
A vadon termő növények rengeteg hasznos tulajdonsággal rendelkeznek. A közönséges galaj, a kányazsombor, a vad murok, a medvehagyma és az illatos ibolya mind olyan növények, amelyek nem csak ízletesek, hanem egészségünket is segíthetik.
2025. április 10., 08:002025. április 10., 08:00
2025. április 26., 21:582025. április 26., 21:58
Az egyik legelterjedtebb galajfaj hazánkban, amelyet réteken, erdőszéleken és bolygatott területeken találhatunk meg. Jellegzetes vékony, kúszó szára és örvösen álló keskeny levelei csillagszerűnek hatnak és könnyen felismerhetővé teszik. Nyár elejétől egészen késő őszig virágzik, apró, fehér virágai sok beporzót csalogatnak.
A galaj teájának elkészítéséhez egy teáskanálnyi szárított növényt forrázzunk le 3 dl vízzel, majd lefedve hagyjuk állni 8-10 percig.
Fotó: Dakó Viola
Külsőleg borogatásként is alkalmazható számos bőrprobléma kezelésére. Várandós és szoptató anyák számára nem ajánlott a fogyasztása. Könnyen összetéveszthető más galajfajokkal, például a tejoltó galajjal, amely sárga virágairól ismerhető fel és csak kis mennyiségben fogyasztható. Aprómagvakat fogyasztó énekesmadaraink számára vonzó magforrás, csiz és pintyfélék elesége lehet. Érdekessége, hogy a közkedvelt fecskefarkú lepke és más bagolylepkefélék hernyói is galajféléken nevelkednek, sok más mezei növény mellett.

Lassuljunk le, tegyük le a hétköznapi terheket a vállunkról és ismerjük meg jobban környezetünket a gyógynövényeken és ehető gombákon keresztül.
Fotó: Dakó Viola
Erős fokhagymás és mustáros ízével az egyik legkiválóbb vad pesztó alapanyag. Az élővilágban fontos szerepet tölt be, hiszen 2 lepkefaj túléléshez is elsődleges. A repcelepkék hernyói a leveleket fogyasztják, míg a hajnalpírlepkék a terméséből táplálkoznak. E kedves megjelenésű lepkék szaporodását segíthetjük, ha kertünkben meghagyjuk és kaszálás közben kikerüljük a kányazsomborokat. Nem csak magunknak kedvezünk védelmével, mindig figyeljünk arra, hogy az élővilágot összességében kezeljük, ne emeljük ki csak a saját érdekeinket, hiszen sok más élőlénnyel kell osztoznunk életünk során. Üde ligetek, gyümölcsösök, fák és épületek árnyékában érdemes keresnünk.
Virágai is ehetőek, de mivel nem bírják jól a tárolást így frissen szedés után dekoráljunk velük sós ételeket. Terméseiből vad mustárt is készíthetünk.
medvehagymával és spenóttal keverve is készíthetjük. Enyhe ízű salátákba is keverhetjük, főszereplőként fog érvényesülni. Összetéveszthető kezdőként a fekete pesztercével, de kellemetlen illatú és szöszös levelei segítik a megkülönböztetést. A kányazsombor élénk zöld, fényes levelei összedörzsölve kénes, fokhagymás és kicsit káposztás illatúak. Elöregedett levelei keserednek a meleg érkeztével, így kora nyárig gyűjtsük. Magas C-vitamin tartalommal rendelkezik, gyógynövényként a lehetséges fertőtlenítő és parazita ellenes hatása miatt használják.
Fotó: Dakó Viola
A vadon élő sárgarépa őse, amelyet gyakran találunk napsütötte mezőkön, réteken és utak mentén. Jellegzetes ernyős virágzata fehér színben pompázik, közepén gyakran egy sötétebb, bíbor színű virággal, amely megkülönbözteti a mérgező bürökféléktől. Egész nyáron virágzik és érintésre kellemes, sárgarépára emlékeztető illatot áraszt.
Az idősebb gyökerek azonban fásabbá válnak és kevésbé élvezhetőek. Levelei és virágai szintén fogyaszthatóak, salátákhoz keverve vagy fűszerként felhasználva. Érett termése erősen sárgarépa ízű, így ebből is készülhet ízletes, aromaanyagokban gazdag fűszer.
A belőle készült tea megnyugtatja a gyomrot, és segíthet a vesék egészségének fenntartásában. A tea elkészítéséhez 1 teáskanál szárított virágzatot vagy levelet forrázzunk le 3 deci vízzel, és hagyjuk ázni 7-10 percig. Haladó kategóriának számít határozása,
melyek szárán lilás foltok találhatóak és kellemetlen, egérvizeletre emlékeztető szagot árasztanak. A vad murok esetében mindig ellenőrizzük az illatot, kellemes sárgarépa illatú kell legyen és a virágzat közepén megjelenő jellegzetes kis bíbor virágot. Méhösszehúzó hatása lehet, ezért várandósság és szoptatás ideje alatt kerülendő, illetve zellerallergia esetén okozhat bőrirritációt is. A vadonban élő állatok közül a mezei nyulak és őzek szívesen legelik zsenge hajtásait, de a tengelicek és pintyek is csipegetnek érett magjaiból. A fecskefarkú lepke hernyóinak egyik fő tápláléka.
