Plébános a paradicsomosban

Én ha tehetem, csak háztáji élelmiszert fogyasztok, számomra ezért is fontos mindaz, ami itt az udvaron megterem. Ugyanakkor nagyon lényeges a pálos múltam: amikor a pálos szerzeteseknél voltam átképzésen Lengyelországban, azt láttam, hogy sok szerzetestársam nagyon idős kort megért. Na de hogyan? Rájöttem, hogy a napi beosztásuk nagyon fontos, azaz a nap egyharmad részét imádság, egyharmad részét szellemi munka és egyharmad részét fizikai munka töltötte ki. Példaképem volt az akkori házfőnök (przeor), aki Rómában végezte tanulmányait. Krakkóban tanított, és amint hazatért tanulmányi- és oktató útjairól, az alatt a két-három nap alatt, amit nálunk töltött a kolostorban, ő volt az első, aki kezébe vette a láncfűrészt és egyéb szerszámokat, és dolgozott. Az imádkozás, a kétkezi munka és a szellemi tevékenység harmóniában volt. Én is a szellemi tevékenységek, sportolás mellett a munka révén próbálom a magam kiegyensúlyozottságát megtalálni, de ugyanakkor példát is mutatni, hogy érdemes itthon maradni és dolgozni” – adja meg a válaszokat a plébános a miértekre.

Ő személy szerint itt kapcsolódik ki – jegyzi meg nevetve –, sőt van, amikor fülhallgatón különböző előadásokat hallgat, így dolgozik. Azt mondja, így van egyensúlyban, majd elsiet, mert várnak rá, akadt egy kis munka. A kántor és a harangozó segítségével – na meg egy traktor bevetésével, amit Rezső atya vezet – a téli tüzelő kerül a helyére.

Ma már itt a gyógynövények száradnak, nagyon praktikus megoldást alkalmazott erre is: régi ablakkeretek közé kifeszített szúnyoghálón szárad a kertből vagy a vadonból begyűjtött áfonya, kamilla, menta, szurokfű, bodza, cickafark. Kint virágzik az izsóp és a körömvirág, zöldell a citromfű és a menta. Nem fogyaszt alkoholt – jegyzi meg –, ezen a  téren is próbál más kultúrát képviselni, annál is inkább, hogy gyakran szembesül az alkohol okozta gondokkal. Így ő inkább a teázás híve, és bizony nem annyira a bolti teáké, hanem a saját maga által termesztett vagy begyűjtött gyógynövényekből készített teáké.

Az Úr kertjében

„Maczalik Ernő tanár úr volt középiskolában biológia-földrajz tanárom. Ő szerettette meg velem a túrázásokat,  a gyógynövények iránti érdeklődésemet is neki köszönhetem. Szeretnék tanulni tőle, ellesni a titkokat, hogy amink van, azt okosan használjuk” – teszi hozzá, és mutatja a kis kalapácsmalmot, amellyel a megszárított gyógynövényeket apróra darálja.

Szeretem a szépet, teszek is érte, és ez itt tényleg az Úr kertje” – mondja mosolyogva. Nevetve jegyzi meg, megmutatná a legújabb biciklijét, mert a sport is az egyik kedvenc tevékenysége. Na, az sem egy szokványos kétkerekű, tulajdonképpen egy biciklivázra alakított kapagép, meg is mutatja, hogyan kell használni. Hargitafürdőn készítették a barátai – újságolja.

A kerti séta után elbúcsúzunk, de készülünk majd visszatérni egy teára. Itt mindenkit szívesen látnak, mert mint a plébános mondja, minden találkozás kitűnő alkalom a tartalmas beszélgetésre, az ismerkedésre.