
Videósorozat készül a kórházban. Szilárd a témaadó, a szereplő, a vágó és a rendező is
Fotó: Varga Szilárd
Szilárd 18 éves, és a multimédia iránt érdeklődik. Indíttatása viszont nem a pályaválasztás. Azt szeretné, hogy akik hozzá hasonló betegségben szenvednek, több információt kaphassanak, így spórolva meg a temérdek fájdalomból. Varga Szilárd betegségének diagnózisa: akut limfoblasztos leukémia, erről szól a most készülő videósorozata is.
2018. október 16., 16:312018. október 16., 16:31
2018. október 16., 20:282018. október 16., 20:28
Vérképző sejtek burjánzása, nagyon leegyszerűsítve így nevezhető az a kór, amelyet a gyergyóremetei, lassan nagykorúvá váló Varga Szilárd orvosai megállapítottak. A kórral küzdő fiatal nem tölti önsajnálattal az idejét, nemrég egy videót tett közzé a YouTube videomegosztón. Bemutatkozó mozgókép ez, egy sorozat első része, melyben úgy fogalmaz a kitalálója:
„Azért készítem ezt a videót, mert én, amikor felmentem az internetre, nem kaptam igazából senki olyant, aki laikus elszenvedője lett volna ennek a betegségnek, és támaszom tudott volna lenni. Igen-igen kellemetlen, amikor nincs, aki elmondja neked, mi az, amire kell figyelj. Az orvosodnak nagyon sok dolga van, erre nincs ideje, tehát mindent magadon kell kitapasztalj, és ezek a tapasztalatok igen sok fájdalommal járnak. A videóval ezekből lehet sokat megspórolni.”
Megkeresésünkre Varga Szilárd a marosvásárhelyi kórházból telefonon válaszolt. „Több mint hét hónapja, hogy szembesültem, és elfogadtam a tényt: leukémiás vagyok.” Bár a kezelések mellékhatása lehet depresszió, azt mondja, az nem verte le a lábáról, haragot viszont érzett, és ilyenkor ellökte magától azokat az embereket, akik tulajdonképpen segíteni akartak.
Volt, hogy makacskodtam, de azt sosem kérdeztem meg, miért pont velem történik. Úgy voltam vele, hogy én valamiért megkaptam ezt a betegséget, és ma már úgy könyvelem el, hogy ez számomra inkább áldás, mintsem átok: sokat tanultam, sok jó embert kaptam ezáltal, és úgy érzem, felnőttem.”
„Amikor bekerültem a kórházba, mind azt szajkóztam: mondják meg, hány százalék esélyem van túlélni. A nővérektől azt kaptam, hogy pontosan annyi, mint nekik. Ha az úton elüti az autó, hamarabb meghalhat, mint én. Nekem gyakorlatilag minden esélyem megvan arra, hogy teljes értékű életet éljek, persze, kell vigyáznom magamra, mert ez nem egy kis betegség” – fogalmaz Szilárd, hozzátéve: „egy középkorú mérnök akart megkeresni, ő tizennégy évesen ment át ezen a betegségen, kigyógyult, most egészséges, szabad. Tehát nekem is minden esélyem megvan. Az akut limfoblasztos leukémia gyógyítható, és ezt sokan nem tudják. Meghallják, hogy leukémia, s egyből el is temettek. Az otthoniakkal én is meg kellett értessem: potyára sírtok, hiába temettek, ez gyógyítható.”
A jó hírt akarja megosztani sorstársakkal és hozzátartozókkal a videósorozat révén, melyet öt részesre tervez, a leukémiás kezelés fázisaihoz igazítja a tapasztalatok megosztását.
Átalakulás... és nem számítógépes trükkel
Fotó: Varga Szilárd
Az első videót telefonnal rögzítette Szilárd, de bevallotta, a hiányos technikai eszközök miatt sok türelem és még több idő kell egy-egy rész forgatásához, megvágásához. Nem panaszkodott, azt mondta, így is boldogul, bár kinézett egy Canon-készüléket, amelyre pályázik. „A kezelésem alatt megtanultam elfogadni, megérteni, hogy az emberek akarnak segíteni, és ők így tudnak együttérzést kinyilvánítani, kérni viszont nem tudok, nem is fogok.”
Nem kell kérnie, csak elfogadnia.
Megkeresésünkre Gaál Marianna elmondta: „Szilárd nem depressziósan önsajnálni akar, hanem informálni, tanítani, példát mutatni. Ehhez pedig technikára van szüksége. Igaz, elmondta, hogy ő nem szeretne kérni, de nem is ő kért. Én kértem. Neki. Mert a szülei ugyan dolgos emberek, de két gyereket nevelnek, dolgoznak. Biztos vagyok benne, hogy mindent megadnának a gyermeküknek, akár erőn felül is. De az ő erejük is véges. Amit a pluszkiadásokra kellene munkával fordítaniuk, inkább lehessenek a gyermekeikkel, vagy pihenhessenek kicsit. Én csak ennyit szeretnék: egy minimális terhet igyekezzünk levenni a vállukról.”
Jeges víz, kontrollált légzés, tudatos döntés. A hidegterápia ma már nem csak az extrém sportolók kihívása.
A dió nem csupán sütemények alapanyaga: sós krémekben, tésztákban, salátákban és mártásokban is megállja a helyét. Értékes tápanyagforrás, gazdag hagyomány és nemzetközi konyhák izgalmas receptjei kapcsolódnak hozzá.
A szerelmesek napján szinte kötelező a virág. Ezt diktálja a globális marketingpiac, és már-már azt hisszük, ha ilyenkor nem kapunk bár egy szál rózsát, akkor nem is szeretnek igazán. De tudjuk-e valójában, hogy az a szál rózsa milyen utat jár be?
Nem hiszel a csodákban? Akkor ismerd meg Zsuzsi és Levente történetét, akik életük romjain újra egymásra találtak, és végül valóra váltották tinédzserkori álmukat.
Egy újévi bál, egy félresikerült isler, egy bezárt ajtó, és rengeteg közös ima – ezekből az apró pillanatokból áll össze Urszuly Árpád és Magdolna közös élete. 1956. november 25-én mondták ki az igent, és azóta is egymás mellett maradtak, békességben.
Az élő állat minősége, súlya, de a hús szerkezete is számít, a fűszereket apróra darálják vagy darabolják, aztán gyúrják, töltik, sütik és füstölik a kolbászt, majd jóízűen elfogyasztják. De mi alapján értékel a zsűri egy megmérettetésen?
A székely közösség múltjának és jelenének sokszínű, élő lenyomatát mutatná meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet Székely Menyasszony című tárlata. A kiállítás kurátorával, Simonovics Ildikóval beszélgettünk.
A korai felmelegedés idén gyorsan felébresztette a természetet, az utóbbi évekhez képest szokatlanul hamar. A tavasz érkezése számtalan apró jelből kiolvasható, ilyenkor még finom, szinte észrevétlen változások árulkodnak róla.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
szóljon hozzá!