Régmúltról „beszélgető” faldíszek

s addig kértem Molnár Zsuzsa nénitől, amíg nekem adta” – magyarázza a menasági tanítónő. Mint szavaiból sejteni lehet, a kezdetekkor még maga sem gondolta, hogy az osztályteremben elhangzott felhívásának ez lesz az eredménye.

Igyekezett – jegyzi meg –, hogy a változatosság kedvéért ugyanazon típusból egy legyen, hiszen a népszerűbbekből öt-hat azonos darab is könnyen előkerült. A legrégebbi darabok megvannak százévesek is, de van köztük hatvan-, nyolcvanéves fali dísz is.

Horgolt életfilozófia

„Itt a földön legtöbbet ér, Isten szava és a kenyér” – Veronikának ez a kedvence. Hiszi, ha ébredés után ez az első dolog, amit az ember elolvas, a napja is ennek szellemében telik. Otthonában is van egy falvédő kifüggesztve „Az én uram csak a vizet issza, nem is sírom a lányságom vissza” felirattal.

„Gyerekkoromban még nálunk is fel voltak rakva a falvédők. »Jézus szíve szeretlek én, segíts át az élet tengerén«, ez a kendervászonra varrott falvédő nagymamámtól maradt rám” – mutatja.

A vallásos témájúak a legfelső sorban vannak – mutatja. Egy-egy felirat a háziasszony rátermettségére utal, „Sütni, főzni nem nehéz, ha van hozzá elég pénz”, vagy „Ha főzöl jót s eleget, férjed szívét megnyered”, vagy „Szomszédasszony elmehet, itt pletykálni nem lehet”. Széles skálán mozognak a párkeresés, szerelem kérdésével foglalkozó feliratok, mint például, „Rád sem merem a szememet vetni, szegény vagyok, nem szabad szeretni”, „Nem bűn a csóklopás, ha nem látja más”, „Visszajössz még tudom, érzem, megbánod mit tettél. Ha van szíved, neked is fáj, hogy ilyen hűtlen lettél” – szólnak a (nálunk helyesírás szempontjából javított) szövegek.

Ha nem volt mód arra, hogy vásároljanak, elkérték a szomszédtól, és kanálháttal átnyomták az anyagra a mintát, ezért van, hogy az egyiken szebbek az alakok, a másikon kevésbé szépek. De attól is függött, hogy mennyire sikerült jól egy-egy falvédő, hogy kinek milyen kézügyessége volt, aki kevésbé volt tehetséges, nem tudta olyan szépen kanyarítani az arcot. Ugyanakkor az sem volt mellékes, hogy milyen minőségű anyagot, cérnát használtak, de az sem mindegy, hogy a falra fel volt-e téve, vagy a fiókból vették elő. Én minden egyes falvédőre szeretettel nézek, nagyon szeretem őket” – jegyzi meg lelkesen Veronika.

Falvédők, hímzett törölközők

Praktikus volt a falvédők használata – meséli –, hiszen tulajdonképpen az volt a funkciójuk, hogy megvédjék a lakást a füsttől, koromtól, de térelválasztó szerepük is volt, például a szobának a háló részét a konyhai résztől választották el. Aztán változott a divat, és a falvédők a fiókok mélyére, „jobb” esetben a kert végében lévő favécékbe kerültek, mert kirakták a lakásból ugyan az asszonyok, de sajnálták kidobni. „Sokszor már tudatosan kerestem a kinti vécéken” – jegyzi meg mosolyogva.

Nevetve meséli, egy alkalommal első osztályos tanítványait vitte el a falumúzeumba, és egy kislány azt kérdezte, hogy a tanító néni lakik-e ott. „Ha itt vagyok, úgy érzem, visszamegyek egy másik világba. Nagyon szeretek ezek között a tárgyak között bíbelődni, tisztogatni, helyrerakni. Itt ez egy varázslat” – magyarázza csillogó tekintettel.

Egy letűnt korszak emlékei

S ha már elolvasgattuk a falvédők feliratait, a szobában is szétnézünk. Van itt tulipános láda, vetett ágy, csitkókályha, de nem hiányzik a régi háztartások egy fontos kelléke, a szövőszék, azaz az osztováta. „Az én gyerekkoromban minden családnak kellett legyen egy szövőszéke, ezen szőtték meg a törölközőt, a lepedőt, az abroszt, gyapjú- és rongyszőnyeget, a rakottast. Emlékszem, édesanyámnak is be volt téve a szobába az osztováta, valamit mindig szőtt, hiszen a családnak elő kellett állítani a ruházatot, annak idején ruhákért nem mentek az üzletbe” – magyarázza, miközben mutatja, hogyan is működik a szövőszék.

Egy fotót mutat, rajta fejkendős kislányok, kucsmás kisfiúk, vállukon tarisznya, kezükben fatáska, palavessző, egy kislány kezében kalarózsia, azaz fatolltartó és kalamáris. Egy emlék az 1957–58-as tanévből. Odébb egy nagy famozsár, személyes családi örökség, kislány korában még ő is törte vele a száraz kenyeret prézlinek, tudta, ha a mozsár előkerül, szilvás gombóc lesz ebédre.