maradni a megpróbáltatásokban – 1956 képekbe sűrítve
2026. október 24., szombat

„Tudom, hogy nem veszélyes, mégis rettegek” – Miért nem tudjuk legyőzni a fóbiáinkat puszta akaraterővel?

Pókok, liftek, repülés vagy akár a ruhánkon lévő gombok: a fóbiák tárgya sokféle lehet, a félelem azonban nagyon is valós. Miért nem segít az észérv, és hogyan szabadulhatunk ki a rettegés fogságából? Szakembereket kérdeztünk.

„Tudom, hogy nem veszélyes, mégis rettegek” – Miért nem tudjuk legyőzni a fóbiáinkat puszta akaraterővel?
Hirdetés