Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

22:35

Döntetlen a tengerparton, emberelőnyös FCSB-siker (videóval)

21:06

Kötelező gázérzékelőt szerelni a lépcsőházba?

20:08

Elfogadta a szenátus a környezetvédelmi miniszter ellen benyújtott indítványt, a miniszter nem mond le

19:45

Súlyos mulasztások derültek ki a bukaresti fogászatról, ahol meghalt egy kétéves kislány

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Már ma este több százan tüntetni vonultak az oknyomozó dokumentumfilmben feltárt visszaélések miatt

Verekedés az egyik udvarhelyi fenyőfaárus helyszínnél: két férfit szúrt sebekkel vittek kórházba

Elütötték a szelíd szarvasünőt Csíkszereda közelében – állatorvos vizsgálja a sérüléseit

A tanügyi rendszer gyenge pontja: patthelyzet alakult ki egy marosvásárhelyi iskolában egy negyedikes fiú miatt

Gyimesfelsőlok gyöngyszeme – ünnepélyesen átadták az új SkiGyimes Hotelt

Nem mindenki elégedett a csíkszeredai városháza fekvőrendőrös igyekezetével

Váljon divattá a hazaköltözés – elindult az RMDSZ Hazaváró programja

Bekapcsolva maradtak a mikrofonok, kínos helyzetben rögzítették a suttogást a bírók között

Adóügyek: a régi tömbházakban élők rosszul járnak az új törvény miatt

Pályáznak a vasút felett átívelő híd felépítésére Csíkszeredában

Megbecsülni a betevő falatot

Amikor megkérdezik Böjte Csaba ferences szerzetest, hogy mit főzzenek neki, örömmel gondol vissza azokra a téli estékre, amikor főtt vagy sült krumpli került az asztalra, savanyú tejjel, káposztalével. De ugyanígy eszébe jutnak a régi székely ízek, például a kocsonya, töltelékes káposzta, a székely kolbász.

Péter Beáta

2025. április 21., 10:182025. április 21., 10:18

2025. április 21., 10:302025. április 21., 10:30

„A mai napig ezeknek az íze benne van a számban, és jóleső érzéssel gondolok rá, hogy milyenek voltak az egyszerű ételek, a gyerekkori ízek, például a madártej. Biztos, hogy nagyon finom a paprikás kolbász, amelyet másfelé készítenek, de az egyszerű fokhagymás száraz kolbászt, amit régen készítettek, ma is ha hozzájutok, akkor örömmel fogyasztom.”

Visszaemlékezett, gyerekkorában,

tizenhárom-tizennégy éves lehetett, amikor a nagytatája húsvét előtt odaadott egy kést a kezébe, és mondta, hogy vágjon le egy bárányt.

Amikor megkérdezte, hogy miért épp ő vágja le, a nagyapja azt válaszolta: azért, hogy férfi legyen, és azért, hogy megbecsülje az ételt.

Azóta mindig, amikor magamhoz veszem a táplálékot, tudom, hogy valami, akár egy növény, akár egy állat, az életét adta azért, hogy én életben maradjak, hogy táplálkozzak.

És a tányérban levő falatért könnyebben tudok hálát is adni, de az is biztos, hogy sokkal nehezebben pocsékolok vagy dobom a kukába a betevő falatot. Nagyon-nagyon fontos lenne ez a lecke nagyon sok fiatalnak, hogy amikor izikel, amikor nem ízlik az ebéd, gondolkodjon el, hogy mekkora árat fizetett valami azért, hogy előtte friss, egészséges táplálék legyen.”

Csaba testvér rámutatott, annak idején elültették a krumplit, azt kapálni, gyomlálni kellett, évente többször is foglalkoztak vele, felszedték, és akkor ez még mindig nem volt ebéd. A gyerekekkel is gyakran igyekszik érzékeltetni, hogy milyen hosszú az út a kapirgáló csirkétől a paprikás csirkéig. „Volt, hogy gyerekekkel elmentünk kirándulni, vittük a krumplit. A kollégám előttünk kiment az erdő aljába öt tyúkkal, és elengedte. Mondtam, hogy gyerekek, Isten fürjet küldött a választott népnek, de nem sütötte meg.

Ha ti akartok most a krumpli mellé egy kicsi húst is enni, akkor meg kell fogni és el kell készíteni.

És lehet, hogy egyesek szerint brutális ez a pedagógia, de úgy gondolom, hogy nagyon-nagyon fontos, hogy rádöbbenjen a gyerek, milyen komplikált, mennyi tudás és mennyi munka van a mindennapi betevő falattal.”

Azt is fontosnak tartja, hogy a gyerekeket megtanítsuk főzni.

„Emlékszem, egyik első diákunkat, egy szép, csinos lányt férjhez adtam, és büszke is voltam, hogy milyen ügyes lányt neveltem. Egy év múlva találkoztam a fiatal férjjel, beszélgettünk, és magamban arra gondoltam, hogy megveregeti a vállamat, hogy milyen ügyesen neveltem a feleségét. Dicsérte is, de aztán kinyögte, hogy azért az első hónapokban nagyon nehéz volt megenni azt, amit a felesége főzött, hogy ne legyen botrány belőle. Azóta

próbálom a gyerekeinket bevezetni a konyhaművészetbe, nagyobb lendülettel vonjuk be őket.

Mindennap legalább két gyerek konyhaszolgálatos, és nemcsak a mosogatást jelenti ez, hanem a ház körüli munkákat is. A gyerekeinket tanítsuk meg arra, hogy szép dolog és jó és egészséges sütni-főzni, a mindennapi betevő falatot előkészíteni.”

A cikk először 2021-ben a Médiatál kiadványban jelent meg.

Jóízű beszélgetések