
Videósorozat készül a kórházban. Szilárd a témaadó, a szereplő, a vágó és a rendező is
Fotó: Varga Szilárd
Szilárd 18 éves, és a multimédia iránt érdeklődik. Indíttatása viszont nem a pályaválasztás. Azt szeretné, hogy akik hozzá hasonló betegségben szenvednek, több információt kaphassanak, így spórolva meg a temérdek fájdalomból. Varga Szilárd betegségének diagnózisa: akut limfoblasztos leukémia, erről szól a most készülő videósorozata is.
2018. október 16., 16:312018. október 16., 16:31
2018. október 16., 20:282018. október 16., 20:28
Vérképző sejtek burjánzása, nagyon leegyszerűsítve így nevezhető az a kór, amelyet a gyergyóremetei, lassan nagykorúvá váló Varga Szilárd orvosai megállapítottak. A kórral küzdő fiatal nem tölti önsajnálattal az idejét, nemrég egy videót tett közzé a YouTube videomegosztón. Bemutatkozó mozgókép ez, egy sorozat első része, melyben úgy fogalmaz a kitalálója:
„Azért készítem ezt a videót, mert én, amikor felmentem az internetre, nem kaptam igazából senki olyant, aki laikus elszenvedője lett volna ennek a betegségnek, és támaszom tudott volna lenni. Igen-igen kellemetlen, amikor nincs, aki elmondja neked, mi az, amire kell figyelj. Az orvosodnak nagyon sok dolga van, erre nincs ideje, tehát mindent magadon kell kitapasztalj, és ezek a tapasztalatok igen sok fájdalommal járnak. A videóval ezekből lehet sokat megspórolni.”
Megkeresésünkre Varga Szilárd a marosvásárhelyi kórházból telefonon válaszolt. „Több mint hét hónapja, hogy szembesültem, és elfogadtam a tényt: leukémiás vagyok.” Bár a kezelések mellékhatása lehet depresszió, azt mondja, az nem verte le a lábáról, haragot viszont érzett, és ilyenkor ellökte magától azokat az embereket, akik tulajdonképpen segíteni akartak.
Volt, hogy makacskodtam, de azt sosem kérdeztem meg, miért pont velem történik. Úgy voltam vele, hogy én valamiért megkaptam ezt a betegséget, és ma már úgy könyvelem el, hogy ez számomra inkább áldás, mintsem átok: sokat tanultam, sok jó embert kaptam ezáltal, és úgy érzem, felnőttem.”
„Amikor bekerültem a kórházba, mind azt szajkóztam: mondják meg, hány százalék esélyem van túlélni. A nővérektől azt kaptam, hogy pontosan annyi, mint nekik. Ha az úton elüti az autó, hamarabb meghalhat, mint én. Nekem gyakorlatilag minden esélyem megvan arra, hogy teljes értékű életet éljek, persze, kell vigyáznom magamra, mert ez nem egy kis betegség” – fogalmaz Szilárd, hozzátéve: „egy középkorú mérnök akart megkeresni, ő tizennégy évesen ment át ezen a betegségen, kigyógyult, most egészséges, szabad. Tehát nekem is minden esélyem megvan. Az akut limfoblasztos leukémia gyógyítható, és ezt sokan nem tudják. Meghallják, hogy leukémia, s egyből el is temettek. Az otthoniakkal én is meg kellett értessem: potyára sírtok, hiába temettek, ez gyógyítható.”
A jó hírt akarja megosztani sorstársakkal és hozzátartozókkal a videósorozat révén, melyet öt részesre tervez, a leukémiás kezelés fázisaihoz igazítja a tapasztalatok megosztását.
Átalakulás... és nem számítógépes trükkel
Fotó: Varga Szilárd
Az első videót telefonnal rögzítette Szilárd, de bevallotta, a hiányos technikai eszközök miatt sok türelem és még több idő kell egy-egy rész forgatásához, megvágásához. Nem panaszkodott, azt mondta, így is boldogul, bár kinézett egy Canon-készüléket, amelyre pályázik. „A kezelésem alatt megtanultam elfogadni, megérteni, hogy az emberek akarnak segíteni, és ők így tudnak együttérzést kinyilvánítani, kérni viszont nem tudok, nem is fogok.”
Nem kell kérnie, csak elfogadnia.
Megkeresésünkre Gaál Marianna elmondta: „Szilárd nem depressziósan önsajnálni akar, hanem informálni, tanítani, példát mutatni. Ehhez pedig technikára van szüksége. Igaz, elmondta, hogy ő nem szeretne kérni, de nem is ő kért. Én kértem. Neki. Mert a szülei ugyan dolgos emberek, de két gyereket nevelnek, dolgoznak. Biztos vagyok benne, hogy mindent megadnának a gyermeküknek, akár erőn felül is. De az ő erejük is véges. Amit a pluszkiadásokra kellene munkával fordítaniuk, inkább lehessenek a gyermekeikkel, vagy pihenhessenek kicsit. Én csak ennyit szeretnék: egy minimális terhet igyekezzünk levenni a vállukról.”
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Amikor a mézeskalács illata belengi az otthonainkat, érezzük, hogy közeleg az ünnep. Nálatok sincs karácsony mézeskalács nélkül? Mutasd meg a mézeskalács-remekművedet, és nyerj!
A téli madáretetés nemcsak közvetlen táplálék kihelyezésével történhet. Többféle módon is kedveskedhetünk a madaraknak a kihívásokkal teli keményebb téli időszakban, ezeket az alternatív lehetőségeket fogjuk bemutatni.
Hat éve egy merész ötlet született Csíkszeredában: zenével átszőtt tudományos történetmesélés. A projekt mára közösséggé, élménnyé és ünneppé nőtte ki magát, most pedig a jubileumi, karácsonyi „Best of” előadáson vehettünk részt.
Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?
Az uborkasaláta nem hiányozhat a sült húsok, fasírtok mellől. A kínai változat nemcsak azért különleges, mert a fűszerezése teljesen más, hanem azért is, mert kés helyett sodrófával dolgozzuk meg az uborkát.
A káposztaszeletek tökéletes alapot adnak a fűszeres darált húsnak – egy olyan téli fogás, amelyhez nem kell távoli alapanyag. Az ételnek házias, szaftos ízvilága van. Akár hétköznapi ebédnek, akár vendégváró különlegességnek is remek választás.
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
A fekete retek nemcsak nagyanyáink mézes népi gyógyszere, hanem sokoldalú őszi-téli zöldség, amely levesekben, salátákban és rakott ételekben is megállja a helyét. Érdemes közelebbről megismernie gyógyhatásait és változatos felhasználási módjait.
Nem rabként, hanem börtönkönyvtárosként „zárják rá” a súlyos fémajtót évek óta Illyés Claudiára, a Maros Megyei Könyvtár alkalmazottjára.
szóljon hozzá!