„Pont, mint az anyám!” A belénk ivódott családi minták
Az anyáinktól hozott minta rányomja bélyegét a nőiességünkre, de a párkapcsolatunkra is
Fotó: 123RF
Családi minták. Észrevétlenül belénk ivódnak, mozdulatainkban, reakcióinkban visszük magunkkal, ott vannak a szívünkben, a fejünkben. Ott vannak akkor is, amikor zsigerből reagálunk egy adott szituációra, majd rájövünk, hogy úgy viselkedtünk, mint a szüleink. Saját sorsunkat alakítjuk, vagy anyáink, apáink sorsát örököljük? Hogyan hagyhatjuk magunk mögött a nekünk nem tetsző szülői mintákat? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Antal Ildikó egyéni-, pár- és család-pszichoterapeutával.
D. Balázs Ildikó
2022. február 02., 17:462022. február 02., 17:46
Azt szokták mondani, hogy már az anyatejjel magunkba szívjuk a különböző mintákat – reagál Antal Ildikó, aki szerint például utánzással tanuljuk meg az anyai, női, feleségi viselkedésnormákat, amelyek bizonyos helyzetben aktiválódnak, azaz a minták automatikusan előjönnek a tudatalattiból.
„Hiába fogadtuk meg magunknak, hogy nem leszek olyan, mint az anyám, vagy mint az apám, akkor is olyan leszek, mert ez bennem van, ezt láttam, ezt tapasztaltam, és ezeket tudom működtetni. De ez nem baj. Az a fontos, hogy észre tudom-e venni, hogy adott helyzetben olyan voltam, mint ők. Nem akartam érzelmileg zsarolni, de mégis azt tettem. Mert a megváltoztatásnak az az első lépése, hogy észreveszem. Nagyon lényeges, hogy vegyük észre, pont azt csinálom, ami nekem gyermekként nem tetszett az anyámmal kapcsolatosan, és akkor minden bizonnyal a gyermekemnek sem tetszik, s ha lehetséges, keressek egy más viselkedési formát” – magyarázza.
Milyennek látjuk magunkat, szüleinket?
A szakember szerint, tudatosul vagy sem, de az anyáinktól hozott minta rányomja bélyegét a nőiességünkre, s ezáltal a férfiakkal való kapcsolatunkra is. Milyen nőnek láttuk anyánkat? Nőies, adott magára, önérzetes, reális önbizalommal és énképpel, vagy alárendelődő szerepben, alacsony önértékeléssel, netán kapitány szerepben, eltúlzott önértékeléssel? És az anyai minta tükrében milyennek látjuk magunkat? Jó az önbizalmunk, reális az énképünk, elégedettek, boldogok vagyunk, hogyan viselkedünk? Ugyanakkor milyennek láttuk szüleinket mint házastársak? Szerető, egymásra figyelő pár, akik értékelték, tisztelték egymást, időnként kiruccantak ketten, megvitatták konfliktusaikat, vagy szótlanok, feszültek voltak, nem foglalkoztak egymással, elhanyagolták a házasságukat, netán vitatkoztak, verekedtek, veszekedtek, nem értékelték egymást? Ennek tükrében, milyennek látjuk a kapcsolatunkat?
„Mindannyian otthonról érzelmi traumákkal, hiányokkal, sérülésekkel érkezünk, és ez mindenkire érvényes, mert a mi társadalmunk a túlélésre volt berendezkedve, és amikor a túlélésen van a hangsúly, akkor az alapvető szükségletekre – egzisztenciális, fizikai, anyagi – figyelünk.
Felnőttként elég gyakran olyan eszközökkel próbáljuk megszerezni a másik figyelmét, szeretetét, amelyek gyermekkorunkban jól beváltak. Ilyen volt a hiszti, a dac, a duzzogás, követelőzés. Vagy olyan eszközökkel, amelyeket ellestünk a szülőtől, elkezdünk bántani, mártírkodunk, áldozatként jelenünk meg. Ellenben ha gyerekként ezekkel el is értük a céljainkat, felnőttként már biztos, hogy nem fogjuk elérni, sőt kifejezetten káros” – figyelmeztet a szakember.
Családi mintázataink rabságában
Gyermekkorban alakulnak ki alapérzelmeink és viselkedési mintázataink, de ahhoz, hogy ne ezek rabságában éljünk, ki kell alakítanunk egy újfajta felnőtt viszonyulási módot tapasztalatainkon, élményeinken keresztül, vagy máshonnan kell a mintát átvenni, ehhez pedig önismeret kell. Nagyon fontos ugyanis, hogy tényleg ismerjük-e magunkat, tudjuk-e, hogy mit miért csinálunk, tudjuk-e érzelmeinket szabályozni, indulatainkat lehűteni. Ha pedig észrevesszük, hogy a korai (gyermeki) kapcsolati mintákat ismételjük, ne egymást hibáztassuk, hanem nézzünk magunkba.
