
Fotó: Pixabay
Ez a téma talán már sokaknak lerágott csont, mégis érdemes időnként elővenni és beszélni róla. Úgy öt-hat éve a mi vidékünket is elérte a zero waste (hulladékmentesség) hulláma, ebben az időben rengeteg online tartalom született különféle hulladékcsökkentő tippekkel és tartós alternatívákkal. Ezúttal nem is annyira erről a vetületéről szeretnék írni a hulladékmentességnek, inkább arról, hogy most így visszatekintve, ez a tapasztalat milyen tanulságokat hozott az életembe.
2025. június 15., 10:102025. június 15., 10:10
Pont tíz éve találkoztam először a hulladékmentességgel, csomagolásmentességgel. Akkoriban nagyon lelkes és elhivatott voltam, így rendesen beleástam magam a témába. 30 napos hulladékmentes kihívást csináltam végig, elolvastam a zero waste „anyjának”, Bea Johnsonnak a könyvét, elvégeztem egy hulladékmentességről szóló online tanfolyamot, csomó ilyen tematikájú csoport tagja voltam, kipróbáltam minden extrém módszert, hogy csökkentsem a háztartásunk által termelt hulladék mennyiségét.
Szó mi szó, elég extrém módon közelítettem a témához, mondhatnám, elmentem a falig. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ily módon tényleg nagyon-nagyon lecsökkent az akkor még kéttagú családunk által termelt hulladék mennyisége, de valahogy ez mégsem töltött el a megelégedettség érzésével. Visszanézve erre a tíz évre, érdekes felismerésekre jutottam.
Mert ha elérjük a kritikus tömeget, akkor hatással lehetünk a nagy folyamatokra és megváltoztathatjuk a nagy rendszereket. Hogy mennyivel jobb, ha mind a 8 milliárd ember egy kicsit hulladékmentes, és nem csak pár ember extrém módon. Sőt még azt is nagyon sokszor hangsúlyozták, hogy a hulladékmentes életmód sokkal olcsóbb. És csak így tudjuk megmenteni a bolygót.
Az is nagyon hamar kiderült, hogy a hulladékmentes életmód nem olcsóbb, és legfőképpen sokkal de sokkal több időt és energiát igényel a részünkről. Ebben a történetben egy nagyon fontos kulcskérdés a jelen kényelme, amiről soha nem fognak lemondani a tömegek önszántukból egy megfoghatatlan, értelmezhetetlen jobb jövő reményében. A magunk kreálta rendszer rabjai vagyunk. Én elmentem a falig ami a zero waste életmódot illeti, de be kell vallanom, hogy nagyon belefáradtam. Ugyanakkor nem igazán láttam a tíz év alatt, hogy ennek hatására egy picit is elindulna a társadalmunk a fenntartható éltmód irányába. A zöldrefestés viszont szinte iparággá nőtte ki magát ezalatt az idő alatt. Úgy éreztem, a fogyasztói társadalommal szemben hulladékmenteskedni olyan, mint a széllel szembe pisilni. Ezek a felismerések egy adott ponton eléggé elszomorítottak és elvették a maradék motivációmat is.
A téma viszont nem hagyott, és továbbra is nagyon sok szakirodalmat olvastam, olvasok. Már nem a mindennapi hulladékcsökkentő tippek érdekelnek, hanem a társadalmi rendszerünk dinamikája, a különböző folyamatok közötti összefüggések. Azt szeretném megérteni, hogy miért van az, hogy bár sokmindenki látja, hogy nagyon rossz irányba haladunk, valahogy mégsem sikerül változásokat elérni annak érdekében, hogy elkerüljük a „becsapódást”. A kérdésemre még nem találtam meg a választ, viszont menet közben rátalátam egy másmilyen motivációra, ami visszaadta a hitem, hogy mégiscsak van értelme erről beszélni.
A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
szóljon hozzá!