
Manapság boldogsághajszolás van, a boldogságot pedig nem tudják receptre adni
Fotó: Pixabay
Mi a teendő, ha valaki felismeri, hogy egy családtagja depressziós, szorong, pánikrohamai vannak, netán függőségben, demenciában szenved – tettem fel a kérdést Zöldi Emese klinikai szakpszichológusnak, aki válaszaiban arra is kitért, hogy milyen jelei vannak a különböző pszichés betegségeknek.
2020. január 13., 17:142020. január 13., 17:14
Alaphelyzet: egy családtagom szorong, esetleg depressziós, felismerem, hogy megváltozott, ő viszont nem beszél velem erről és ingerlékeny lesz, ha előhozzuk a témát. Mi a teendő – kérdezem a csíkszeredai szakembert. Zöldi Emese szerint ilyen esetben nagyon nehéz egy családtagnak, amennyiben a kapcsolatban nem működött jól a kommunikáció.
„Ha a kommunikáció jól működik, akkor a családtag meg tudja győzni az illető beteget, hogy érte változzon, mert neki nem jó. Ha beleegyezik, lehet lépni. Ahol nagy a tagadás, a családtagok nem igazán van amit csináljanak, amíg nem kerül a beteg kritikus helyzetbe, azaz nem lesznek szervi problémái, melyekkel orvoshoz kerül. Sajnos a pszichiátria és pszichológia még mindig a háttérbe szorul, azok a betegségek, melyeket szikével, gipszel gyógyítanak, elfogadottabbak” – magyarázza.
Ha egy férfinak történetesen pánikrohamai vannak, akkor ez már kényeskedésszámba megy, gyengeséget jelent.
„Nem értik, hogy lehet szorongani nem létező dolgoktól. Ezt nehéz elmondani a párjának, viszont a társ is meg kell értse. Mi a teendő, mikor ki akarja vonni magát bizonyos társadalmi események alól? Ha nyomást gyakorlok rá, családi viszály alakul ki. A család süllyed a betegségében, a családtag úgy érzi, ő mellőzve, hanyagolva van, és egy teljesen rossz viszony alakul ki. Ha nagyon idejében felismerjük a hangulatingadozásokat, közösen, beszélgetésekkel simán meg lehet oldani a helyzetet” – mondja.
Napjainkban – hívja fel a figyelmet a pszichológus – a harminc, negyven és ötven éves korosztályban fordul elő nagyon gyakran depresszió, pánikroham.
Fontos tisztázni, hogy a depresszió és a pánikroham nem ugyanaz. A depressziós eljut oda, hogy meg akar halni, nem akar létezni, eljut az élet értelmetlenségéhez. Nehezen ismeri fel a beteg, hogy belecsúszott ebbe a betegségbe. Súlyos esetekben megjelenik a súlyingadozás, az olyan szintű életkedvtelenség, amikor már nem megy dolgozni, nem törődik a családjával, vagy már nem is akar tisztálkodni. A pánikrohamos a sürgősségin kezdi: rosszul van, fullad meg, halálfélelme van. Nehéz szembesülni azzal, hogy nincs szervi baja, de produkálja a tüneteket. Az összes pánikbeteg elmondja, hogy halálféleleme van és nem akar meghalni, emiatt elismeri, hogy beteg, és akar tenni ellene. A szorongás és a stressz pedig két külön dolog – szögezi le a szakember.
tulajdonképpen a pihenési idő alatt terheljük az agyunkat, és minderre még ránehezednek a mindennapok nehézségei. A stresszmentesség valójában képi információmentesség és hangmentesség kell legyen. A szorongás tünetei a gyomorideg, nehéz légzés, erős szívdobogás, megemelkedett pulzus. Az a jobbik eset, amikor felismerem, hogy szorongok olyan helyzetekben, amikor nem kellene, és elmegyek, hogy oldjuk meg a problémát. Ilyenkor az önértékelésen, az énképen kell dolgozni. Napjainkban ez már a tizenéves generációnál is megjelenik. Sokan vannak, akik felismerik és tenni akarnak, de sokan a szorongást átviszik depresszióba. Addig szorongunk, amíg beleszomorodunk, és nem tudjuk, miért” – magyarázza Zöldi Emese.
Úgyszintén nehéz szembenézi azzal a helyzettel, amikor egy hozzátartozó esetében megjelenik a demencia, a szellemi leépülés, ami a szakember szerint ma már az ötven-hatvanéves korosztályt is egyre gyakrabban érinti. Mit tesz a beteg? Titkolja az állapotát, szorong, és kerül bizonyos feladatokat, mert nem tud megjegyezni több dolgot is egyszerre. A pszichológus szerint ha a környezet nem veszi észre elég hamar ezeket a tüneteket, nem beszéli át és nem fordul szakemberhez minél hamarabb, a beteg süllyedni kezd a szorongásában, az ingerlékenységében, depresszív jellegeket kezd mutatni, miközben ő felejt.