Az aktuálisan megélt negatív élményeinkért legtöbbször a társunkat hibáztatjuk, képesek vagyunk rávetíteni a gyermekkori élményeinket, érzelmi hiányainkat, és tőle várjuk ezek kielégítését. Ezáltal tudattalanul őt befolyásoljuk, mert reakcióink hatására ugyanúgy kezd viselkedni, mint annak idején a szüleink, ami természetesen tovább fokozza szorongásainkat, indulatainkat. Helyükre kell tudni tenni a dolgokat, tudatosítanunk kell, hogy igen pl. az apám nem figyelt rám, de ettől én még egy értékes, szerethető ember vagyok, s a férjem nem azért nem figyel, mert nem lennék értékes, hanem csak azért, mert foglalt” – érzékelteti egy példával mondanivalóját Antal Ildikó.
Antal Ildikó egyéni-, pár-és családpszichoterapeuta
Fotó: D. Balázs Ildikó
S adódik is rögtön a kérdés: hogyan vesszük észre, hogy a jelenben a gyerekkori sérüléseink aktiválódtak? Például abban – válaszolja –, hogy aránytalanul intenzív, heves érzelmeket, indulatokat, szorongásokat vált ki egy adott helyzet. Ilyenkor kell alkalmazni az önreflexiót.
Ne követeljük a lehetetlent...
„Önmagunk vagy társunk szidalmazása helyett arra érdemes választ keresnünk, hogy mi dühített fel ennyire, mi hozott ki a sodromból, mi fájt, mikor és ki kapcsán éreztem ezt a szorongást, düht, indulatot. Ha ezekre a kérdésekre megkapjuk a választ, eljuthatunk oda, hogy a mélyebb gyermekkori tudattalan tartalmakat megtaláljuk, s átdolgozzuk. Tehát ha gyerekként nem kaptam meg, amire szükségem lett volna, hiába szeretném most a férjemen keresztül helyrehozni, mert nem fog menni.
Az átdolgozás, változtatás hiánya pedig olyan, mintha megakadt volna a lemezjátszó. Életünk végéig ismételjük a rosszul berögzült mintákat. Követeljük társunktól a teljesíthetetlent, a korai érzelmi hiányaink feltöltését. Felnőttként már nem hivatkozhatunk szüleinkre, a mi dolgunk átdolgozni az otthonról hozott csomagot. Ők is csak azt adták tovább, amit adni tudtak, amit ők is kaptak, tanultak az előző generációktól. Felnőttként már megnézem a másik szempontját, és azt is figyelembe vesszem. És nem a szüleink útján járunk, hanem új utat építünk” – hangsúlyozza ki.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Az erdélyi nő, aki törzsi gyógyítóvá vált az amazóniai esőerdők mélyén
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Az erdélyi nő, aki törzsi gyógyítóvá vált az amazóniai esőerdők mélyén
Ne dobd ki, javítsd meg: így menthetjük meg a ruháinkat
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ne dobd ki, javítsd meg: így menthetjük meg a ruháinkat
A félhold árnyékában: amit a török kor ránk hagyott
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
A félhold árnyékában: amit a török kor ránk hagyott
Érintésről, identitásról, az elnyomott énről – Kristály Kincső festőművésszel beszélgettünk
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Érintésről, identitásról, az elnyomott énről – Kristály Kincső festőművésszel beszélgettünk
Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja
A látás tanítója − Gaál András műveiből nyílt emlékkiállítás a Csíki Székely Múzeumban
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
A látás tanítója − Gaál András műveiből nyílt emlékkiállítás a Csíki Székely Múzeumban
Jubileumi találkozó: Csíkszentkirály látja vendégül a Szent István nevét viselő településeket
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
Jubileumi találkozó: Csíkszentkirály látja vendégül a Szent István nevét viselő településeket
Zöldséges tekercs – videó
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
Zöldséges tekercs – videó
Jazzre hangolódik Csíkszereda: világsztárokkal, helyi tehetségekkel és új reményekkel érkezik a 16. Csíki Jazz
A költségvetési nehézségek ellenére idén is megrendezik a Csíki Jazz Nemzetközi Jazzfesztivált. A fesztivál világszínvonalú fellépőkkel, sokszínű programmal és a közösség összefogásával bizonyítja: a jazznek Csíkszeredában is otthona van.
Újabb miniévaddal érkezik a Kolozsvári Magyar Opera Csíkszeredába
Újra az operáé lesz a főszerep Szeptember 30. és október 4-e között Csíkszeredában. A Kolozsvári Magyar Opera olyan klasszikusokkal érkezik Székelyföldre, mint a Nabucco, a Mária főhadnagy, valamint a Valahol Európában.
Újabb miniévaddal érkezik a Kolozsvári Magyar Opera Csíkszeredába
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!