Hulladékmentesség – egy kicsit más szemszögből
Fotó: Pixabay
Ez a téma talán már sokaknak lerágott csont, mégis érdemes időnként elővenni és beszélni róla. Úgy öt-hat éve a mi vidékünket is elérte a zero waste (hulladékmentesség) hulláma, ebben az időben rengeteg online tartalom született különféle hulladékcsökkentő tippekkel és tartós alternatívákkal. Ezúttal nem is annyira erről a vetületéről szeretnék írni a hulladékmentességnek, inkább arról, hogy most így visszatekintve, ez a tapasztalat milyen tanulságokat hozott az életembe.
Haba Tünde
2025. június 15., 10:102025. június 15., 10:10
Pont tíz éve találkoztam először a hulladékmentességgel, csomagolásmentességgel. Akkoriban nagyon lelkes és elhivatott voltam, így rendesen beleástam magam a témába. 30 napos hulladékmentes kihívást csináltam végig, elolvastam a zero waste „anyjának”, Bea Johnsonnak a könyvét, elvégeztem egy hulladékmentességről szóló online tanfolyamot, csomó ilyen tematikájú csoport tagja voltam, kipróbáltam minden extrém módszert, hogy csökkentsem a háztartásunk által termelt hulladék mennyiségét.
Szó mi szó, elég extrém módon közelítettem a témához, mondhatnám, elmentem a falig. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ily módon tényleg nagyon-nagyon lecsökkent az akkor még kéttagú családunk által termelt hulladék mennyisége, de valahogy ez mégsem töltött el a megelégedettség érzésével. Visszanézve erre a tíz évre, érdekes felismerésekre jutottam.
Mert ha elérjük a kritikus tömeget, akkor hatással lehetünk a nagy folyamatokra és megváltoztathatjuk a nagy rendszereket. Hogy mennyivel jobb, ha mind a 8 milliárd ember egy kicsit hulladékmentes, és nem csak pár ember extrém módon. Sőt még azt is nagyon sokszor hangsúlyozták, hogy a hulladékmentes életmód sokkal olcsóbb. És csak így tudjuk megmenteni a bolygót.
Az is nagyon hamar kiderült, hogy a hulladékmentes életmód nem olcsóbb, és legfőképpen sokkal de sokkal több időt és energiát igényel a részünkről. Ebben a történetben egy nagyon fontos kulcskérdés a jelen kényelme, amiről soha nem fognak lemondani a tömegek önszántukból egy megfoghatatlan, értelmezhetetlen jobb jövő reményében. A magunk kreálta rendszer rabjai vagyunk. Én elmentem a falig ami a zero waste életmódot illeti, de be kell vallanom, hogy nagyon belefáradtam. Ugyanakkor nem igazán láttam a tíz év alatt, hogy ennek hatására egy picit is elindulna a társadalmunk a fenntartható éltmód irányába. A zöldrefestés viszont szinte iparággá nőtte ki magát ezalatt az idő alatt. Úgy éreztem, a fogyasztói társadalommal szemben hulladékmenteskedni olyan, mint a széllel szembe pisilni. Ezek a felismerések egy adott ponton eléggé elszomorítottak és elvették a maradék motivációmat is.
A téma viszont nem hagyott, és továbbra is nagyon sok szakirodalmat olvastam, olvasok. Már nem a mindennapi hulladékcsökkentő tippek érdekelnek, hanem a társadalmi rendszerünk dinamikája, a különböző folyamatok közötti összefüggések. Azt szeretném megérteni, hogy miért van az, hogy bár sokmindenki látja, hogy nagyon rossz irányba haladunk, valahogy mégsem sikerül változásokat elérni annak érdekében, hogy elkerüljük a „becsapódást”. A kérdésemre még nem találtam meg a választ, viszont menet közben rátalátam egy másmilyen motivációra, ami visszaadta a hitem, hogy mégiscsak van értelme erről beszélni.
Kicsit fentről ránézve az összefüggésekre, nagyon hamar kiderült számomra, hogy ezzel a mai életmódunkkal, amelyet a természeti környezetünk (és a kiszolgáltatott embertársaink) kizsigerelésével és szeméttel való elárasztásával vagyunk képesek fenntartani, elsősorban saját magunknak, az emberi fajnak ártunk a legtöbbet. Nem véletlen, hogy ennyire elterjedtek a gyógyíthatatlan, krónikus, és nem mellékesen a pszichés betegségek is.
És nem, nem a világ másik feléről ideszállított szuperélelmiszerekre gondolok (avokádó, chia mag, goji és társai), mert az ugyanolyan greenwashing, mint a műanyag cipő, amire azt írják, hogy vegán. A helyi alapanyagokra, a szezonalitásra, a vegyszermentességre, és leginkább a fogyasztásunk csökkentése gondolok. Azokra az élő élelmiszerekre, amelyeknek minimális távolságot kell megtenniük a tányérunkig. Amelyeket minimális energiaszükséglet (üvegház, fűtés, öntözés) mellett, akár szabadföldben meg tudunk termelni. Amelyek előállításához nulla vegyszert használunk, ugyanakkor törekedünk a biodiverzitás növelésére, a természeti egyensúly visszaállítására. De legfőképpen a mértékletességre gondolok, arra, hogy tudjunk különbséget tenni a szükségleteink és a marketingipar által generált vágyaink között. Hogy tudjunk nemet mondani arra, amire nincsen szükségünk, és rájöjjünk, hogy a kevesebb néha (vagy szinte mindig?) több.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
Tupír, hajlakk, laza hullámok – így alakult át a menyasszonyi frizuradivat az elmúlt évtizedekben
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Tupír, hajlakk, laza hullámok – így alakult át a menyasszonyi frizuradivat az elmúlt évtizedekben
Szedres-ordás pite
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Szedres-ordás pite
Lehajolni a mezei szegfűgombához, nyújtózkodni a fenyőrügyért
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Lehajolni a mezei szegfűgombához, nyújtózkodni a fenyőrügyért
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!