Fairtrade, avagy mitől lesz méltányos egy termék?

És most képzeljük el azt a perui kávétermelőt, aki az Amazonas forrásvidékén, az esőerdőben telepedik le és kávétermesztésre adja a fejét. Mert más munkalehetőség nem igazán kínálkozik számára a vidéken. Az őserdőben teraszokat alakít, fákat vág ki, kávécserjét ültet és vár 3-4 évet, hogy a cserjék meghozzák első termésüket. A leszüreletelt cseresznye nagyságú kávébabot semmiféle technikai segítség nélkül, többnyire kézi munkával szüreteli, mossa, erjeszti, lemorzsolja róla a héját, szárítja, minden este összegyűjti, majd reggel megint kiteríti, amíg a kávébab teljesen megszárad, lemorzsolja róla a belső hártyát, szintén kézzel, majd zsákolja és szamárháton (vagy a saját hátán) elviszi a legközelebbi településre, ahol el tudja adni. Ha a termelőnk kevésbé szerencsés, mint a legtöbb kávétermelő a világban, akkor éppen annyi pénzt kap a kávébabért, hogy kifizesse a termelési költségeit, és talán marad valami kevés a mindennapi élethez a legközelebbi kávészüretig. De nem valószínű, hogy futja majd orvosra vagy oktatásra.

És akkor most képzeljük el azt a kereskedőt, aki a profitorientált mentalitásban szocializálódva arra törekszik, hogy a legkisebb áron vásárolja fel, és a legmagasabb áron adja el a kávét. Kihasználva az Isten háta mögött élő és dolgozó termelők kiszolgáltatottságát, olyannyira lenyomja a felvásárolt kávébab árát, hogy az már szinte arra sem elég, hogy a termelő a költségeit fedezni tudja. Egy idő után nyomott áron felvásárolja a csődbe ment kis családi gazdaságokat, ahol rettenetes munkakörülmények között, fillérekért, napi 12-14 órát dolgoztatja az embereket, és akár a gyerekeket is. Közben pedig a felvásárlási ár százszorosát költve marketingtevékenységre, elhiteti a vásárlókkal, hogy ez a kávé kétszer annyit ér, mint amit a konkurencia kínál.

Így lehetséges, hogy annak a kávénak az összegéből, amit mi, vásárlók kifizetünk, mintegy 55 százaléka a szállítók és pörkölők zsebébe kerül, körülbelül 25 százalék a kiskereskedők markát üti, 10 százalék jut az exportőröknek és mindössze 10 százalék marad a termelőnél. Miközben a munka és kockázat legnagyobb részét ez utóbbiak vállalják.

Erre az évtizedek óta tartó igazságtalanságra reagálva, 1988-ban pár mexikói gazda fellázadt és nagyobb felvásárlási árat követelt. E folyamat végén, civil kezdeményezésre, 1989-ben alakult meg Hollandiában a Méltányos Kereskedelem Világszervezete (World Fair Trade Organisation – WFTO). A méltányos kereskedelem többnyire a fejlődő országokban, elszigetelt, falusi környezetben élő kistermelőket, kézműveseket támogat, akik olyan termékeket állítanak elő, amelyeknek óriási a kereslete a világpiacon. Viszont mivel nagyon kis mennyiséget tudnak csak előállítani, ezért nem tudnak alkuképes pozícióba kerülni a globális piacon lévő közvetítőkkel, kereskedőkkel szemben. A Fair Trade mozgalom ezen kistermelők szövetkezetekbe tömörülését támogatja, szerződéses kapcsolatokkal segíti őket. A kávé mellett a Fair Trade logót ma már megtalálhatjuk a csokoládén, a teán, citrusféléken, olajos magokon, banánon, borokon stb. A méltányos kereskedelem lényege, hogy a kereskedő és a termelő az általános világpiaci áraktól függetlenül, egyedi árban állapodik meg, amely figyelembe veszi a mindenkori gazdasági, szociális és ökológiai körülményeket, és mindezek alapján fedezi a termelők anyagi és munkaráfordításait. Azokban az esetekben, amikor a termékek árát nemzetközi egyezmények határozzák meg, minimál árat alakítanak ki, mely a világpiaci árnál magasabb. A Fair Trade védjegy része az un. Fair Trade prémium, amely keretében a helyi közösségek fejlesztését finanszírozzák, utakat, ivóvíz hálózatot, iskolákat, egészségügyi egységeket építenek, újítanak, képzéseket tartanak, mikróhiteleket adnak a helyi termelőknek.

A Fair Trade minősítéshez öt nagyon fontos alapelvet kell betartani:

• A méltányos ár biztosítása: a termelőnek fizetett felvásárlási ár fedezi a termelési költségeket, tisztességes megélhetést és egy ésszerű nyereséget biztosít.

• Tilos a gyerekmunka.

• Tisztességes munkakörülményeket kell biztosítani az ültetvényen dolgozóknak: egészséges munkakörölmények, heti maximum 48 óra munka, a megélhetéshez szükséges bér biztosítása.

• A helyi közösségek fejlesztése: a többletnyereséget a helyi termelők közösségeinek fejlesztésére kell fordítani.

• Környezeti fenntarthatóság: tilos a káros vegyszerek és a génmódosított növények használata, és csak olyan termelési technológiát támogatnak, amely védi a helyi ökoszisztémákat, valamint a termelő és fogyasztó egészségét.

Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a méltányos kereskedelem kezdeményezés egy olyan mozgalom, amelyben egyformán fontos szerepet kapnak a független civil szervezetek, a kereskedők, a vállalatok, az államok kormányai és a tudatos vásárlók is, akik közös, aktív részvétele és segítsége szükséges a sikerhez.

Amikor holnap megfőzzük magunknak a reggeli kávét, gondoljunk azokra az emberekre, akik a kávébabot termesztik világszerte. Ha azt szeretnénk, hogy nekik is legyen egy élhető, biztonságos jövőképük, hogy iskolába járhassanak a gyerekeik, hogy elérhető legyen számukra is a tiszta ivóvíz, a gyógyszerek és az egészségügyi ellátás, akkor legközelebb válasszuk a Fair Trade címkével ellátott kávét.