Hirdetés
Hirdetés

Hulladékmentesség – egy kicsit más szemszögből

•  Fotó: Pixabay

Fotó: Pixabay

Ez a téma talán már sokaknak lerágott csont, mégis érdemes időnként elővenni és beszélni róla. Úgy öt-hat éve a mi vidékünket is elérte a zero waste (hulladékmentesség) hulláma, ebben az időben rengeteg online tartalom született különféle hulladékcsökkentő tippekkel és tartós alternatívákkal. Ezúttal nem is annyira erről a vetületéről szeretnék írni a hulladékmentességnek, inkább arról, hogy most így visszatekintve, ez a tapasztalat milyen tanulságokat hozott az életembe.

Haba Tünde

2025. június 15., 10:102025. június 15., 10:10

Pont tíz éve találkoztam először a hulladékmentességgel, csomagolásmentességgel. Akkoriban nagyon lelkes és elhivatott voltam, így rendesen beleástam magam a témába. 30 napos hulladékmentes kihívást csináltam végig, elolvastam a zero waste „anyjának”, Bea Johnsonnak a könyvét, elvégeztem egy hulladékmentességről szóló online tanfolyamot, csomó ilyen tematikájú csoport tagja voltam, kipróbáltam minden extrém módszert, hogy csökkentsem a háztartásunk által termelt hulladék mennyiségét.

Nyomultam a dobozkáimmal az üzletekben, vendéglőkben, vitatkoztam a családdal az ajándékozások miatt, kutyultam itthon mindent is, és még sorolhatnám. És persze megvettem minden zero waste-nek kikiáltott terméket, mert akkor még azt gondoltam, attól leszek igazán hulladékmentes.

Hirdetés

Szó mi szó, elég extrém módon közelítettem a témához, mondhatnám, elmentem a falig. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ily módon tényleg nagyon-nagyon lecsökkent az akkor még kéttagú családunk által termelt hulladék mennyisége, de valahogy ez mégsem töltött el a megelégedettség érzésével. Visszanézve erre a tíz évre, érdekes felismerésekre jutottam.

A zero waste kampányokban nagyon gyakran találkozhattunk azzal, hogy mennyire fontos az egyéni felelősség.

Mert ha elérjük a kritikus tömeget, akkor hatással lehetünk a nagy folyamatokra és megváltoztathatjuk a nagy rendszereket. Hogy mennyivel jobb, ha mind a 8 milliárd ember egy kicsit hulladékmentes, és nem csak pár ember extrém módon. Sőt még azt is nagyon sokszor hangsúlyozták, hogy a hulladékmentes életmód sokkal olcsóbb. És csak így tudjuk megmenteni a bolygót.

Aztán rájöttem, hogy a bolygót nem kell megmenteni. Saját magunkat kell megmenteni.

Az is nagyon hamar kiderült, hogy a hulladékmentes életmód nem olcsóbb, és legfőképpen sokkal de sokkal több időt és energiát igényel a részünkről. Ebben a történetben egy nagyon fontos kulcskérdés a jelen kényelme, amiről soha nem fognak lemondani a tömegek önszántukból egy megfoghatatlan, értelmezhetetlen jobb jövő reményében. A magunk kreálta rendszer rabjai vagyunk. Én elmentem a falig ami a zero waste életmódot illeti, de be kell vallanom, hogy nagyon belefáradtam. Ugyanakkor nem igazán láttam a tíz év alatt, hogy ennek hatására egy picit is elindulna a társadalmunk a fenntartható éltmód irányába. A zöldrefestés viszont szinte iparággá nőtte ki magát ezalatt az idő alatt. Úgy éreztem, a fogyasztói társadalommal szemben hulladékmenteskedni olyan, mint a széllel szembe pisilni. Ezek a felismerések egy adott ponton eléggé elszomorítottak és elvették a maradék motivációmat is.

A téma viszont nem hagyott, és továbbra is nagyon sok szakirodalmat olvastam, olvasok. Már nem a mindennapi hulladékcsökkentő tippek érdekelnek, hanem a társadalmi rendszerünk dinamikája, a különböző folyamatok közötti összefüggések. Azt szeretném megérteni, hogy miért van az, hogy bár sokmindenki látja, hogy nagyon rossz irányba haladunk, valahogy mégsem sikerül változásokat elérni annak érdekében, hogy elkerüljük a „becsapódást”. A kérdésemre még nem találtam meg a választ, viszont menet közben rátalátam egy másmilyen motivációra, ami visszaadta a hitem, hogy mégiscsak van értelme erről beszélni.

Ez a motiváció az egészségünk.


Kicsit fentről ránézve az összefüggésekre, nagyon hamar kiderült számomra, hogy ezzel a mai életmódunkkal, amelyet a természeti környezetünk (és a kiszolgáltatott embertársaink) kizsigerelésével és szeméttel való elárasztásával vagyunk képesek fenntartani, elsősorban saját magunknak, az emberi fajnak ártunk a legtöbbet. Nem véletlen, hogy ennyire elterjedtek a gyógyíthatatlan, krónikus, és nem mellékesen a pszichés betegségek is.

Amire a tíz év hulladékmentességre törekvésem megtanított, hogy ami valóban fenntartható, az szinte kivétel nélkül egészséges is.


