Hirdetés
Hirdetés

Hulladékmentesség – egy kicsit más szemszögből

•  Fotó: Pixabay

Fotó: Pixabay

Ez a téma talán már sokaknak lerágott csont, mégis érdemes időnként elővenni és beszélni róla. Úgy öt-hat éve a mi vidékünket is elérte a zero waste (hulladékmentesség) hulláma, ebben az időben rengeteg online tartalom született különféle hulladékcsökkentő tippekkel és tartós alternatívákkal. Ezúttal nem is annyira erről a vetületéről szeretnék írni a hulladékmentességnek, inkább arról, hogy most így visszatekintve, ez a tapasztalat milyen tanulságokat hozott az életembe.

Haba Tünde

2025. június 15., 10:102025. június 15., 10:10

Pont tíz éve találkoztam először a hulladékmentességgel, csomagolásmentességgel. Akkoriban nagyon lelkes és elhivatott voltam, így rendesen beleástam magam a témába. 30 napos hulladékmentes kihívást csináltam végig, elolvastam a zero waste „anyjának”, Bea Johnsonnak a könyvét, elvégeztem egy hulladékmentességről szóló online tanfolyamot, csomó ilyen tematikájú csoport tagja voltam, kipróbáltam minden extrém módszert, hogy csökkentsem a háztartásunk által termelt hulladék mennyiségét.

Nyomultam a dobozkáimmal az üzletekben, vendéglőkben, vitatkoztam a családdal az ajándékozások miatt, kutyultam itthon mindent is, és még sorolhatnám. És persze megvettem minden zero waste-nek kikiáltott terméket, mert akkor még azt gondoltam, attól leszek igazán hulladékmentes.

Hirdetés

Szó mi szó, elég extrém módon közelítettem a témához, mondhatnám, elmentem a falig. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ily módon tényleg nagyon-nagyon lecsökkent az akkor még kéttagú családunk által termelt hulladék mennyisége, de valahogy ez mégsem töltött el a megelégedettség érzésével. Visszanézve erre a tíz évre, érdekes felismerésekre jutottam.

A zero waste kampányokban nagyon gyakran találkozhattunk azzal, hogy mennyire fontos az egyéni felelősség.

Mert ha elérjük a kritikus tömeget, akkor hatással lehetünk a nagy folyamatokra és megváltoztathatjuk a nagy rendszereket. Hogy mennyivel jobb, ha mind a 8 milliárd ember egy kicsit hulladékmentes, és nem csak pár ember extrém módon. Sőt még azt is nagyon sokszor hangsúlyozták, hogy a hulladékmentes életmód sokkal olcsóbb. És csak így tudjuk megmenteni a bolygót.

Aztán rájöttem, hogy a bolygót nem kell megmenteni. Saját magunkat kell megmenteni.

Az is nagyon hamar kiderült, hogy a hulladékmentes életmód nem olcsóbb, és legfőképpen sokkal de sokkal több időt és energiát igényel a részünkről. Ebben a történetben egy nagyon fontos kulcskérdés a jelen kényelme, amiről soha nem fognak lemondani a tömegek önszántukból egy megfoghatatlan, értelmezhetetlen jobb jövő reményében. A magunk kreálta rendszer rabjai vagyunk. Én elmentem a falig ami a zero waste életmódot illeti, de be kell vallanom, hogy nagyon belefáradtam. Ugyanakkor nem igazán láttam a tíz év alatt, hogy ennek hatására egy picit is elindulna a társadalmunk a fenntartható éltmód irányába. A zöldrefestés viszont szinte iparággá nőtte ki magát ezalatt az idő alatt. Úgy éreztem, a fogyasztói társadalommal szemben hulladékmenteskedni olyan, mint a széllel szembe pisilni. Ezek a felismerések egy adott ponton eléggé elszomorítottak és elvették a maradék motivációmat is.

A téma viszont nem hagyott, és továbbra is nagyon sok szakirodalmat olvastam, olvasok. Már nem a mindennapi hulladékcsökkentő tippek érdekelnek, hanem a társadalmi rendszerünk dinamikája, a különböző folyamatok közötti összefüggések. Azt szeretném megérteni, hogy miért van az, hogy bár sokmindenki látja, hogy nagyon rossz irányba haladunk, valahogy mégsem sikerül változásokat elérni annak érdekében, hogy elkerüljük a „becsapódást”. A kérdésemre még nem találtam meg a választ, viszont menet közben rátalátam egy másmilyen motivációra, ami visszaadta a hitem, hogy mégiscsak van értelme erről beszélni.

