
Fotó: Barabás Ákos
Az ajándék egy különleges dolog. Emberek közötti kapcsolatról szól. Az odafigyelésről, az örömszerzésről, az egyediségről. A rá szánt időről, a kölcsönösségről, a szavak nélküli szeretetkommunikációról. Amihez legtöbbször szorosan kapcsolódik az együttlét, a vendégség, az ünnepi hangulat, a közös étkezés.
2025. július 06., 08:002025. július 06., 08:00
2025. július 06., 10:252025. július 06., 10:25
Ugyanakkor szólhat a személytelenségről, közhelyszerűségről, a kényszerűségről is. A mai jóléti fogyasztói társadalomban, amikor legtöbbünknek mindene megvan, és még annál is sokkal több, amikor a mindennapi mókuskerékben nincsen időnk nemcsak egymásra, hanem sokszor még magunkra sem, az ajándékozás nem egy könnyű dolog.
Kávé, bonbon, egy üveg bor, amit vendégségbe menet odaúton, egy benzinkúton vagy egy útba eső élelemiszerüzletben vásárolunk futtában.
Fotó: Lukácsi Lehel
A hulladékmentes életmódra törekvésem egy adott pontján nagy gondban voltam az ilyen vendégségbe vitt, vagy vendégektől kapott ajándékokkal. Amikor magamban feltettem azt a kérdést, ami a fenntarthatóság témában számomra a legrelevánsabb: „szüksége van rá?”, „szükségem van rá?”, legtöbbször a válaszom az volt, hogy „nem, nincs”. Ilyen formában feleslegesnek, egyenesen pazarlásnak éreztem, amit csak a szégyenre alapozó, nagyon erős kulturális szokásjog tart életben. Egyre jobban frusztrált a téma. Aztán rájöttem, hogy ez a kis figyelmesség, ha nem a fogyasztói kultúra személytelenségének nézőpontjából szemlélem, akkor leginkább a kapcsolódásról szól. Arról, hogy a vendéglátómat valahogy megajándékozom a figyelmemmel, az időmmel, valamilyen formában magamból adok egy kis darabot ajándékba. És ahogy átkerült a fókuszom a bármilyen boltban kapható, olcsó, minőségtelen tömegtermékekről az egyedi, minőségi, kézműves, személyreszabott vagy általam készített dolgokra, valahogy újra egymásra talált a forma és a funkció.
Fotó: Illusztráció: Shutterstock
Ezek között a kis apró ajándékba vitt figyelmességek között a legnagyobb kedvencem a gasztroajándék. Adni is és kapni is szeretem. Egy ideje minden évben úgy készülök a befőzésekre, hogy valami különleges recept is helyet kapjon a jól megszokottak mellett.
Főleg, ha valamiből sok van (mint nálunk a szeder és a cseresznye), akkor van lehetőség variálni is. A csokis szederlekvárral soha nem sültem fel. Igazi kuriózumnak számít a szederbefőttem is. Vagy a fűszeres olívaolajban eltett aszalt koktélparadicsomot is nagy örömmel fogadta, akinek mostanáig vittem.
Fotó: Jakab Mónika
A sima cseresznyebefőttnek is mindenki örül itt Csíkban, azt még variálni sem nagyon kell. De szívesen viszek vendégségbe egy tepsi gyorsan összedobható sütit vagy általam gyűjtött és szárított teafűkeveréket is. És ugyanilyen
Egy ilyen ajándék, amellett, hogy sokkal fenntarthatóbb, egyből összekapcsol. Elindítja a beszélgetést, az ismerős ízeken, illatokon keresztül elvezet a közös élményekhez, emlékekhez, életérzésekhez. Sokkal inkább, mint egy fél kiló őrölt kávé, vagy a csupacsomagolás bonbon. Aki nem hiszi, próbálja ki!
A császármorzsa végtelenül egyszerű alapanyagokból készül, mégis fejedelmi desszert.
Szilágyi Enikő előadóestje nemcsak emlékezés, hanem morális tükör: múlt és jelen, hit és identitás találkozik egy személyes, mégis közösségi vallomásban, amely kérdez, szembesít és megtisztít.
Ünnepek után különösen jó ötlet ez a desszert, hiszen így kreatívan felhasználhatjuk a megmaradt, kissé szikkadt diós bejglit.
Veress Gábor Hunor monumentális és ironikus tárgyai a kettős mérce jelenségét vizsgálják: művészetről, státuszról és értelmezésről szóló kiállítás nyílt Csíkszeredában, ahol a néző is állásfoglalásra kényszerül.
Április 11-én 11 órától ismét megtelik élettel a színház előtti tér: a Csíki Játékszín Tizenegy című eseménye idén a háború és béke kérdéseit állítja középpontba, verssel, zenével, közösségi jelenléttel.
A kucsmagombák értékes étkezési gombának számítanak, és sok gombász vadászik rájuk a tavaszi időszakban. Vannak közöttük értékesebb és ritkább fajok is, ezúttal a cseh és a simasüvegű kucsmagombával ismerkedhetünk meg.
Kilencven évvel ezelőtt, 1936. április 8-án született Gazda József Kézdivásárhelyen. Egyik fontos munkájának a címére utalva: ő, akit ma köszönthetünk, mindennek mestere, legalábbis ami írásbeli kultúránkkal, szellemi életünkkel kapcsolatos.
Húsvét környékén a tojás nemcsak ünnepi szimbólum, hanem gyakorlati kihívás is: mit kezdjünk a felhalmozódó mennyiséggel? A válasz a tojás kulturális jelentésében és sokoldalú felhasználásában rejlik.
Szilágyi Enikő Jászai Mari-díjas, érdemes művész Ez már feltámadás című előadóestjére és az azt követő beszélgetésre várják az érdeklődőket április 7-én Székelyudvarhelyen és április 8-án Csíkszeredában.
A reggelt tejbegrízzel kezdjük, tízóraira avokádós mártogatós kerül az asztalra friss zöldségekkel. Ebédre egy jól fűszerezett, friss zöldségekkel készült tésztasaláta következik, a napot grillezett sajttal és roppanós, sült zöldségekkel zárjuk.
szóljon hozzá!