Megbecsülni a betevő falatot

Amikor megkérdezte, hogy miért épp ő vágja le, a nagyapja azt válaszolta: azért, hogy férfi legyen, és azért, hogy megbecsülje az ételt.

És a tányérban levő falatért könnyebben tudok hálát is adni, de az is biztos, hogy sokkal nehezebben pocsékolok vagy dobom a kukába a betevő falatot. Nagyon-nagyon fontos lenne ez a lecke nagyon sok fiatalnak, hogy amikor izikel, amikor nem ízlik az ebéd, gondolkodjon el, hogy mekkora árat fizetett valami azért, hogy előtte friss, egészséges táplálék legyen.”

Csaba testvér rámutatott, annak idején elültették a krumplit, azt kapálni, gyomlálni kellett, évente többször is foglalkoztak vele, felszedték, és akkor ez még mindig nem volt ebéd. A gyerekekkel is gyakran igyekszik érzékeltetni, hogy milyen hosszú az út a kapirgáló csirkétől a paprikás csirkéig. „Volt, hogy gyerekekkel elmentünk kirándulni, vittük a krumplit. A kollégám előttünk kiment az erdő aljába öt tyúkkal, és elengedte. Mondtam, hogy gyerekek, Isten fürjet küldött a választott népnek, de nem sütötte meg.

És lehet, hogy egyesek szerint brutális ez a pedagógia, de úgy gondolom, hogy nagyon-nagyon fontos, hogy rádöbbenjen a gyerek, milyen komplikált, mennyi tudás és mennyi munka van a mindennapi betevő falattal.”

„Emlékszem, egyik első diákunkat, egy szép, csinos lányt férjhez adtam, és büszke is voltam, hogy milyen ügyes lányt neveltem. Egy év múlva találkoztam a fiatal férjjel, beszélgettünk, és magamban arra gondoltam, hogy megveregeti a vállamat, hogy milyen ügyesen neveltem a feleségét. Dicsérte is, de aztán kinyögte, hogy azért az első hónapokban nagyon nehéz volt megenni azt, amit a felesége főzött, hogy ne legyen botrány belőle. Azóta

Mindennap legalább két gyerek konyhaszolgálatos, és nemcsak a mosogatást jelenti ez, hanem a ház körüli munkákat is. A gyerekeinket tanítsuk meg arra, hogy szép dolog és jó és egészséges sütni-főzni, a mindennapi betevő falatot előkészíteni.”

A cikk először 2021-ben a Médiatál kiadványban jelent meg.