
Fotó: Barabás Ákos
Az ajándék egy különleges dolog. Emberek közötti kapcsolatról szól. Az odafigyelésről, az örömszerzésről, az egyediségről. A rá szánt időről, a kölcsönösségről, a szavak nélküli szeretetkommunikációról. Amihez legtöbbször szorosan kapcsolódik az együttlét, a vendégség, az ünnepi hangulat, a közös étkezés.
2025. július 06., 08:002025. július 06., 08:00
2025. július 06., 10:252025. július 06., 10:25
Ugyanakkor szólhat a személytelenségről, közhelyszerűségről, a kényszerűségről is. A mai jóléti fogyasztói társadalomban, amikor legtöbbünknek mindene megvan, és még annál is sokkal több, amikor a mindennapi mókuskerékben nincsen időnk nemcsak egymásra, hanem sokszor még magunkra sem, az ajándékozás nem egy könnyű dolog.
Kávé, bonbon, egy üveg bor, amit vendégségbe menet odaúton, egy benzinkúton vagy egy útba eső élelemiszerüzletben vásárolunk futtában.
Fotó: Lukácsi Lehel
A hulladékmentes életmódra törekvésem egy adott pontján nagy gondban voltam az ilyen vendégségbe vitt, vagy vendégektől kapott ajándékokkal. Amikor magamban feltettem azt a kérdést, ami a fenntarthatóság témában számomra a legrelevánsabb: „szüksége van rá?”, „szükségem van rá?”, legtöbbször a válaszom az volt, hogy „nem, nincs”. Ilyen formában feleslegesnek, egyenesen pazarlásnak éreztem, amit csak a szégyenre alapozó, nagyon erős kulturális szokásjog tart életben. Egyre jobban frusztrált a téma. Aztán rájöttem, hogy ez a kis figyelmesség, ha nem a fogyasztói kultúra személytelenségének nézőpontjából szemlélem, akkor leginkább a kapcsolódásról szól. Arról, hogy a vendéglátómat valahogy megajándékozom a figyelmemmel, az időmmel, valamilyen formában magamból adok egy kis darabot ajándékba. És ahogy átkerült a fókuszom a bármilyen boltban kapható, olcsó, minőségtelen tömegtermékekről az egyedi, minőségi, kézműves, személyreszabott vagy általam készített dolgokra, valahogy újra egymásra talált a forma és a funkció.
Fotó: Illusztráció: Shutterstock
Ezek között a kis apró ajándékba vitt figyelmességek között a legnagyobb kedvencem a gasztroajándék. Adni is és kapni is szeretem. Egy ideje minden évben úgy készülök a befőzésekre, hogy valami különleges recept is helyet kapjon a jól megszokottak mellett.
Főleg, ha valamiből sok van (mint nálunk a szeder és a cseresznye), akkor van lehetőség variálni is. A csokis szederlekvárral soha nem sültem fel. Igazi kuriózumnak számít a szederbefőttem is. Vagy a fűszeres olívaolajban eltett aszalt koktélparadicsomot is nagy örömmel fogadta, akinek mostanáig vittem.
Fotó: Jakab Mónika
A sima cseresznyebefőttnek is mindenki örül itt Csíkban, azt még variálni sem nagyon kell. De szívesen viszek vendégségbe egy tepsi gyorsan összedobható sütit vagy általam gyűjtött és szárított teafűkeveréket is. És ugyanilyen
Egy ilyen ajándék, amellett, hogy sokkal fenntarthatóbb, egyből összekapcsol. Elindítja a beszélgetést, az ismerős ízeken, illatokon keresztül elvezet a közös élményekhez, emlékekhez, életérzésekhez. Sokkal inkább, mint egy fél kiló őrölt kávé, vagy a csupacsomagolás bonbon. Aki nem hiszi, próbálja ki!
A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
szóljon hozzá!