Fotó: Dakó Viola
Sokunk kedvenc tavaszi virága, de a vad beporzók is izgatottan várják megjelenését. A korai pillangók túlélése nektárjától függ, hiszen kevés táplálékforrást találnak ebben az időszakban. A hangyák érdekes kapcsolatot ápolnak az ibolyával, hiszen annak magjait elhordozzák és terjesztik. A magok felületét olajos függelék borítja, melyet a hangyák szívesen fogyasztják, de a magot érintetlenül hagyják, így segítik a növény szaporodását. Csak kis mennyiségben alkalmazzuk, így káros hatásait elkerüljük. Az illatos ibolya mellett sok más ibolya fajunk is él vadon, így ha nem sötét lilák és erősen illatosak a virágai, akkor egy másik, szintén fogyasztható fajjal találkoztunk. Legyen akár erdei vagy mocsári ibolyáról szó, a virágok megjelenése az egyik legfontosabb határozóbélyeg a pontos felismeréshez. Összetéveszthető az említett többi ibolya fajokkal vagy kezdők számára a szintén gyógyhatású vad árvácskákkal is. Félárnyékos, üde ligetek, erdők, nedves rétek, gyümölcsösök gyakori és tömegesen megjelenő éke.
Kandírozhatjuk virágait, áztathatjuk felmelegített gyümölcsecetbe (max. öt százalék) is egy hétre, így szép lila és ízesített végeredményt kapunk. Tea készítéséhez használjunk egy evőkanál szárított ibolya virágot, forrázunk le 3 deci vízzel és lefedve hagyjuk ázni öt percig.
ezért megfázás idején is segítségül hívhatjuk. Várandósság és szoptatás ideje alatt kerüljük használatát.
Fotó: Dakó Viola
Az egyik legnépszerűbb vadon termő fűszernövényünk. Erőteljes fokhagymaillatáról könnyen felismerhető, főként árnyas erdők aljnövényzetében találkozhatunk vele, különösen bükkösökben és gyertyánosokban. Nevét onnan kapta, hogy a barnamedvék is előszeretettel fogyasztják, sok más erdei vad mellett. A vaddisznók előszeretettel túrják ki hagymáját, míg az őzek és szarvasok időnként zsenge leveleiből legelnek. Levelei kiválóan alkalmasak salátákhoz, pesztókhoz, levesekhez és szinte bármilyen ételbe belecsempészhetőek, ahol fokhagymás ízvilágot szeretnénk elérni.
Érdemes azonban óvatosnak lenni a gyűjtés során, mivel kezdőként összetéveszthető a súlyosan mérgező gyöngyvirág, foltos kontyvirág és az őszi kikerics levelével. A gyöngyvirág levele fényesebb és kerekdedebb, a kontyvirág nyíllevél szerű levelekkel rendelkezik, a kikericsek pedig rétek és legelők növénye, így élőhelyi kizárás alapján elkerülhetőek. Ha biztosak vagyunk a határozásban és fokhagymás illatú minden egyes levél, a legjobb, ha frissen használjuk fel, de fagyasztva és szárítva is tárolható.
Gyümölcsecetbe is áztathatjuk aprított leveleit, virágait és egy hónap ázás után leszűrve évekig tárolhatjuk. Virágzást követően a levelek fűszeres fokhagymás íze jelentősen csökken, így a betakarítást még a virágok megjelenése előtt érdemes elvégezni. A növény összes része felhasználható, a hagymái, levelei, bimbói, virágai és éretlen zöld termései is. A bimbókat, virágokat és zöld terméseket fermentálhatjuk is három százalékos sózással, így egész évben csemegézhetünk belőle. Hagymáit és terméseit kíméljük, csak kis mennyiségben gyűjtsünk belőle, ezzel is óvjuk az állományt. Igyekezzünk ne összetaposni és bele feküdni a telepekbe, guggoljunk mellé és úgy gyűjtsünk belőle.
Sose gyűjtsünk csendben, mindig rendszeresen hangoskodjunk és tartsuk távol a medvéket és más vadakat magunktól. Ezzel őket és magunkat is védjük, megférünk egymás mellett, ha megfelelően viselkedünk a természetben.
Az élő állat minősége, súlya, de a hús szerkezete is számít, a fűszereket apróra darálják vagy darabolják, aztán gyúrják, töltik, sütik és füstölik a kolbászt, majd jóízűen elfogyasztják. De mi alapján értékel a zsűri egy megmérettetésen?
A székely közösség múltjának és jelenének sokszínű, élő lenyomatát mutatná meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet Székely Menyasszony című tárlata. A kiállítás kurátorával, Simonovics Ildikóval beszélgettünk.
A korai felmelegedés idén gyorsan felébresztette a természetet, az utóbbi évekhez képest szokatlanul hamar. A tavasz érkezése számtalan apró jelből kiolvasható, ilyenkor még finom, szinte észrevétlen változások árulkodnak róla.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
szóljon hozzá!