Ha a betegnek folyamatos ellátásra, kényelemre van szüksége, jobb, ha ellátó központba kerül
Fotó: Pixabay
„Itt is hatalmas a szerepe a családtagoknak az egymásra figyelésben. Amikor súlyosabb stádiumban van a beteg, akkor ellátására szorul. Számára nem nyilvánvaló, hogy miért kell bevenni a gyógyszert, fontos a hozzátartozó következetessége e tekintetben. Türelem, türelem, türelem – ez vár a hozzátartozóra, viszont a türelem véges. Ezért fontos tehermentesíteni, szabad időt biztosítani annak a személynek, aki ellátja a beteg családtagját.
Itt jön be nálunk a társadalmi előítélet azokkal szemben, akik úgymond nem képesek ellátni a beteg hozzátartozót. Sokak számára nehéz felvállalni az előítéletek miatt” – fűzi hozzá Zöldi Emese.
A pszichiátriai betegség sorába tartoznak a függőségek is. A pszichológus szavaiból kiderül, gyermekeknél, fiataloknál elsősorban a játékfüggőség kialakulása állhat fenn, ami részben pártolt. A szülők azzal nyugtatják magukat, nem kerül plusz pénzbe, mert ki sem megy a házból, nem csinál semmi rosszat, szem előtt van. Amikor valaki több mint négy órát ül a számítógép előtt és játszik, az már függőség – hangsúlyozza ki a szakember. Az ilyen fiatalok – teszi hozzá – később nem tudnak elhelyezkedni a társadalomban, kicsúsznak a szülői kezek közül.
„Hiába jön az anyai, apai szigor, amikor már valahol elcsúszott, nem tudjuk aktivá tenni őket. Ez olyan, mint a drog, az alkohol vagy netalán az ételfüggőség. Mi a teendő? Egy kétéves gyermek ne a telefont kezelje, hanem tudjon kockából tornyot rakni. Már gyerekkorban kellenek a határok, korlátok. Ott vannak a csoportos játékok, rendben, hagyjuk, hogy megmaradjanak a virtuális barátai, de nem ismételünk, egy játszma egy játszma marad” – fogalmaz a pszichológus.
Napjainkban a harminc, negyven és ötven éves korosztályban fordul elő nagyon gyakran depresszió, pánikroham
Fotó: Pixabay
Felnőttkorban másfajta függőségek jellemzőek, más jellegű következményekkel. „Amikor azzal szembesülünkk, hogy alkoholista egy családtag, feltevődik a kérdés, kilépünk vagy sem a kapcsolatból? Meddig csinálom, és mikor leszek társfüggő ? Ha társfüggő vagyok, azt jelenti, hogy élek az önsajnálaton keresztül.
Itt szenvednek a gyermekek, akik igazából nem tudnak tenni semmit. Hozzátartozónak, családtagnak lenni nem a megmentő szerepét jelenti, mert nem vagyunk megmentők. Legtöbb pszichés és pszichiátriai betegségnél, a betegnek akarnia kell, hogy kijöjjön az adott állapotból, ellenkező esetben nem tudjuk megmenteni” – mutat rá a szakember.
Zöldi Emese csíkszeredai klinikai szakpszichológus. Fontos, hogy a betegek hozzátartozói magukra is figyeljenek, saját határaikat is fel kell állítsák
Fotó: Pinti Attila
Odafigyelés, türelem, elfogadás – tulajdonképpen ezek a kulcsszavak, a kérdés csupán az, hogy meddig. Zöldi Emese fontosnak tartja kiemelni, tudatosítani kell, hogy a betegek hozzátartozói magukra is figyeljenek, saját határaikat is fel kell állítsák. „Azt mondjuk, szeresd önmagad, mint felebarátodat. Mindig elfelejtjük a mondat első felét. Ha én önmagammal rendben vagyok, megvédem saját magam, a hozzám közel állókra is tudok figyelni, tenni értük. Ne az ő életüket éljem. Ne legyek önző, de legyek” – magyarázza.
„Nálunk inkább tagadás van. Az, hogy hozzátartozó jöjjön terápiára, mert ő felvállalta a helyzetet, talán egyszer, kétszer megtörténik, de harmadjára nem jön vissza, mert szembesül az ő negatívumaival, képtelenségeivel, hogy miken nem lépett át, és ilyenkor jön a tagadás. Nincs varázspálcánk, vannak kudarcok is, ezt is el kell fogadni. Manapság sajnos boldogsághajszolás van, a boldogságot pedig nem tudjuk receptre adni.”
A hawaii csirkemell egy igazi klasszikus: egyszerre sós a sonkától és a sajttól, és kellemesen édes az ananásztól. Ráadásul szupergyorsan elkészül, így tökéletes választás egy rohanós hétköznapra vagy egy lusta vasárnapi ebédre is.
Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.
Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.
Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.
A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.
Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.
Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.
Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.
szóljon hozzá!