És nem, nem a világ másik feléről ideszállított szuperélelmiszerekre gondolok (avokádó, chia mag, goji és társai), mert az ugyanolyan greenwashing, mint a műanyag cipő, amire azt írják, hogy vegán. A helyi alapanyagokra, a szezonalitásra, a vegyszermentességre, és leginkább a fogyasztásunk csökkentése gondolok. Azokra az élő élelmiszerekre, amelyeknek minimális távolságot kell megtenniük a tányérunkig. Amelyeket minimális energiaszükséglet (üvegház, fűtés, öntözés) mellett, akár szabadföldben meg tudunk termelni. Amelyek előállításához nulla vegyszert használunk, ugyanakkor törekedünk a biodiverzitás növelésére, a természeti egyensúly visszaállítására. De legfőképpen a mértékletességre gondolok, arra, hogy tudjunk különbséget tenni a szükségleteink és a marketingipar által generált vágyaink között. Hogy tudjunk nemet mondani arra, amire nincsen szükségünk, és rájöjjünk, hogy a kevesebb néha (vagy szinte mindig?) több.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. január 08., csütörtök

Mi legyen a karácsonyfával?

A katolikus hagyomány szerint a karácsonyfát vízkeresztkor, január 6-án bontják le. De milyen sorsa lehet ezután a háztartásban? Erre vonatkozóan hoztunk most néhány ötletet.

Mi legyen a karácsonyfával?
Mi legyen a karácsonyfával?
2026. január 08., csütörtök

Mi legyen a karácsonyfával?

Hirdetés
2026. január 08., csütörtök

Az erdélyi magyar irodalmi élet 1989 előtti állambiztonsági vonatkozásait vizsgálják

Történészekből és irodalomkutatókból álló tényfeltáró bizottság alakult a Méhes György–Nagy Elek Alapítvány és a magyarországi Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) között létrejött szakmai együttműködési megállapodás eredményeként.

Az erdélyi magyar irodalmi élet 1989 előtti állambiztonsági vonatkozásait vizsgálják
2026. január 07., szerda

Szondy-Adorján György: Alapszín

„Méretes, szürke vásznakat is fessél”,
szóltam a mesterhez, „annyira szürkét,
amitől azok a színes kis foltok merészen
elütnek, és úgy világítanak ki a háttérből,
mintha megtalált szavakkal szólnának
hozzánk”,

Szondy-Adorján György: Alapszín
Szondy-Adorján György: Alapszín
2026. január 07., szerda

Szondy-Adorján György: Alapszín

2026. január 07., szerda

Reformfánk teljes kiőrlésű lisztből

A farsangi fánk diétás változata, finomított liszt helyett teljes kiőrlésű liszttel, finomított cukor helyett egészségesebb édesítőszerrel, tehéntej helyett növényi tejjel készül. Nem olyan, mint a klasszikus farsangi fánk, de ez is nagyon finom.

Reformfánk teljes kiőrlésű lisztből
Reformfánk teljes kiőrlésű lisztből
2026. január 07., szerda

Reformfánk teljes kiőrlésű lisztből

Hirdetés
2026. január 06., kedd

Régmúlt idők örömteli pillanatai

A népi életképek egyik monumentális alkotása Gyárfás Jenő (1857–1925) A tél örömei című, 1883-ban készült festménye, amely érzékletesen teremti meg a disznóvágás téli hangulatát. A gasztronómia témája az erdélyi képzőművészeti alkotásokban.

Régmúlt idők örömteli pillanatai
Régmúlt idők örömteli pillanatai
2026. január 06., kedd

Régmúlt idők örömteli pillanatai

2026. január 05., hétfő

A mögöttünk lévő jövő, avagy Tesla jóslatai száz év távlatából

1926-ban Nikola Tesla úgy beszélt a jövőről, mintha már járt volna benne. Száz évvel később, 2026-ban újraolvasva interjúját, meglepően sok jóslata vált valóra.

A mögöttünk lévő jövő, avagy Tesla jóslatai száz év távlatából
2026. január 04., vasárnap

Fenntartható a húsfogyasztás?

Amikor az étkezés fenntarthatóságáról beszélünk, akkor óhatatlanul előkerül egy rendkívül megosztó téma: a húsfogyasztás.

Fenntartható a húsfogyasztás?
Fenntartható a húsfogyasztás?
2026. január 04., vasárnap

Fenntartható a húsfogyasztás?

Hirdetés
2026. január 03., szombat

Péter Beáta: Régi gyönyörű havak

Bálint Tibor öregjei mellé ülve mindannyian tudnánk sorolni, hogy „régen mennyi minden volt jobb”.

Péter Beáta: Régi gyönyörű havak
Péter Beáta: Régi gyönyörű havak
2026. január 03., szombat

Péter Beáta: Régi gyönyörű havak

2026. január 03., szombat

Jellegzetes illatú, közkedvelt zöldségünk: a zeller

Erdélyben a húsleves elmaradhatatlan összetevője, de krémleves és különféle saláták is készíthetőek a zellerből – tájainkon a legtöbben így ismerik a felhasználási módjait. Azonban a világ más konyháiban változatos elkészítési módozatai is ismertek.

Jellegzetes illatú, közkedvelt zöldségünk: a zeller
2026. január 02., péntek

Kedves naplóm, új év van

Mit kezd az ember az új évvel? A 19. század magyar alkotói naplóban, levélben, emlékiratban válaszoltak: Széchenyi számot vetett, Arany mérlegelt, Petőfi elrugaszkodott, Jókai új történetet írt. Az idő fordulópontjai négy hangon.

Kedves naplóm, új év van
Kedves naplóm, új év van
2026. január 02., péntek

Kedves naplóm, új év van

Hirdetés