
Fotó: Barabás Ákos
Az ajándék egy különleges dolog. Emberek közötti kapcsolatról szól. Az odafigyelésről, az örömszerzésről, az egyediségről. A rá szánt időről, a kölcsönösségről, a szavak nélküli szeretetkommunikációról. Amihez legtöbbször szorosan kapcsolódik az együttlét, a vendégség, az ünnepi hangulat, a közös étkezés.
2025. július 06., 08:002025. július 06., 08:00
2025. július 06., 10:252025. július 06., 10:25
Ugyanakkor szólhat a személytelenségről, közhelyszerűségről, a kényszerűségről is. A mai jóléti fogyasztói társadalomban, amikor legtöbbünknek mindene megvan, és még annál is sokkal több, amikor a mindennapi mókuskerékben nincsen időnk nemcsak egymásra, hanem sokszor még magunkra sem, az ajándékozás nem egy könnyű dolog.
Kávé, bonbon, egy üveg bor, amit vendégségbe menet odaúton, egy benzinkúton vagy egy útba eső élelemiszerüzletben vásárolunk futtában.
Fotó: Lukácsi Lehel
A hulladékmentes életmódra törekvésem egy adott pontján nagy gondban voltam az ilyen vendégségbe vitt, vagy vendégektől kapott ajándékokkal. Amikor magamban feltettem azt a kérdést, ami a fenntarthatóság témában számomra a legrelevánsabb: „szüksége van rá?”, „szükségem van rá?”, legtöbbször a válaszom az volt, hogy „nem, nincs”. Ilyen formában feleslegesnek, egyenesen pazarlásnak éreztem, amit csak a szégyenre alapozó, nagyon erős kulturális szokásjog tart életben. Egyre jobban frusztrált a téma. Aztán rájöttem, hogy ez a kis figyelmesség, ha nem a fogyasztói kultúra személytelenségének nézőpontjából szemlélem, akkor leginkább a kapcsolódásról szól. Arról, hogy a vendéglátómat valahogy megajándékozom a figyelmemmel, az időmmel, valamilyen formában magamból adok egy kis darabot ajándékba. És ahogy átkerült a fókuszom a bármilyen boltban kapható, olcsó, minőségtelen tömegtermékekről az egyedi, minőségi, kézműves, személyreszabott vagy általam készített dolgokra, valahogy újra egymásra talált a forma és a funkció.
Fotó: Illusztráció: Shutterstock
Ezek között a kis apró ajándékba vitt figyelmességek között a legnagyobb kedvencem a gasztroajándék. Adni is és kapni is szeretem. Egy ideje minden évben úgy készülök a befőzésekre, hogy valami különleges recept is helyet kapjon a jól megszokottak mellett.
Főleg, ha valamiből sok van (mint nálunk a szeder és a cseresznye), akkor van lehetőség variálni is. A csokis szederlekvárral soha nem sültem fel. Igazi kuriózumnak számít a szederbefőttem is. Vagy a fűszeres olívaolajban eltett aszalt koktélparadicsomot is nagy örömmel fogadta, akinek mostanáig vittem.
Fotó: Jakab Mónika
A sima cseresznyebefőttnek is mindenki örül itt Csíkban, azt még variálni sem nagyon kell. De szívesen viszek vendégségbe egy tepsi gyorsan összedobható sütit vagy általam gyűjtött és szárított teafűkeveréket is. És ugyanilyen
Egy ilyen ajándék, amellett, hogy sokkal fenntarthatóbb, egyből összekapcsol. Elindítja a beszélgetést, az ismerős ízeken, illatokon keresztül elvezet a közös élményekhez, emlékekhez, életérzésekhez. Sokkal inkább, mint egy fél kiló őrölt kávé, vagy a csupacsomagolás bonbon. Aki nem hiszi, próbálja ki!
„Méretes, szürke vásznakat is fessél”,
szóltam a mesterhez,
A farsangi fánk diétás változata, finomított liszt helyett teljes kiőrlésű liszttel, finomított cukor helyett egészségesebb édesítőszerrel, tehéntej helyett növényi tejjel készül. Nem olyan, mint a klasszikus farsangi fánk, de ez is nagyon finom.
A népi életképek egyik monumentális alkotása Gyárfás Jenő (1857–1925) A tél örömei című, 1883-ban készült festménye, amely érzékletesen teremti meg a disznóvágás téli hangulatát. A gasztronómia témája az erdélyi képzőművészeti alkotásokban.
1926-ban Nikola Tesla úgy beszélt a jövőről, mintha már járt volna benne. Száz évvel később, 2026-ban újraolvasva interjúját, meglepően sok jóslata vált valóra.
Amikor az étkezés fenntarthatóságáról beszélünk, akkor óhatatlanul előkerül egy rendkívül megosztó téma: a húsfogyasztás.
Bálint Tibor öregjei mellé ülve mindannyian tudnánk sorolni, hogy „régen mennyi minden volt jobb”.
Erdélyben a húsleves elmaradhatatlan összetevője, de krémleves és különféle saláták is készíthetőek a zellerből – tájainkon a legtöbben így ismerik a felhasználási módjait. Azonban a világ más konyháiban változatos elkészítési módozatai is ismertek.
Mit kezd az ember az új évvel? A 19. század magyar alkotói naplóban, levélben, emlékiratban válaszoltak: Széchenyi számot vetett, Arany mérlegelt, Petőfi elrugaszkodott, Jókai új történetet írt. Az idő fordulópontjai négy hangon.
Egy könnyed, gyorsan elkészíthető fogás – csíraágyon, avokádóval és vérnaranccsal az igazi.
Egy év, amelyben művészek, gondolkodók, zenészek, tanárok, alkotók és közösségépítők szólaltak meg. Hagyományról és jelenről, hitről és kételyről, személyes sorsokról és közös élményekről – a Liget interjúinak esszenciája.
szóljon hozzá!