Ez a motiváció az egészségünk.


Kicsit fentről ránézve az összefüggésekre, nagyon hamar kiderült számomra, hogy ezzel a mai életmódunkkal, amelyet a természeti környezetünk (és a kiszolgáltatott embertársaink) kizsigerelésével és szeméttel való elárasztásával vagyunk képesek fenntartani, elsősorban saját magunknak, az emberi fajnak ártunk a legtöbbet. Nem véletlen, hogy ennyire elterjedtek a gyógyíthatatlan, krónikus, és nem mellékesen a pszichés betegségek is.

Amire a tíz év hulladékmentességre törekvésem megtanított, hogy ami valóban fenntartható, az szinte kivétel nélkül egészséges is.


És nem, nem a világ másik feléről ideszállított szuperélelmiszerekre gondolok (avokádó, chia mag, goji és társai), mert az ugyanolyan greenwashing, mint a műanyag cipő, amire azt írják, hogy vegán. A helyi alapanyagokra, a szezonalitásra, a vegyszermentességre, és leginkább a fogyasztásunk csökkentése gondolok. Azokra az élő élelmiszerekre, amelyeknek minimális távolságot kell megtenniük a tányérunkig. Amelyeket minimális energiaszükséglet (üvegház, fűtés, öntözés) mellett, akár szabadföldben meg tudunk termelni. Amelyek előállításához nulla vegyszert használunk, ugyanakkor törekedünk a biodiverzitás növelésére, a természeti egyensúly visszaállítására. De legfőképpen a mértékletességre gondolok, arra, hogy tudjunk különbséget tenni a szükségleteink és a marketingipar által generált vágyaink között. Hogy tudjunk nemet mondani arra, amire nincsen szükségünk, és rájöjjünk, hogy a kevesebb néha (vagy szinte mindig?) több.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. augusztus 23., vasárnap

„Mentsd meg a pomponlányt, mentsd meg a világot!” – ilyen volt a Hősök-sorozat

A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.

„Mentsd meg a pomponlányt, mentsd meg a világot!” – ilyen volt a Hősök-sorozat
Hirdetés
2026. augusztus 16., vasárnap

Megint várhatunk két évet hogy láthassuk, mi történik még a Targaryen polgárháborúban

Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.

Megint várhatunk két évet hogy láthassuk, mi történik még a Targaryen polgárháborúban
2026. augusztus 16., vasárnap

Az erdélyi nő, aki törzsi gyógyítóvá vált az amazóniai esőerdők mélyén

Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.

Az erdélyi nő, aki törzsi gyógyítóvá vált az amazóniai esőerdők mélyén
2026. augusztus 15., szombat

Ne dobd ki, javítsd meg: így menthetjük meg a ruháinkat

Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.

Ne dobd ki, javítsd meg: így menthetjük meg a ruháinkat
Hirdetés
2026. augusztus 13., csütörtök

A félhold árnyékában: amit a török kor ránk hagyott

Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.

A félhold árnyékában: amit a török kor ránk hagyott
2026. augusztus 12., szerda

Érintésről, identitásról, az elnyomott énről – Kristály Kincső festőművésszel beszélgettünk

Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.

Érintésről, identitásról, az elnyomott énről – Kristály Kincső festőművésszel beszélgettünk
2026. augusztus 09., vasárnap

Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja

Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.

Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja
Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja
2026. augusztus 09., vasárnap

Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja

Hirdetés
2026. augusztus 06., csütörtök

A látás tanítója − Gaál András műveiből nyílt emlékkiállítás a Csíki Székely Múzeumban

A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.

A látás tanítója − Gaál András műveiből nyílt emlékkiállítás a Csíki Székely Múzeumban
2026. augusztus 06., csütörtök

Jubileumi találkozó: Csíkszentkirály látja vendégül a Szent István nevét viselő településeket

Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.

Jubileumi találkozó: Csíkszentkirály látja vendégül a Szent István nevét viselő településeket
2026. augusztus 05., szerda

Zöldséges tekercs – videó

A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.

Zöldséges tekercs – videó
Zöldséges tekercs – videó
2026. augusztus 05., szerda

Zöldséges tekercs – videó

Hirdetés