
Fotó: Freepik
A leginkább szennyező szokásaink kéz a kézben járnak a felgyorsult életmódunkkal. Az ételrendelés és az azzal járó elviteles dobozok és poharak, amelyek az óceánokban található műanyagszennyezés több mint felét teszik ki. Mert hát kinek van ideje minden nap főzni?
2025. július 13., 08:002025. július 13., 08:00
2025. július 19., 23:472025. július 19., 23:47
Az, hogy inkább vásárolunk egy olcsó külföldi termékekkel telezsúfolt bevásárlóközpontban, ahol egyszerre mindent megtalálunk, mint hogy egy halom logisztikával felkutassuk és beszerezzük a szükségleteinket a helyi termelőktől és kézművesektől. Hogy egy rendezvény szinte elképzelhetetlen egyszer használatos poharak, tányérok és evőeszközök nélkül.
Tulajdonképpen a láthatatlan gondoskodási és háztartási munkát könnyítik meg. Ami persze nagyon jó, csakhogy ezzel az életformával annyi energiát pazarolunk, amit már lassan nincsen ahonnan fedezzünk és annyi szemetet termelünk, hogy nincs az a hulladékmenedzsment rendszer, amelyik kezelni tudná ezt a mennyiséget.
Fotó: Orbán Orsolya
A fejlett országok azért megpróbálnak meggyőzni az ellenkezőjéről, kisebb nagyobb sikerrel. Az Európai Unió országaiban kötelezővé tették az egyszer használatos csomagolások esetében, hogy azok kizárólag környezetbarát anyagból készülhetnek, azt viszont tudni kell, hogy ezen anyagok lebomlásához ipari komposztáló rendszerek szükségesek, amely rendszerek kiépítése természetesen elmaradt. Ugyanakkor a COVID járvány alatt közel 40 százalékkal nőtt a házhoz rendelt ételek csomagolásának mennyisége. Így a történet nagyon zöldnek néz ki, de tulajdonképpen ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk: egy halom szemetet termelünk, amivel nem tudunk mit kezdeni. A zero waste mozgalom hangadói a szemét termelésének visszaszorítását tartják járhatóbb útnak, ezt viszont a sokféle érdekellentét és a higiéniai előírások tömkelege is akadályozza. És főleg a gazdasági és politikai akarat hiánya. És akkor megint maradtak a saját lehetőségeink és az egyéni felelősségünk.
Fotó: Pinti Attila
Vagyis, ha rendszerszintű segítség nélkül (sőt, legtöbbször rendszerszintű ellenszélben), az egyéni elhivatottságra és lehetőségekre támaszkodva valaki elindul egy fenntarthatóbb, környezettudatosabb, kevesebb szemetet termelő életmód fele, akkor tulajdonképpen magára vállalja a gondoskodási és háztartási munkának egy jóval nagyobb szeletét. Amit még most, 2025-ben is többnyire a nők végeznek el egy átlagos háztartásban. És itt húzódik egy erős feszültség a fenntarthatóság és a nők egyenjogúsági törekvései között.
Így sokszor a férfiakhoz el sem jutnak a fenntarthatóbb alternatívákról szóló infók és lehetőségek. Nem csoda hát, amit többféle kutatás eredménye és saját tapasztalatom is megerősít, hogy a nőket sokkal nagyobb arányban érdekli a fenntarthatóság, mint a férfiakat, és sokkal többet is tesznek érte. És ez a helyzet még inkább ráerősít a már meglévő nemi egyenlőtlenségekre. Azt gondolom, valahol itt bújik meg az egyik oka annak, hogy a környezettudatos törekvések nem tudtak kritikus tömeggé válni, ami átbillenthetné a jelen működési rendszerünket egy fenntarthatóbb útra.
Szóval a téma kellően bonyolult és sokrétű ahhoz, hogy bármiféle instant megoldás létezne a feloldására. Én mégis azt gondolom, hogy a fenntarthatóság témáját nem szabad különválasztani a nemek közötti egyenlőség kérdésétől. Azt gondolom,
ami óhatatlanul hatással lenne a gondoskodási és háztartási feladatok egyenlőbb eloszlásában is. Vagy fordítva.
A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
szóljon hozzá!